2016. február 19., péntek

Elanyátlanodva.


Napok óta így érzem magam.
Hosszasan ecsetelhetném az okokat, de azt gondolom felesleges lenne ezt tenni. A rosszkedvnek nem tesz jót a szószaporítás. Az igazán nagy magányosságot anya ölében lehet elfeledni.
 ANYA AZONBAN MÁR A MENNYBEN VAN. AZ ÖLE PEDIG A KÉPZELETEMBEN.
Az orvosnál tett látogatás óta erősödött fel bennem a vágyakozás a gyöngédségre. A doki kedvesen mondott le rólam. Tapintata rosszabb volt, mintha kiabált volna velem. Utálom amikor valaki kikerüli a kellemetlenséget és rád hagyja a dolgok kimondásának kellemetlenségét.
Na mindegy. Megint az van ami oly sokszor. Adott egy reménytelen helyzet és rajtam áll, hogy beletörődök, vagy megpróbálom jobbá tenni!
Ma még biztosan nem teszem. Kapaszkodok az eső könnyeinek létrájába, a magányba, a csendembe.
Holnap pedig, ha addig élek is nekilátok!
Most pedig bebújok anyám ölébe ott a mennyben és erőt gyűjtök a holnapra.

14 megjegyzés:

Katici írta...

Katici írta...

Ez a kép nagyon kifejező

Vénember írta...

?!?

Holdgyöngy írta...

A fotód nagyon kifejező! Akkor műtét vagy nem műtét? Döntened kell?

Györgyi írta...

Köszönöm, hogy velem éreztek. Pont ez az orvos lett volna arra hivatott, hogy a műtétre felkészítsen. Közölte, hogy annyi féle betegségem van, hogy fogalma sincs mitévő legyen. Vizsgálatokat várt tőle a sebész. Ő azonban nem fog vizsgálódni. Hát röviden ennyi. Erre az orvosra vártam két hónapot.

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Györgyi írta...

Nincs semmi baj. Türelmetlen lettem. Ennyi az egész. Többet nem pampogok.

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Rozsa T. (alias flora) írta...

Megértelek, kedves Györgyi, nem könnyű dönteni, főleg, ha minden lépés kockázatos. Egy kis gyengédséget is küldök, igaz, hogy az anyait nem tudja helyettesiteni...

Györgyi írta...

Rózsa Kedves!
Mindig ölelősek a szavaid. Köszönöm.

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Györgyi írta...

Katalin! Vannak napok amikor nincs elég türelem bennünk. Ezeken a napokon duzzogunk, panaszkodunk, lázadunk. Ez egy ilyen nap volt. Nem az első és nem is az utolsó.
Azonban mindig mindenkor jó érezni a törődést, szeretetet és egy.egy ölelést.
Mindenkitől finom kapni és mindenkinek jó adni is.
Köszönöm, hogy velem vagy, féltesz és ha kell akár kicsit rám pirítasz. Ettől lesz a szeretet igazi.
ölellek

aliz írta...

"S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy."

(József Attila: Amit szívedbe rejtesz )

Györgyi írta...

Alíz!
József Attila mindig a szívemből szól.Köszönöm, hogy idézted.