2016. január 23., szombat

Kutya élet.



Hát persze hogy ennek a történetnek a főszereplője nem más, mint Zorka kutya.
Nagyot változott mindannyiunk élete az elmúlt kilenc hónap alatt. Vége az önálló tereinknek. Ábris ellepte az élettereket.Éjjel felébredek elindulnék a sötétben a célállomás felé, majd feljajdulok, mert ráléptem egy cumira, ami finoman meglapult a küszöb árnyékában, vagy csak megcsúszok egy kilocsolt teafolton,, amit nem vettem észre, amit a fiatalember a cumisüvegéből  kipréselt miközben juj de jól csattant játszott az üveggel. Egy mesekönyvre rálépni sem rossz éjnek évadján. Kedvencem a keménykötésű leporello mesekönyv éle, vagy egy duplo kocha darab. A konyháról ne is beszéljünk. Itt egy  felbontott babapiskóta, ott egy kis megkezdett alma, természetesen megrágicsálva. Egy- egy kenyérdarabbal tarkított  konyhai körkép. Cumisüvegek, kis lábosok mindenhol. Pakolok, takarítok egész nap, de mindhiába. Mindig van egy eldugott szeglet, ami meglepetést tartogat. Ezek azok az apró dolgok amik Ábris jövetelével a mi életünket forgatták fel. Zorka élete pedig ennél sokkal jobban megváltozott.   
Eddig ő volt az, aki irányította a ház népét. 
-Most kiszeretnék menni. Gazdi ugrik  ajtót nyit. Aztán be szeretne jönni. Majd szomjas és locsapocsál egyet a szakállával a friss vízben. A játékai mindig láb alatt vannak. Megtanultunk görkorizni egy ott felejtett apró labdán. Nem háborodunk fel, ha a kedvenc játék kötelein éjszakánként hanyatt esünk. Tudunk úgy vacsizni, ebédelni, egyáltalán enni, hogy minden falatot bűntudattal eszünk, mert illene észre vennünk, hogy az  természetesen neki kellene! A kedvencem az ágy jelenet. Lefekszünk. Lámpát lekapcsolunk és valamelyikünk végre elalszik amit a szuszogása jelez Zorkinak.. Ez a jel az éber eb számára, hogy szabad a pálya. Lehet felugrani és kitúrni a gazdikat a saját helyükről. Először csak halkan felugrik és csendesen meglapul azt ágy sarkában. Majd apró lépésenként egyre több teret vesz el magának. Reggelre a kutya terpeszkedik az ágy közepén. A gazdik pedig örüljenek, ha a sarokban maradhatnak takaró nélkül, vacogva, mert azon őfelsége aluszik. Ilyen cudar kutyaélet van nálunk.
Természetes hát, ha nehezen viselte kezdetben Ábris jövetelét . A játékai mostanra a kertbe kikerültek, mert a kisember a szájába veszi őket. Hát csoda, ha emiatt most ő veszi el a baba játékait? Hisz az neki eddig is járt, így szokta meg és ebből a szokásából nem enged. Ábris mindennap kilocsolja a vízét ő pedig mindennap megnyalogatja a kicsit ha végre vízhez jut. Merő szeretetből, hisz ha a baba ennyire szereti a vizet ő biza ad neki. Úgyis mindenki azt hiszi, hogy ő irigy kutya. Az evés  közös buli. Ábris szolgálatkészen megosztja vele a kajáját. Főleg azokat a falatokat engedi át, amiket nem igazán kér. Mostanra kialakult köztük az egyet neked, egyet nekem játék, mert így igazságos. Mindent együtt csinálnak. 
Ábris megkapaszkodik Zorka szőrében úgy áll fel.  Cserébe Zora, ha Ábris alszik a kiságy mellé megy és jó hangosan szól neki, hogy hé komám megjött a postás., vagy gyere már játszani unatkozom nélküled! Egy a lényeg, ők ketten nagyon jól mulatnak. Mi pedig próbálunk az ő mulatságukhoz személyzetként együtt működni. Öreg kutyás lévén gyakran mondom nekik, hogy egyik kutya másik eb. Ugyanis totál egyformák ők ketten.


https://www.facebook.com/gajer.fanny/videos/10205482907502748/

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Azt hittem írtam tegnap ide.Jót nevettem. Igen, az állatok urak, hát még ha partnerre akadnak embercsemetében, az ám az igazi kutyavilág.

natimama írta...

Ezen jót vidultam.

Azért egy közös fotó is jólesne... :o)))

Katici írta...

Hú, de ismerősek a kutyabajok! :)) bár, mi nem lakunk együtt az unokával, így kicsit egyszerűbb a helyzet, de látom a jövőt :)

csigahéj írta...

Megpróbáltam újra belinkelni egy videót. Nekem működik. Remélem nektek is! :o)