2016. április 15., péntek

Méz porcukorral.


Tombol a tavasz. Úgy a kertben, mint a szívemben. Pedig most is vannak negatív történések. Csak elhalványulnak a pozitív események fényétől. Túl vagyok egy kis műtéten. Nagy örömömre jól végződött. A lábam annyira begyulladt, hogy járni alig tudok, de legalább így a levelezéseket van időm megcsinálni tehát ez sem akadályoz.  Az anyóstárs az már keményebb dió, mert mindenben irányítani szeretne mindent és mindenkit. Néha felhúzom magam miatta, de magamban azt mondom tegye.  Nem szeretném engedni, hogy túl mélyre jusson az általa előidézett düh. Így nem jut.
János barátom nagyon beteg és emiatt valóban félek. Majdnem egy korúak vagyunk. Ráadásul minden oka mg van arra, hogy ennyire megbetegedett. Szakmai és magánéleti kudarcok sorozata érte az elmúlt években. Nem csoda, ha megrogyott a sok teher alatt. Bánt hogy nem tudok segíteni a problémáin. Tehetetlennek és rossznak érzem ettől magam.
Más:
A kert ami zsebkendőnyi az idén tavaszra Györgyis hangulatú lett végre. A zaj még most is hatalmas, de legalább a látvány szemet-lelket gyönyörködtető.
Ábris még mindig késlekedik a járással. Cserébe olyan gyorsan mászik, hogy alig érem utol. Akaratos  kis zsivány. Szemében mindig a huncutkodás igénye látszik. Egy percre sem áll le. Szokatlanul erőszakos kölök. Anyukája túl sokat enged meg neki. Ez azonban az ő  dolga, hisz hamarosan egyedül kell megoldania  a nem kicsit rázós helyzeteket. A picurka, azaz  Babóca lesz a ráadás feladat. Most úgy látom, hogy neki esélye sincs a rosszaságra, mert a bátyja a család összes létező energiáját leszívja.
Ezek azonban kellemes gondok. Soha rosszabbat nem kívánnék magunknak és másnak sem!

Közben rohangálunk, azaz cammogunk házat nézni, esküvőt szervezni.
Nem is állunk rosszul. Már meg van a ruha mindenkinek. A menyasszonyé gyönyörű és ez a lényeg. A gyűrűk is elkészültek. A kedvenc pap bácsink is ráér. Az Isten is remélem tiszteletét teszi egy mosoly erejéig és egy áldásig. Így a lényeges dolgok készen állnak. A többi apróság pedig majd kialakul. Ilyenek: a békesség, szeretet, elmélyülés.
Ez a tavasz más mint a többi. Szikrázóbb, zengőbb az eddigieknél. Számunkra biztosan emlékezetes lesz . Ilyenből csak egy- kettő jut az embernek egy élet alatt. Igyekszem nagyon figyelni. Minden pillanatát jól elteszem szűkösebb  napokra. Az én koromban már nyílt titok, hogy semmi sem tart örökké. A boldogság sem. Ép ezért kell az ilyen napokat konzerválni és begyűjteni a sok sok mikurka örömöt. Most elraktározzuk emlékeinkben a megélt  pillanatokat. Szorgosan gyűjtögetünk, mint a méhek és méz édes álmot készítünk a napi csodákból. Sőt az ízfokozás kedvéért jól megszórom az élményeket egy kis porcukorral. Biztos ami biztos elég édesek legyenek mindannyiunknak. .Ez úgyis sajátos specialitásom az elmaradhatatlan édesszájúságom. Öröm fokozásának a képességével születtem. Ebben vagyok talán a legjobb. Ma már tudom, hogy ritka kincs ez a képesség és vigyázok arra, hogy sose haljon ki belőlem.

7 megjegyzés:

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Györgyi írta...

Szia Katalin!
Vagy inkább jó reggelt! Még jobb, hogy szép napot! Ragyog , süt, velünk mosolyog. Szóval most jó nagyon, mert így akarom.
:o)))

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Rozsa T. (alias flora) írta...

Örülök, hogy jól sikerült a műtéted. A többi jó hírnek is! Az is jó dolog, hogy a fiatalok önalló életet kezdenek (remélem, nem kerülnek az "anyóstars" kalapja alá nagyon...)

Márta írta...

Visszaolvaslak.
Ház nektek, merre?

Györgyi írta...

Márta!
Még nem tudom. Most keressük a helyünket.

Györgyi írta...

Rózsa Kedves!
Minden lehetőségük meg van arra, hogy jó döntést hozzanak. Rajtuk áll, hogy ezt teszik- e és végre elkezdik a saját közös életük építését.
Egyszer mindenkinél eljön az az idő, amikor elengedik a szülei a kezüket. Nekik most van itt az idejük.