2016. március 24., csütörtök

Távolodás


Egymás kezét fogva új utakat, lehetőségeket keresünk most Robival.  Még fogalmam sincs merre visz majd az élet sodrása, de bekerültünk az áramlatba és most keressük sok szempontból a helyünket a világban, országban, otthonban és a családban.
Emiatt most a blog háttérbe került. No meg kicsit bele is untam.
Nem búcsúzom, mert nem megyek sehova, de fogalmam sincs, hogy a magam választotta csendem meddig tart.
A facebook jelenlétet biztosít azoknak akik kíváncsiak ránk. Így nem tűnök el a szemetek elől.
Mindenkinek kellemes ünnepeket és jó blogolást kívánok!

11 megjegyzés:

Katici írta...

Nem jó hír, de köszi, hogy tudattad.
Neked és családodnak is kellemes ünnepet kívánok drága Györgyi!
...és várlak vissza <3

Andrea írta...

Kívánom, hogy megtaláld azt az útat, ami a legmegfelelőbb számotokra!)
Majd amikor eljő az idő, akkor biztos jelentkezni fogsz, addig is sok kitartást, és erőt kívánok nektek!)
Szeretetben teljen a húsvéti ünnepetek!)

kovtama írta...

Neeeeee, még csak most kezdtél el újból írni és máris elmész. :( :( Sok szerencsét és kellemes ünnepeket.

Mamka írta...

Egymás kezét fogva.....ez a lényeg, ennél fontosabb kevés van.♥

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Holdgyöngy írta...

Nem lehet újat, többet írni annál, amit már mások leírtak. nekem napfény és simogatás volt minden szavad. A legjobbakat kívánva várlak vissza, szeretettel.

Györgyi írta...

Indoklás.
Nagyon léleksimogató minden egyes szavatok. Azonban valami elmúlt bennem. Úgy érzem, hogy semmi fontosat, lényegeset nem tudok egy ideje átadni.Mintha ott maradt volna ez a rész belőlem az imádott varázskertemben. Most gőzerővel dolgozunk a megoldáson. Azonban ma már ez sem olyan egyszerű. Áruljuk a házat és ezzel millió plusz gondot veszünk a nyakunkba. Ha csak a saját életünkről kellene dönteni már rég mindent megoldottunk volna. Anna, Ábris élete azonban nem könnyíti meg a dolgunkat. Szilveszter pedig minden lépésünket megnehezíti. Szóval nem egyszerű és ezért csak és kizárólag én vagyok a felelős. Reggelente telistele vagyok ötletekkel. Estére pedig rommá dőlt életem darabkáin lépdelve várom a szebb jövőt.
Szóval ameddig nem rendezem a soraimat addig inkább csendben maradok. A Facebook pedig arra azért jó, hogy életünk ép aktuális fosszilliáit megosztom a környezetünkkel. Ráadásul ott nem szégyellek duzzogni azokon az eseményeken, amik napi szinten foglalkoztatnak és a blog nemességéhez nem illenének.. Aki ismer az úgyis látja a megosztásaimból, hogy ép mi van velem. Szóval vigyázzatok magatokra és egymásra!

Andrea írta...

Sajnálom, hogy nem tudott a szívedhez nőni az új ház! Pedig Ábris már ide született!
Amilyen nagy öröm, hogy minden nap láthatod, és magadhoz ölelheted az unokádat,tudom, hogy akkora gond is a két generáció együttélése.
Én nem rajongok a Facebookért, sokkal szívesebben látogatnám a blogokat. Igaz, hogy én is egyre ritkábban írok. Szinte már csak akkor, ha unokás képeket rakhatok föl.
Nem hittem volna, hogy ennyire kötődtem ahhoz a lakáshoz, amiből most egy éve költöztem el. Lelkileg meggyötört, és a test állapota követi a lélek kínlódását- nálam legalábbis.No, és amikor hazalátogatok, és látnom kell, hogy mivé silányult a lakásom... Neked legalább ezt nem kell látnod!
Kívánom, hogy találjatok majd magatoknak újra egy hasonló meseházat, és legyen erőd újra felépíteni egy varázskertet! Nagyon sok erőt kívánok hozzá! És talán majd újra elkezdsz ide is írogatni!

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Györgyi írta...

Nem csuklottam, de köszönöm, hogy gondoltál rám.

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.