2016. január 5., kedd

Mennyország kapujában



A mennyország kapujában van egy pihenő pad. Ritkán áll üresen, hisz nagy a forgalom odafenn. Ez a pad ad menedéket azoknak akik elszeretnének gondolkozni még egy kicsit az életükön. Nem éreznek sürgetést a bebocsájtásra Isten színe elé. Úgy gondolják jobb átgondolni mit is mondanak majd az Úrnak a földi életük dolgairól. Meg aztán vannak olyanok akik meghívást kapnak ide. Valamiért elvágyódnak a földi életükből, de mikor itt leülnek rájönnek, hogy még túl sok elvarratlan szál köti őket a lenti világhoz. Majd kicsit elidőznek itt és új erőre kapnak és visszamennek méltón befejezni az életüket. Mária is egy ilyen utazó volt. Gyurka a férje halála hihetetlen nagy űrt  teremtett és azt gondolta jobb lesz neki ha utána jön. Aztán leült erre a padra és ahogy visszatekintett az életére rájött, hogy a lányai nem nőttek fel eléggé. Koruk szerint bőven ott tartanak, mégis csetlenek botlanak az életben. Nem találják a helyüket a világban. Míg a Papa élt addig ő egyengette az útjukat. Most pedig valahogy mindegyikőjük lába alól kiszaladt a talaj. A legidősebb lány ép elvált és a gyerekkel sem igazán jól boldogul. A középső nem él jól a párjával mindig veszekednek és ezen a kicsi fiúk léte sem javít. A fiúcska sokat sír olyan mintha boldogtalanságában sírdogálna. A legkisebb lány pedig rossz társaságba keveredett. Csak a pénzt hajtja semmi más nem érdekli. Mária ahogy nézte a lenyugvó nap sugarait megérezte, hogy ez  nem az ő napja. Az ő utolsó napja fényesebb ragyogóbb kell, hogy legyen! Úgy döntött, hogy visszamegy az övéihez és teszi még a dolgát. A lányoknak nagy szükségük van még az édesanyjuk tanácsaira. Megértette, hogy túl önző lenne , ha magára gondolna csak. Belül érezte, hogy a férje is jobban örülne, ha a családjuk nem maradna gondoskodás nélkül. Így visszament és segített a lányain. A legidősebb végül felnevelte a lányát és az unokája igazán remek ember lett. Máriának ő volt a legkedvesebb. Sok vidám órát napot adtak egymásnak. A középső lány végül elvált. Megtalálta később az igazi szerelmet és jó élete lett. A legkisebb volt a legboldogabb. Neki mindenből a legjobb jutott. Csodás férj két gyerek és  hivatás. Mária felnevelte az összes unokáját.  Csak akkor gondolkozott el azon, hogy talán most már az ő napja jött el ott az égi padnál amikor a harmadik dédunokája is megszületett. Addigra bizony elfáradt. Már nagyon vágyott imádott férje után menni.
Úgy érezte el jött az az idő amikor az ő naplementéje lesz majd! Gondolta leülne egy kicsit a kedvenc padjára és elidőzne ismét egy kicsit az éteri nyugalomban a megvilágosodás padjánál. Sejtette, hogy az a pad nem akármilyen pad. Aki ráül az megtudja, hogy rendesen elvégezte - e minden feladatát amiért megszületett. 
Máriának csak húsz év múlva támadt végre annyi ideje, hogy ismét ide látogasson. Akkor végre nem jött hiába. Gyurka várta a padnál és együtt mentek be a mennyország kapuján. Imádott férje már mindent  elintézett. Az Úr azonnal fogadta  és úgy találta, hogy Mária méltó életet élt. Örömmel látta vendégül asztalánál. 
Hazaérkezett.

4 megjegyzés:

Vénember írta...

Ez milyen szép megint!!!
Olyan igazi borókás. Ugyanaz a régi szájíz!
Köszönöm!

csigahéj írta...

Én köszönöm, hogy velem vagy.

natimama írta...

Igaza van a Vénnek! Szép!
Eszembe jutott egy régi blog... történetek, amiket esténként fölolvastam a Papusnak... történet, amit kért kinyomtatni, mert szerette volna megmutatni másnak is... egy régi blog, amiből könyv is lett. Csak Neked! :o)

Isten hozott!

csigahéj írta...

Nati drága!

A könyv ott lapul a polcon. Néha előveszem és olvasgatom. Szeretem , hogy van, hogy tőled kaptam.