2016. február 14., vasárnap

Valentin nap margójára



Vajon mire jó ez a mai nap?

-Egymásra figyelésre.
-Jó filmek nézésére.
-Flörtre.
-Kirándulásra.
-Közösen megélt apró örömökre.

Összességében azonban csak azoknak jó ez a nap bármire, akiknek ürügy kell a boldogságra.
Vannak emberek, akik maguktól is boldogok.
Ők nem tartják a Bálint napot.
Nincs szükségük rá.
Vannak örök boldogtalanok.
Ők észre sem veszik ezt a napot, hisz úgy sem sikerül semmi.
Minek bármibe belekezdeni?
Sokak azonban nem tudják elmondani, megmutatni a vágyaikat, szükségleteiket.
Ők arra várnak, hogy mások éljenek helyettük.
Na nekik nagyon jó ez a nap. Hisz házhoz kényszerítik a" boldogságot".
Ezzel csak az a baj, hogy nem marad ott. Ahogy elmúlik ez a nap vele együtt eltűnik az illúzió is.
Nézőpont kérdése az egész. Ha jó szögből nézem az életem még az is kiderülhet, hogy ott van a szemem előtt a szerelem mindvégig. Ahogy a kerékről is azt tudjuk, hogy kerek.
Mégis ha máshonnan nézem lehet akár szív alakú is!
Nekem mázlim van.
Szív alakú a biciklim kereke. Az is igaz, hogy nem csak egy nap látom ilyennek, hanem mindig.
Ez a lényeg.
Ha valaki csak egyszer is megélte az igaz szerelmet, akkor örökre az övé marad ez az érzés. Nevezetes nap nélkül, is. Akár egyedül élve is az övé az élmény. Mert gazdagabb lett egyszer általa.
Így elég csak becsukni a szemét felidézni a boldogságuk pillanatait, ha kicsit többre vágyik akkor felbontani egy kellemes italt és elkortyolgatva emlékezhet a szerelemre.
De ehhez nincs szükség jeles napra, mert ő már örökre benne él a szerelemben.
Senki és semmi nem foszthatja meg ettől az élménytől!
Azok akik nem élték át ezt az érzést. Hiába minden Szerelem nap. Fogalmuk sincs az élményről.
Nosztalgiázni mindig lehet. Varázsolni is. A szándék fontos. Nem pedig az, hogy milyen nap van.


Ma két filmet is megnézek.  Ürügyem van a bohémkodásra , alkalmam is lesz és talán mázlim is, hogy nem választok rosszul. Julia Roberts és Tom Hanks jó páros lehet, ahogy Meryl Streep és Thomy Lee Jones is annak tűnik.Egy biztos. Egyik film sem lesz magasröptű. Remélem szórakoztatnak majd! Ha mégsem, akkor egy két jó pillanatot biztosan kapunk  a színészek alakításaitól.  Így vagy úgy, jó nap vár ránk.
A filmekben nem csalódtam. Kellemes , kicsit elgondolkodtató filmek voltak. A színész játékok pazarok, mint ahogy azt vártam. A történetek pedig tompa fájdalmat adtak a szívemnek, A maguk hétköznapiságában okoztak fájdalmat. A felszín alatti érzések bizony nem mindig egyszerűek és a szerelem nem az az illúziókkal teli élmény amiről messzeségbe révedő szemekkel mesélünk. Nem is a görög tragédiák drámai fájdalma. Nem. Olyan alattomos és minden sejtünkbe hatoló fájdalom, ami lassan , módszeresen marja szét az álmainkat, vágyainkat.Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy akkor miért epekedünk utána egész életünkben.? Mert a fenti és a lenti szakasza egyaránt izgalmas. Pont úgy ahogy a hullámvasút is az. Míg lent vagy arra készülsz és összpontosítasz, hogy a fent érzett eufóriát hogyan fogod megélni. Erre készülsz míg felérsz. Fent pedig addig feszegeted a határaidat ameddig a merészséged engedi. A szerelem nem a gyávák sportja. Az a bátrak küzdőtere.

6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

"Házhoz kényszerítik a boldogságot". Jó mondat.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Éjjel nem tudtam aludni, így kicsit elméláztam az előttem álló nap mibenlétén. Reggel pedig tovább gondoltam és kiegészítettem pár új merengéssel az éjszakai merengést.

Rozsa T. (alias flora) írta...

"Ha valaki csak egyszer is megélte az igaz szerelmet, akkor örökre az övé marad ez az érzés. Nevezetes nap nélkül, is."
Hát igen. De ez már csak az árnyéka, nosztalgia...
Miért is gondoljuk, hogy ez a legszebb, leglelkesítőbb érzés a világon? (Ugyanakkor igencsak kibillent bennünket az egyensúlyból...) Azt hiszem, ahhoz, hogy erre a következtetésre jussunk, el kell telnie jópár évnek és eseménynek...

aliz írta...

"...igencsak kibillent az egyensúlyból"?! szerintem akkor vagyunk (vagy csak voltunk :( ) igazán benne az "egyensúlyban"!... én épphogy ezt látom, vélem... utólag.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Aliz, lehet, hogy saját temperamentum kérdése. A Mérlegnek ugyebár az egyensúly a nyugalmat, a harmóniát jelenti. Ebből bármilyen viharos, nagy érzés csak kibillentheti! De amint érezhető is talán a megfogalmazásból, nem feltétlenül negatív értelemben éltem meg... ("leglekesítőbb", "legszebb")

Györgyi írta...

Rózsa! Tagadhatatlan, hogy ez az érzés legalább annyi fájdalommal is jár. Elég csak arra gondolni, hogy mennyi energiát teszünk bele, hogy a szeretet emberhez idomoljunk. Önmagunkhoz képest ebben a folyamatban kibillenünk az általunk kellemesnek tartott egyensúly állapotunkból.
Igazad van abban, hogy az évek múlásával a "rózsaszín köd" elszáll a szemünk és a szívünk elől és az addig idealizált kép más kontúrokat ad.
A szerelem is elveszíti a szélsőséges amplitúdókat adó hevességét. Helyette szelídebb, élhetőbb érzés állandósul a szívünkben.