2015. október 28., szerda

Változó világom

Na kérem szépen- Hát nagyot változott az élet nálunk. Ábris varázsütésre egy hét alatt megtanult felállni, ülni. Kibújt az első fogacskája is. Szinte naponta mutat valami újat. Imádom szemlélni, megélni a változásait. Gyakorló nagyik tudják miről mesélek. Azok akik még előtte állnak eme csoda megélésének bizony azt mondom merjenek nagyot álmodni, mert a valóság így is felülmúlja majd a képzeletüket.
Zozó ismét új albérletbe költözik. Nagyobba, közelebbibe ls mégis olcsóbb lesz. Most az ő élete is jó irányba halad. Földöntúli boldogság látni, hogy rendeződik az élete. Van kutyája , új otthona, munkája, amit szeret. A többi is megjön majd! Család , férj , gyerekek. Ha így lesz, akkor végre elmondhatom, hogy valamit talán jól csináltunk. Bár így is azt érzem , hogy érdemes volt élni. Minden amit az élettől kaptam így, vagy úgy, de klassz  ajándék volt.
Azonban a legnagyobb ajándék az az erő amit ahhoz kaptam ajándékba, hogy elvégezzem a rám váró feladatokat. Eleget tegyek a kihívásoknak. Itt az ideje megköszönnöm Istennek és az embereknek, hogy szerettek és kényeztettek, figyelmükkel elhalmoztak és sose hagytak el!
Évánál olvasom a hálanaplót . Az ő bölcs sorai ébresztettek rá arra, hogy mennyi minden olyan dolog van az életemben, amiért ideje köszönetet mondani és hálát adni.
Változó éveim alatt teljesen lefoglalt a szemlélődés , mellyel belső átalakulásomat figyeltem. Talán lassan képes leszek megint arra, hogy érdeklődőbb legyek a környezetem felé és többet adjak át magamból. Adni jó. Talán másoknak is jó kapni mindabból amit az úton haladva tanultam!
Ezek az évek most túlzottan magamba fordulva teltek. Ideje kipislantani zárt ajtóm mögül!
Most pedig jöhetnek a képek.




                                                    Itt még támaszkodva ül Ábris herceg.


                                                                  Az első felállás.


                                                           Családunk új tagja Teo Zozi kutyája.

 

A mászás már nagyon megy.

2015. október 13., kedd

Készülődés idejekorán.



Bár messze van még a karácsony, én mégis azt érzem, hogy ideje lenne elkezdeni a készülődést. Ugyanis most nem a megvásárolandó ajándékok sorát fogom becélozni, hanem egyedibben szeretnék ünnepelni. Ugyan nem vagyok nagy mágus a kézzel készített dolgokban, de most kedvet kaptam a kreatívkodáshoz. Egy pár évvel ezelőtt kaptam ajándékba karácsonyra egy gyönyörű kézzel festett kavicsot. Innen ered az ötlet, hogy az idén én is ilyesmikkel szeretném meglepni a nekem kedveseket.
Másik ötletem, hogy adventi mandalákat lehetne csinálni karácsonyfadísznek, vagy csak egyszerűen képnek. /Ezt nem én találtam ki ./
Aztán ideje lenne Ábrisomnak manósapit készíteni egy igazi tündéranyától ez a minimum ami elvárható! :o) Naná, hogy kötni fogom.
Aztán az is eszembe jutott, hogy egy üvegbe mindennap belepuszilok, hogy Robinak legyen olyankor is eltéve egy puszi amikor nem vagyok vele.
Sütni sajna még mindig nem tudok, így a család többi tagjának is hagyok munkát. Még az jutott eszembe, hogy színes leveleket gyűjtök , hisz az ősz tonna szám tesz elém eleget belőlük és azokból faliképet készíthetnék. mellé egy egy haikut keresnék és ezekből is lehetne egy- egy ajándékot adni! Szóval a gondolatok megteremtődtek illene, ha őket tettek követnék! Hát most itt tartok. Lelkesen agyalok, gyűjtögetek és cselekszem.

2015. október 12., hétfő

Ábris nap szépséges nap

Dupla ünnepet ültünk. Ábris fél éves lett és egy napra rá a névnapja is volt. Összegyűlt a család apraja nagyja. Volt örömködés és nem tudtuk hova kapjuk a fejünket a sok csoda láttán.  Kishercegünk hatalmasakat kurjongat, kiabál és mászik már. Ülni most tanul, de nem erőltetjük. Bezzeg ő igen. Folyamatosan ülni szeretne.
Na és enni! :o)
Nem is akármit. Anyától kapott tejecskére újabban nem füllik a foga. Bezzeg a felnőttek kajájára folyamatosan tátog mint egy éhes fióka.
Napról napra egyre többet tud. Mi pedig nem győzzük dicsérni a kunsztokat, mutatványokat.
Jöhetnek a képek. Eleget beszéltem. :o)))