2016. május 26., csütörtök

Úton


Vén barátom egyenes témafelvetése arról szólt, hogy kételkedik abban, hogy valaha képes leszek megállni.
Nagyon egybecsengtek ezek a gondolatok a saját fejemben kavargókkal. A minap merengtem el azon, hogy képes leszek - e valaha nyugton maradni? Mi az ami egyfolytában mozgásra, változtatásra serkent? Bizonyos szempontból magyarázatot jelenthet a koraszülöttségem. Talán nem tudom, hogy milyen az érett állapot, így sose várom meg amíg beérnek a folyamatok!
Annyira nem aggasztó ez , csak végtelenül fárasztó lépést tartani velem. Ennek abszolút ellentéte a mozgásom ami végtelenül lelassult és már már egy helyben maradó. Ezek az élet azon paradoxonjai, melyek meglehetősen szórakoztatóak tudnak lenni számomra
Szóval futok egy újabb kört. Hogy ez most a végleges lesz- e azt nem tudom. Talán nem is kell tudnom!
Más.

A napokban beszélgettem lelki testvéremmel. Elmesélte, hogy azon töri a fejét, hogy lassan befejezi a munkát és unokázni fog. Nagyon meglepett , hogy ezen gondolkodik. Képtelen voltam nem párhuzamot vonni a saját fejem történéseivel. Ugyanis halványan kezd megfoganni a gondolat, hogy a munka már nem okoz olyan örömet, mint eddig. A kihívás része sem olyan izgalmas, ahogy azt szeretem. Tehát adja magát az ötlet, hogy talán itt a vége.  Ami az unokázást illeti azt csak pianóban végzem majd. Nekem ahhoz még öregednem kell kicsit! Lelkileg. Fizikailag bőven beértem már. Tervekben nem szűkölködöm addig sem. Rögtön ezután adódik a kérdés, hogy helyette mi az amit szívesen csinálnék? A válasz meglepett. Semmi más feladat nem motoszkál bennem, mint a kíváncsiság ébrentartása. Azaz új emberek megismerése, új témák felfedezése, és szeretnék újra elmerülni a komolyzenében. Fiatal koromban imádtam a klasszikus zenét és az éneklést. Aztán valahogy elsodort az élet mellőle. Itt az ideje újra élni benne.
Másik nagy kihívás amit kitűztem magam elé a  gyógynövények alapos ismerete. Érdekelt mindig is a botanika, de  nem merültem el a tanulmányozásában . Megelégedtem a felszínen található magocskákkal azokat csipegettem fel, ha az utamba kerültek. 
Látszik, hogy végre kezdek lenyugodni, mert tervek és vágyak után nézek, amik újra lendületbe hoznak.




12 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Lényeg, hogy legyenek mindig újabb tervek és vágyak! A legszomorúbb érzés, amikor már nincsenek vágyaink...
Téged nem féltelek ilyen szempontból, kedves Györgyi. Ha van (lesz) is időnként mélypont, aggodalom érzésed, mindig "felbuksz az árbol" és tovább lelkesedsz!
Szép hétvégét kívánok.

Györgyi írta...

Kedves Rózsa!
Sajnos egyre nehezebb feltölteni az akkumulátoraimat. Fogy az erő, és ez már látszik is.
Szép hétvégét kívánok és sok napfényt!

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Györgyi írta...

Katalin!
Igazad van. Fáj bevallani, hogy nem alakult ki köztünk a szerelem. Szeretet, törődés az igen.Az a finom mindent elsöprő szerelem az nem. Szokásomhoz híven magamat hibáztatom . Ezért írtam azt, hogy még nem vagyok belül kész erre a feladatra. Néha azt hiszem, hogy túl sok energiát tettem a gyerekeim szeretésébe és mint a gyertya elfogytam. De ezzel a teóriával magam is hadban állok. A szeretet sose fogy el. Egy biztos. Nem azt az érzést kaptam a nagymamaságtól, mint amire számítottam. Az okok pedig túl bonyolultak. Nem jó azt érezni, hogy nem vagyok elég jó erre a feladatra. Mostanra pedig ez az egész dolog bizony egy nagy megoldandó feladat lett számomra. Amivel napra nap birkózom. Ne is mond! Tudom, hogy nem erről szól nagymamának lenni.

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Györgyi írta...

Katalin!
Érdekes dolog a pocaklakóval való kapcsolat. Részemről Babócával a kezdetektől fogva bensőségesebb a viszonyom, mint Ábrissal volt. Ábrist csodának éltem meg, de a csoda természeténél fogva is kicsit idegen tőlünk. Nem emberi léptékű. Babócát most még csak én szeretem. A szüleinek sajnos nincs kapcsolatuk vele. Én mindennap beszélgetek vele, babusgatom, szeretgetem. Fáj, hogy a szülők nem teszik ezt. Nekik ott van Ábris. A maga erőszakosságával, önzőségével hatalmas egójával. Mindent elsöprő énközpontúságával. Sok gyerekkel foglalkoztam már életemben, de hozzá foghatóval még nem találkoztam. Már az asztrológiai képe is ijesztő nekem. Kos jegyben született Skorpió aszcendenssel és a Kecske évében. Elég csak az állatok tulajdonságágait szemügyre venni ahhoz, hogy kirajzolódjon egy személyiség térkép előttünk. Nem mindig adok a horoszkópokra, de ebben az esetben túl sok a nem elhanyagolható együttállás. Van olyan, hogy két ember ha tetszik , ha nem nem passzolnak össze. Már azt is unom, hogy emiatt folyamatos bűntudatom van és mindig bántom magam. Talán tényleg nem vagyok jó nagymama és emberként is elbukom ebben a kapcsolatban. Sokat segít majd, ha nem naponta kell szembesülnöm a rosszaságommal.

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Györgyi írta...

Kérlek ne hagyd abba! Örülök, hogy beszélgetsz velem ezekről a dolgokról. Tudod többet, jobbat vártam magamtól. Túl sok bennem most a harag a megbántottság és a fájdalom.
Milyen amikor kettesben vagyunk?
Általában nyűgös. Az anyukája akkor hozza át, amikor este van és már fáradtak egymáshoz. Olyankor hamar elveszítem a türelmem a hisztiken, mert én is addigra fáradt és lüke vagyok. Így ezekről az alkalmakról nincs idilli kép bennem.
Délelőtt több türelmünk van egymáshoz. Olyankor még van erőm kúszni-mászni a világot kiforgatni a négy sarkából. Ábris mozgékony élénk gyerek. Én pedig lomha mozgású helyhez kötött vagyok inkább. Mese, dal játék nagyon rövid időre köti le. Ami egy fiúnál rendjén való. Az ölem számára nem ideális hely mivel a rövid karok nem adnak neki elég mozgás teret. Robinál szeret jobban lenni. Ezzel nincs is semmi probléma, hisz a gyerekek engem később szeretnek meg. Amikor partnerekké tudunk válni. Jelenleg m,ég nem beszél semmit, nem jár. Türelmetlen magával a kicsi. Unja, hogy már többet szeretne csinálni és mégsem megy. Lelkileg a Holdra vágyik, de még a Földdel is meggyűlik a baja.Most látom csak igazán, hogy mennyire szerencsés voltam, hogy lányaink voltak. Legbelül mindig éreztem, hogy ez így van, de most már tudom is.

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Györgyi írta...

Sok mindenben igazad van. Mióta megszületett azóta kérem őket a gyerek napirendjének megteremtésére és tiszteletben tartására. Számomra ez elsődleges feladat, hisz csak így tud egészségesen fejlődni. Ők azonban még ezt nem ismerték fel, vagy önzőbbek annál, mint hogy tiszteletben tartsák mindezt. Most már sokat javult a helyzet. van saját élettere, játékideje, és ott van ezer csodájával a kert ami elsődleges vadászterülete. Imád ott szöszmötölni. Mivel nehezen álltak rá a szülei arra, hogy ne rohanjanak vele egész nap, így nem tehetett mást mint visszatükrözte ezt a mentalitást. Sokáig hasfájással és nyűgösséggel magyarázta el, hogy neki nem jó így. De ez nem segített a szülők érésében. Majd jöttek a betegségek és a Mami. Folyamatosan beteg lett én pedig nem győztem magyarázni az okát. Mára kicsit megértették. A pózolással már nem tudok mit kezdeni. Ezért én vagyok a hibás. Annát túlontúl elkényeztettem és nagyon nárcisztikussá szeretgettem. Így ő ugyanezt teszi. Rossz volt a szülői minta. Zsófi ebből a szempontból is sokkal egészségesebb. Nem a mássága miatt. A személyisége pragmatikusabb.
Ami a blog beszélgetést illeti. : Szeretek itt beszélgetni. Van idő átgondolni a leírtakat. Ha pedig félre akarja érteni valaki az a mondott szóval is így van, nemcsak az írottal.
A gyereknapról meg csak annyit, hogy olyan mint minden kiemelt ünnep. Nem egy napból áll, hanem az mindből. Esszenciálisan tömörítve.