2016. június 29., szerda

Színminták, términták





Egész életemben imádtam a hangulat színeket. Igazából az alap színek sose izgattak. Talán túlzott határozottságuk taszított, vagy elrettentett. Bezzeg a hangulatszínek mindig is elbűvöltek.
Mostanában a tengerpart színei vonzanak
A homokos föveny homokdűnéinek drappjai, barnái, matt sárgái lenyűgöznek. Mellé a távoli tenger türkizei, kékjei, párás opálos zöldek gyönyörűséggel töltenek el.
Egy - egy iszapos lábnyom lenyomata a maga emberi szürkeségével lebilincselően hatnak a fantáziámra. A sziklás part kopott fehérei pedig az öröklétet idézik fel bennem. Az öröklét mely az ember sóvárgása és elérhetetlen vágya. az Isten sajátja.
A tenger  ősnyugalma az, ami jelen napjaim gondolatiságát kitöltik.
Szeretem és ennyi.




9 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Tényleg megérne egy témát az Ági vezette közös blogban: kinek melyek a kedvenc színei? Ami persze időszakonként változhat.
Tükrözi egyéniségünket, lelkiállapotunkat, vágyainkat - korunkat is.
Én példaul sosem szerettem a harsogó színeket, a korral viszont a sötétebb árnyalatok felé haladok...

Mamka írta...

Gyönyörű ez a videó,nagy kedvencem.:)

Mamka írta...

Lenyügöző a teremtett Világ! Káprázatosan szép és időnként félelmetes.
" Az öröklét mely az ember sóvárgása és elérhetetlen vágya. Az Isten sajátja."---ezt írtad. Én hiszek abban,hogy a lelkünk örökké él halálunk után .

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Györgyi írta...

Rózsa Kedves!
Mindig szerettem a színekről írni. Életem gyönyörűséget adó dolgai közt igen meghatározó élményt adnak. Azonban én pont fordítottan működöm ami a koromat és a színeket illeti. Fiatalabb koromban a fekete és a sötétkék voltak a nagy kedvencek. Ahogy öregszem úgy világosodom. Mire meghalok talán elérek a fényig azaz a fehér megvilágosodásához.

Györgyi írta...

Mamka Drága!
Szeretném hinni, hogy így van, de még gyakran elfog a kétely. Istenben hiszek, de a mennyországban nem. A lélek addig él számomra ameddig őrzi az emlékezet. Az én nézetem szerint azáltal él tovább, hogy életünk során rengeteg dolgot átadunk egymásnak. Ami a másik emberben tovább él- Majd a saját szűrőjén át ő is továbbadja. Így olvadunk bele a közösbeés mégis molekuláris vagy még kisebb részben tovább élünk az utókorban.

Györgyi írta...

Katalin!
Az ember sajátja, hogy az érzékszervei által kapott információk tudatra ébrednek és gyönyörré varázsolódnak. Ilyen örömforrás a kép, hang, tapintás útján a szexus, az ízek,és a muzsika.
Talán nálam is igaz az, hogy a sérült emberek valamely érzékszerve fejlettebben dolgozik, mint a többi. Kompenzál. Nagyon örülök neki , mert rengeteg öröm keletkezik ezáltal az életemben. Micsoda gazdagság, hogy a színek , a zene, és az ízek ilyen sok örömmel halmoznak el. Részemről hálás vagyok az életnek ha ezekkel kompenzálta azt a kis malőrt amit pluszként adott az életemhez. Részemről nagy szerencsém van. Igazán bőkezűen bánik velem az élet, a sors, a fatum.

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Mamka írta...

Drága Györgyi! Hátha tetszik amit itt olvastam ma: https://krisztamami.wordpress.com/category/lelki-egeszseg/
Szeretettel...♥