2016. március 4., péntek

Mark Twain: „A két legfontosabb nap az életedben, amikor megszületsz, és az, amikor rájövünk, mire születünk.”


Megszületni sosem könnyű. valószínűleg életünk egyik legnehezebb feladata ez. Sokaknak nem is sikerül élve megúszniuk. Talán még ennél is nehezebb dolog felismerni azt, hogy mi dolgunk e világban? Végtelenül szomorú, de kevesen jönnek arra rá, hogy miért, mire születtek? Akiknek sikerül rájönniük létezésük titkára boldogan élnek és még boldogabban halnak.
Én örömhozónak születtem.
Ha rám néz valaki akaratlanul is elmosolyodik. Ha másért nem azért, mert végre rájön arra, hogy ő milyen szerencsés, mert ezt megúszta. Ha megismer akkor azért mosolyog, mert annak örül, hogy milyen jó az Isten. Lám még "őt"  / azaz engem/ is boldoggá tett. Ha még közelebb kerül hozzám, akkor megpróbál velem örülni. A legszerencsésebb azonban azt kell mondanom, hogy én magam vagyok, mert megtanulhattam másokért élni és magamat adni ajándékba annak, akinek szüksége van az erőmre, a mosolyomra az ölemre.
Ugyanis ez mind mind az én tulajdonom. Senki mástól nem függ csak is tőlem. Jöhet gazdasági válság, világ katasztrófa, ha élek akkor ezek a dolgok mindig ott vannak velem és bármikor ajándékozhatok belőle annyit amennyim csak van.
Szerencsés ember vagyok, mert nem csak megszülettem, de azt is tudom, hogy mi végre tettem ezt!
Kívánom mindenkinek, hogy ezzel a tudással élje le az életét!
Akkor nem élt hiába.
Gondolataim elindítója Katici aki a szeretettükrözésre született.
Hasonló tapasztalatokról mesél Dr Csernus Imre
Ez a nap sem múlt el nyomtalanul.
Egy ember itt járt gondbatyuján könnyített, majd tovább ment.
Milles Davis is zenélt az éjjeli félhomályos szobában a fejhallgatóban csak most, csak nekem.
Messzire röpített a dallami szárnyán. New Yorkban sétáltam  egyedül a hajnali kietlen utcákon és lassan elálmosodtam.
Megyek .
Ennek a napnak is végére értem.
Megint esik.
Lassan csorognak az esőcseppek, végig csúsznak az ereszen és halkan eltűnnek a süllyesztőben.



19 megjegyzés:

swatwork írta...

Annyira jó volt ezt olvasni!!! Én meg egy akumulátor vagyok. Feltöltök másokat. Elég fél óra beszélgetés, az addig önbizalomhiányos paciens másnap elnöknek jelölteti magát. Na jó, ez csak vicc, de ténlyeg egy aksi vagyok :-)

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
natimama írta...

Szeretlek!

Györgyi írta...

Drága SW!
Valóban akkumulátor vagy. Gyakran érzem úgy, amikor olvaslak, hogy energizálódom a nálad olvasottak által. Kellenek a világnak az ilyen klassz emberek!

Györgyi írta...

Katalin! Nem egészen erről szólt az amit írtam. A rossz gondolatokat sugárzó embereket igyekszem leválasztani magamról. Eme kijelentésem helytálló. Az emberek egy szűk csoportjára vonatkozik ez a megállapítás és nem összességében az emberekre.
A másokért élés nem jelenti azt, hogy mindenkiért.
A blogvilág igazad van valóban érdekes. Egy ember felvet egy gondolatot a többiek pedig tovább gondolják. Imádom ezt a folyamatot látni a blogosok között. Még izgalmasabb ha én is része lehetek ennek a gondolkodási folyamatnak.

Györgyi írta...

Nati!
Detto!

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Györgyi írta...

Katalin!
Megpróbálom másként elmondani.
Az mber folyamatosan keresi kutatja a helyét a világban. Viszonylatokat vizsgál és abban helyezi el önmagát, a helyét a világban. Néha nem lát tisztán és alul , vagy felül értékeli magát. Na azoknak az aha élményét segítem akik alul értékelik magukat. Minden viszonylagos, így a szépség is. Ha tehát rám néz és azt látja, hogy mosolyogva jövök megyek és rendben vagyok a világgal ez őt is meggyőzheti arról, hogy így is lehet. Egy pillanat élmény. egy mosoly egy szép az élet életérzés átadás. Tetszik vagy sem a tudatalattiban megfogalmazódik az, hogy szerencsés vagyok hozzá képest. Utána pedig az, hogy mit is kezdtem ezzel a dologgal. Túl természetesnek vettem és evidenciaként kezeltem, vagy kezdtem valamit magammal és a természetes adottságaimmal?
Amúgy pedig ha szeretsz élni igenis megjelenik az életöröm. Nem a káröröm!
Ahogy velem kapcsolatban sem káröröm az ami belső mosolyt ad az embereknek. Az életöröm az, amit tovább szeretnék adni!!!

Györgyi írta...

Még egy fontos dolog. Nati annyit írt, hogy szeret. Ismer és ő eljutott a legbelső héjamig. Megérezte miről írtam. Igazából a szeretet átadás öröméről. Magamról azt hiszem, hogy életfeladatom ez a szolgálat. Nem csinálom mindig jól, de újra és újra megpróbálom. Ez a lényeg.

Holdgyöngy írta...

A tegnapi hozzászólásomon gondolkodtam, hogy kaptál egy semmilyen választ. Éjszaka, az ember ráér, jár az agya. Aztán amit megfogalmaztam magamban, hogy ma leírom neked, ma tőled olvastam. Nagyon szerencsés ember vagy. S mi,hogy ismerhetünk, olvashatunk.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Igen annak is érzem magamat. Vannak napok amikor elfáradok a sok szerencsémben és ilyenkor nyafogok sajnos. Összességében azonban azt hiszem engem jó kedvében hozott létre az Isten. Szó se róla humorérzéke is van az Öregnek. Végül úgy döntött nekem is ad belőle. Áldassék az ő neve. :o)
Komolyra fordítva a szót.
Nézetem szerint mindenkinek megadatik valamikor az életében, hogy szerencsés legyen. Kérdés az, hogy amikor ép az akkor észreveszi- e?
Az én nagy nagy szerencsém abban áll, hogy szeretnek és szerethetek.
Köszönöm, hogy itt vagytok és beszélgethetünk.
A tegnapi hozzászólásodon én is sokat gondolkoztam. Nem tudtam mit írni rá. Felületes választ pedig nem szerettem volna írni neked. Annál fontosabb vagy nekem.

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Györgyi írta...

Katalin!
Nagyon szépen köszönöm az idézetet. Csodálatos. Elmentem magamnak.

Györgyi írta...

Ajándékul küldöm.
"Nincs tökéletes, probléma nélküli élet, a küzdésmentes jólétben elpuhulna a test,
és elbutulna az elme. (...) Nem azok az életélvezők, akiknek minden dologból a legjobb van,hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni abból, amijük van.”
(Bagdy Emőke)

Holdgyöngy írta...

Györgyi, én azért éreztem értelmét a hozzászólásomnak. Ábrisról írtál, utánozza a férfiakat. Erre írtam, hogy végülis férfiember, akármilyen kicsi. Ennyire nem voltam egyértelmű?

Györgyi írta...

Anikó! Egyértelmű. aranyos és kedves voltál. Köszönöm.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Szerencsés az, aki meg tudja fogalmazni, "mivégre"... Sokszor egy életen át keresi az ember! Egyelőre én magam is.
De valószínűleg neked van igazad, kedves Györgyi.

Györgyi írta...

Rózsa Kedves!
Nem bölcsesség miatt kerestem meg a "mivégrére" kérdésre a választ. Ha nem akartam haragudni a világra, sorsra, Istenre , vagy a szüleimre kénytelen kelletlen más magyarázatot kellett találnom a miért pont én, vagy mi lehet velem a célja az életnek? Ráadásul gyerekkorom óta azzal riogattak az orvosok, hogy szűkre szabott az idő, amivel tervezhetek. Oly sok tévedés mellett az idő kérdés is téves jóslat volt. Ha ezt előre tudom biztos ráérősebben kerestem volna életem kérdéseire a válaszokat.