2016. július 23., szombat

Nagyon finom dolgaink.


Nosztalgiára éhes lelkem mostanában bő táplálékban részesült. Rég nem látott barátokkal sikerült találkozásokat szervezni. Van akivel több mint húsz éve nem jöttünk össze. Lőn csoda az idő próbáját kiállta a barátságunk. Ott folytattuk a beszélgetést, ahol anno abbahagytuk. Kötetlenül sallang- mentesen egy finom csésze tea mellett.
Fiatalnak, energikusnak éreztem magam és olyannak, akit nem lehet legyőzni.

Meglepő módon az esküvő is csodálatosan gördülékenyen ment. Persze nagy furcsaság nincs ebben, ha az ember Marry Poppinssal együtt ünnepel. Szóval isteni volt. Nem görcsöltem be. Talán életemben először sikerült így elmenni erre az eseményre. 
Mindennapra egy tojás helyett az én tyúkocskám így kotkodál: Kot- kot kotkodács. Mindennapra egy barát.
Most fürdőzünk csak igazán a nyári nyüzsgés örömeiben. Sok program színesíti a mindennapok eleve nyüzsgő létezését. Napközben mestereket keresek, tárgyalok, színmintákat nézek, építési technikákkal barátkozom, tanulok. Lassan összeáll a kép és minden a helyére kerül. 
LEGALÁBBIS AMI A SZAKEMBEREKET ILLETI. VÉGRE MEGTALÁÁLTAM A MEGFELELŐ SZAKIKAT ÉS , HA MINDEN JÓL MEGY MŰKÖDNI FOG A MEGÁLMODOTT RENSZER.
Este pedig szebbnél szebb helyekre megyünk hol vacsorázni, hol csak úgy, egy kicsit lazítani. 
Néha kimegyünk   a házhoz a mesterekkel. Olyankor elborzadok, attól hogy mennyi munka vár majd ránk, de igazából csak rövid ideig búsulok, mert a jutalom mindennél örömtelibb lesz. 
Kedvesemmel, Életemmel, a  Szerelmemmel együtt élhetek  végre valahára  kettesben. 
Micsoda mennyország!
Még  malteros vödrök is trónussá szelidülnek ennek az álomnak az elképzelése közben. 
Közben körülöttünk tombol a nyár és még az sem zavar, hogy az idén nem megyünk sehova nyaralni.
Cefetül félek a jövőtől, hogy sikerül- e mindent megcsinálni. Mégis nagyon sok energiát ébresztek fel magamban arra, hogy menni fog, mert így akarom. Képes leszek rá!
Vannak rossz napok, amikor elkeskenyedek, de ilyenkor leülök írni a naplómat és már könnyebb is kicsit. Itt hagyom a blogom hasábjain a rám nehezedő terhek egy részét. Másnap új kihívások közt találom magam , amitől az erőm is megújul.
Isten és az ő fényességes vendégei szórják felénk az energiát, erőt .  Pont annyit, amire szükségünk van.
Ez az úja adakozási projektje az égi mecénásainknak a régi barátok előkerülésével remek ötlet volt. Tuti, hogy anya súgott nekik, hisz még mindig ő az egyetlen aki tudja, hogy mikor mire van szükségem. 
Most például arra, hogy ilyen mesésen éljem meg az életemet. 
Köszönöm.

3 megjegyzés:

Mamka írta...

Nagyon örülök,az energikus,vidám bejegyzésednek!!!!! Gratulálok az esküvőhöz! nem is kell neked olyan gyakran megnézni a készülő házat, ne taglózzon le a sok munka.:)Élvezed a lehetőségeket és ez nagyon jó!!!!

Györgyi írta...

Mamka!
Köszönöm, hogy velem érzel.

Márta írta...

Ezt a hangodat nagyon kedvelem!