2016. szeptember 25., vasárnap

A kamra


Reggel hét óta pakoljuk azt a fránya kamrát. Hihetetlen ez az éhenhalási félelem. Akár arról is szólhat ez a hülyeségem, hogy a függetlenség tárházának szimbóluma sokunk számára a kamra, mert ha mindenem meg van nem szorulok másra. Ez a rövidített verzió. Most négy fele osztottam az ott fellelhető dolgokat.
Szeretetszolgálatnak egy adag, Annáéknak, még egy, Zsófinak is egy és a legkevesebbet az új házba visszük.
A harmadik világháború pedig hihi juszt is hoppon marad, mert én többet nem spájzolok el ennyi kaját!
Kifejezetten jó tanulmány alany ilyenkor az ember. Mennyi félelem és mennyi kacat van a lelkében. Visszatükrözik mindezt a tárgyai és az otthona.
Azon gondolkoztam, hogy talán emiatt van az, hogy minden lakásunknak teljesen új arculata van. A költözésekkor mindig levonok egy néhány következtetést amit igyekszem hasznosítani a következő otthon kialakításakor. Amiben eddig konzekvens voltam az a kamra. Most talán ebben is végre fejlődök kicsit. Gyerekkor már oly messze van. Ideje elfelejteni az ott szerzett sebeket és tovább lépni rajtuk. Mondom ezt most.
Kíváncsi leszek, hogy milyen sikerrel teszem majd mindezt?
Ráadásul a lányaink ép most mesélték, hogy az ő kamrájuk is hasonló az itthonihoz. Hát ezt úgy látszik megtanulták az anyjuktól. Pedig nekik sose volt üres a pocakjuk. Ez tipikus minta követés modell. Na gratula magamnak. Ezt bezzeg átadtam nekik. Persze még nagyon sok minden mást is. Ami majd azután derül igazán ki, amikor nem leszek. Ezek a Tiszta anyád vagy kezdetű mondatok amiket olykor olykor mondanak nekünk. :o)
Most pedig megyek pakolok tovább.
Mai költözési híradásomnak ezennel vége.
Csóközön.
Jöhet a zene.
Ilyen könnyed mozgásra vágyom.
Lenyűgöző!

1 megjegyzés:

Vénember írta...

Ha nem a kényszer hozza, olyan jó szórakozás a pakolás!