2016. július 11., hétfő

Micimackóval az élet



 Mikor nagymama leszel a mesék életre kelnek a fákban , felhőkben a zubogó levesben,.... mindenben ami körülvesz. Ábrisnak nagyon élénk a fantáziája. Legjobban a folyamatosan változó, mozgó dolgok kötik le. Minden nap új mesék keltik fel az érdeklődését, de a zubogó paradicsomleves látványos vulkán kitörése is is nagyon megfelel a Kishercegnek. A másik fontos dolog számára , hogy a mese megfogható, kézbe vehető legyen.  Erre a leves tészta "gyurma" kiválóan alkalmas , vagy a sampon habból megformált figurák, vagy a ketchup, a vaj, a tej óceán ami valahogy véletlenül ép arra folyik, ahol ő eszik.  De az az igazi, amikor a felhők mesélnek, vagy hoznak üzenetet a barátaitól.
Imádja ha a leszedett virágok szirmaiból ragasztunk a papírra meséket. Katicalányt, dinót, dömpert, vagy ami ép eszünkbe jut. Katalintól évekkel ezelőtt kaptam festett botocskákat. Igazából ezek normál faágacskák, miket Katalin fantáziája elevenné tett. Van közte egy nagy kedvenc a Fognyüvő Bence Benedek. Ha fáj a fogacska, ami ép kibújni készül jön Fognyüvő és a fogaival jól megdörzsöli a gyulladt ínyt és már jobb is . A festék, amit ezzel együtt megeszik a gyerek elenyésző, így bőven megéri a játék.
Tegnap Anya varrt zokniból egy Tűzimádó Zénót, aki történetesen vörös dinó. Ábris imádja a tűzet  nézni, de nem nyúlhat hozzá. Tűzimádó tűzből lett és emiatt jó meleg. Így sokat mesél Ábrisnak az anyukájáról a gyönyörű Tűzhajnalról. Nővére nem más mint a Naplemente. Esténként kiülünk a kertbe és az utolsó sugaraknál gyönyörködünk a piros ágyikóban melyben itt ott egy egy piros pehelypaplan is megmutatja magát.
Mikor megláttam ezt a fotót kinagyítottam neki és sikoltozott az örömtől, hogy milyen gyönyörű Micimackó képet küldött neki Róbert Gida.
Szóval ,meséből sose elég. Maminti a zöld kicsi tündér pedig kifogyhatatlanul csak mesél, mesél, mesél......
Györgyusz öreganyám pedig mikor teheti pakol, készülődik , csomagol. Vajon honnan a fenyőből lesz az ember lányának ennyi felesleges holmija?
Még jó két hónap van a költözésig, de már elkezdtem dobozolni a lomokat. Mert hát az egy percig sem kétséges számomra, hogy ezek az igen fontos dolgok nem mások mint kidobni való kacatok, amik valamiért mégis nagyon fontosak nekem. Talán azért mert minden egyes kacat egy-egy igazi kincs.
Egy életút alatt gyűjtögetett varázslatos darabok, mikből idővel mesék születnek majd.

5 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Nagy szerencséje az unokádnak, hogy ilyen varázslatos nagymamája van!

Györgyi írta...

Rózsa! Mindketten szerencsések vagyunk, hogy annyi milliárd ember közt megtaláltuk egymást.

Katalin írta...

a legklasszabb időszak ez, a költözés, mennyi tenni-venni lehetőség Ábrisnak:)♥
ott a sok doboz, lehet tologatni, bele-, és ki-be pakolni, beleülni, elbújni benne, belekiabálni mindkét végéből, csőként átnézni rajta, beleállni, tolva sétálni, nézni, miben akad meg,eldugni benne dolgokat, és megtalálni, millió variánsa a dobozolásnak :)), és akkor még ott van a nyári ezer lehetőség: milyen érdekes a vizes talpa- , a tenyere nyoma a kövön, hogy szárad fel, és lépek újat, mennyi érdekes nyoma lesz a dolgoknak a kövön, labdának, autó kerekének, maci talpának, mama talpának, apa mellett anya, mellett Ábris talpa nyoma (örök emlék a fotója) mi mindent tud , és mi mindennel HATNI a tárgyakra a kezével Ő MAGA, milyen érdekes, hogy vannak nehéz, meg könnyű tárgyak, kicsik és nagyok, vannak, amik nyomot hagynak, és vannak, amik nem, milyen érdekes összemorzsolni anyagokat : leveleket virágszirmot,kavicsot, botokat, milyen hangja van a kőnek, a botnak, a papírnak, a gyurmának, hogy issza meg a papír az asztal pacáját, milyen izgi becsomagolni kis kavicsot, és kicsomagolni, csomagolni bármit papírba, és bontani kifelé, és újra és újra, milyen érzés a botocskákon mezítláb lépegetni, miket lehet pakolgatni, sorba rakni, építeni belőle saját kezével, milyen, amikor a vízen úszik, milyen a homok alól előbányászni ...
milliárd klassz lehetőség , hogy saját erejét, felfedezését, kézügyességét, ujjai, lábai képességeit megtapasztalhassa, hatni tudását átélje...
ezt a 15-18 hónapos korszakát élveztük annyira nagyon és ennek a sikereiből táplálkozik mind a mai napig Bogi is♥

Katalin írta...

kipróbálni mindennel, mit lehet belőle- és vele - csinálni, mit csinál a kő, a papír, a műanyag, ha rápattintok kis bottal, gyurmával, játékkalapáccsal, belenyomdik a gyurmába a kocka, milyen nyoma marad, és miért nem nyomódik a kőbe az udvaron, mi van a laptop mögött, mi mozog benne, meg lehet-e fogni, mit tud vele csinálni, milyen jó üteme van a szavaknak a mondókáknak, minden tárgy nevének van üteme, zenéje van Grylosos, lehet ismételgetni százmódon a dobozban talált dolgokra is, meg az udvaron, ...körberakom magam a botokkal, és nézem, kiszabadulok-e magamtól, ...és milyen rátenyerelni, rá lépni dolgokra ...milyen érdekes a likas tárgy ráfér a botra, és fordítva mekkora buli....
jaj de irigyellek!!!
irigy vagyok irigy,:))))) és alig várom újra ezt a időszakot,

Györgyi írta...

Katalin!
Igazad van ez az egyik legcsodálatosabb időszaka a gyerekek életének. Mi felnőttek pedig ajándékot kapunk azzal, hogy velük játszhatunk és fedezhetjük fel a világot újra.
Olvastam, hogy fiú unokád lesz a következő. Nálunk is kisfiú lesz az új unoka.