2016. május 22., vasárnap

Heuréka


Végre kisütött a nap. Kívül-belül ragyog. Az életünk kezd visszatalálni a medrébe és ha még nem is csendesen, de már nyugodtabban hömpölyögnek napjaink.
Megtaláltuk a leendő otthonunkat- A szerződést is megkötöttük, így a nagy izgalmak egy részét magunk mögött tudjuk. A ház régi olyan Mamintis , ahogy drága Stalika mondaná, A kert jó nagy 1000nm   még van vele bőven munka. Az alapok azonban nagyon kellemesek.
Életünk első olyan otthona lesz, amiben csak ketten lakunk. Így a kiválasztásnál nem kellett azon aggódnunk, hogy a gyerekek mit szólnának hozzá. Sőt annyira magunkévá tettük ezt a gondolatot, hogy még ma sem látták. Ezt az örömöt önző módon magunkban tartjuk.
Nagy sebeket kaptunk és úgy látom a hegek sokáig megmaradnak.
Lesz nagy cseresznye fánk és meggy fánk. Télikertünk és talán napfénnyel telt fürdőszobánk. Ez ugyan még képlékeny terv, mert 16 nm fürdő, ami kertre néz az luxus. De nekem igencsak ezen bozsog az agyam. Az egész ház békebeli hangulatú és korú. Az ablakok  rozettásak. Imádom úgy ahogy van. Elől harminc méter a kert hátul negyven a ház középen van. Madarak otthonának való nyugodtsággal teli hely. A mostani után kész paradicsom sziget.
Hátránya, hogy sosem lehet tétlenkedni benne, mert mindig adódik majd valami tennivaló. Ez mégsem szegi kedvünket. Legalább nem lustulunk el.
Van nyári konyha is, ahol még fogalmam sincs mit csinálunk majd, de ettől izgalmas  az egész. Ráadásul Robi kívánsága is teljesült. Azt szerette volna, ha van egy külön ház ahol a gyerekek lakhatnak, ha bajban lennének. Én erre csak annyit reagáltam, hogy inkább arra lenne jó, hogy öreg napjainkban kiadnánk és jó lenne nyugdíj pótlásnak.
Szóval ezt a házat gondoskodó háznak hívom. Jóságos, kellemes és napfénnyel teli.
Ez a mottó. Fénnyel teli élethez fénnyel teli ház dukál.
Végre elértünk az alagút végére és az ott megélt fény még nem az élet végét jelzi, hanem valami jónak a kezdetét.

12 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Nagyon örültem bejegyzésed hangjának! Igaz, ami igaz, nem féltek a munkától! A te leírásodban pedig minden mesebelivé szépül...
S hogy végre magatokra is gondoltok! A gyerekek is beletörödnek, sőt, végül is örülnek majd neki.
Sok erőt és egészséget kívánok hozzá.

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Györgyi írta...

Katalin! Wz a versed valami csoda. Teljesen felvillanyozódtam tőle. Köszönöm hogy ennyi energiát, szeretet öntöttél szavakba. Csóközön.

Györgyi írta...

Rózsa!
ma megmutattuk Annának a házat. naná, hogy kölletlen volt. Mégsem sikerült kedvünket szegni. Robi is és én is tánclépésben jöttünk haza. Már most is nagyon szeretünk ott lenni.

Katici írta...

De jó!!! Veletek örülök :)

Holdgyöngy írta...

Nagyon örültem ennek a bejegyzésednek,remélem végre megtaláltátok álmaitok házát. A ház körüli munkálkodás nagyon jó, legfeljebb pihentek közben. Nem jó, ha eltunyul az ember, s ha csodás a környezet, az erőt is ad. A legjobbakat, sok örömködést benne kívánok nektek.

Andrea írta...

Nagyon örülök hogy megtaláltátok végre azt a kertet, házat, ahol végleg meg tudtok maradni. A te álmaidból mindig valami csoda születik!

Györgyi írta...

Holdgyöngy! Hát ami az eltunyulást illeti nem igazán vagyunk hajlamosak rá. Talán sok is, amennyire nem. Érzem, hogy jobban kellene bírni az egy helyben maradást. Sajnos túl gyorsan váltok az aktuális szempontok figyelembevételével. Sokat remélek a mostani döntésünktől, bár az élet oly gyorsan változik és ezáltal sajnos én is. Nem bírom jól a monotonítást.

Györgyi írta...

Andrea!
Drukkolok, hogy a mostani álmom is teljesüljön. Szokásomhoz híven megint nagy fába vágtam a fejszém. tetszik az ötlet amit álmodunk. Remélem sikeresen megvalósulnak az elképzeléseink. A kertben az a jó itt, hogy rengeteg a tér és jók a környezeti adottságok. De a munka rengeteg lesz még.

Vénember írta...

Sok örömet hozzá! Amig lehet. Mert ahogy ismerlek, ha kicsi nyugalmad lehetne, megint el fogod adni a házat... :-)

Györgyi írta...

Szia Vén barátom!
A napokban merengtem ezen én is.
Mitől van az, hogy folyamatosan úton vagyok? Építek, átalakítok és tovább megyek újra és újra.
Nem találom az indítékot. De valami van. Normális ember megállapodik, nyugton van és várja a halált. :o))) Talán ez az az ok amit keresek. Ameddig mozgásban vagyok nem ér útól a kaszás. Van egy olyan érzésem, hogy ez a titok nyitja. Valamiért oka van annak, hogy a szelet szeretem a legjobban.
Látnod kéne Robit! Ez az utolsó gondolata lefekvéskor és már aludni is alig tud, mert még álmában is tervezget.
A csúcsot ma hajnalban döntötte meg. Reggel korán felébresztett, hogy a konyhát elmagyarázza, majd elment zuhanyozni. Túl sokáig nem csobogott a víz. Ezért bementem megnézni, hogy jól van- e? Hát!... Állt a zuhanyfülkében és a terveket nézte.
Ilyenek vagyunk. Imádjuk az embereket, a változatos életet, a jó ételeket.
Igazi capediem emberek vagyunk.

Márta írta...

Képeket láthatunk?