2015. március 31., kedd

Kedvenc gyönyörűségem



Minden évben újra és újra írok róla. Számomra ő testesíti meg Vilmos dalából a Gondolj rám virágot. Ez a kis egyszerű bohókás virág a kankalin. Ő az aki apró csengettyűivel elhozza szívembe minden évben a tavaszt, a szerelmet a gondolj rám érzést. Ilyenkor valami megmozdul a lelkemben és a telefonért nyúlok. Addig jó ameddig van kit felhívni egy mosolyért, egy gondolatban ölelésért egy jó szóért. Ma is csak úgy eszembe jutott a hangja és már emeltem is a telefont, hogy elmondjam, hogy gondoltam rá és ez finom érzéseket édesgetett elő a szívemben. Láss csodát pár óra múlva ki tudja miért? :o)))) a Facebookon ez a fotó várt rám. Hiába a szeretet mindig eléri célját.  Ez a kis virág maga a szeretet hírnöke számomra. Valahol azt képzelem, hogy ameddig nem feledkezem meg róla, addig van értelme az életemnek. Mert az élet igazából csak addig ér számomra valamit ameddig szerethetek és engem is szeretnek. Bár közhely és mégis igaz. Az élet értelme a szeretet maga.
Ez a kis virág erről szól.
                                                                                                                      
 Nemes Nagy Ágnes: Gondolj-rám-virág

A gondolj-rám-virág,
az volna szép, az volna szép,
a gondolj-rám-virág,
az barna-kék, az barna-kék
(csak volna barna, volna kék,
a gondolj-rám csak volna szép,
mert nincs ilyen).

A nefelejcs azt mondja: nem,
a gondolj-rám: igen, igen,
azt mondja, hogy: igen.

2015. március 29., vasárnap

Varázskalap


Nincs mese egy hét és itt a húsvét. Jaaaj! Ablakot kellene pucolni, de nagy mázlimra, azt mondták az ablakaink, hogy megvárnak. Aztán nagytakarítani sem ártana, megnyugtattam magamat, hogy ráér majd  amikor Ábris a kórházban lesz már. Szeretném, ha friss lenne minden és illatos, mikor először hazajön.
Zűrös hétvégénk volt. Már nem is lepődöm meg ezen. Pénteken rég nem látott gyerekkori barátok jöttek. Ma  is meglep, hogy ezer év után is a vessző után a félbe maradt mondataink ott folytatódtak, ahol anno abbahagytuk őket. Így éjszakába nyúlt a program, mert bőven akadt mesélni való.. Minden percét élveztem az egyúttlétünknek. Szombaton Roberto forgatásra ment. Kicsit visszatértek ebben a momentumban is a régi emlékek, amikor még mindennap játszott a szentem. Ma hajnalban keltünk. Egy gyors bevásárlás után kapkodva főztünk, majd irány a Duna. Kirándultunk megint egy picit. Sokáig nem élvezhettük a vizes mámort, mert sietni kellett haza. Családi összejövetelre. A Ábris másik nagyszülei jöttek el megnézni a hercegi lakosztályt. Izgultunk, de végül minden rendben ment. Majd némi fáradságra hivatkozva bemenekülhettem az ágyikónkba. Az volt a cél, hogy  magamban szerettem volna lenni. Ez az egyetlen olyan hely a házban, ahol lehetek is. Egy varázskalapra lenne szükségem, ami láthatatlanná tesz!  Ha felveszem, akkor senki sem találhatna rám az újabb megoldandó feladatokkal.
Nem véletlen az, hogy a mai sámánok főleg Amerikában gyakran használnak meditációkor kalapot. Abban "varázsolnak".  A kalap a lényeg. Abban van a varázserő. No meg a meditáció sem elhanyagolható tényező. Kalapom ugyan nem volt de elképzeltem azt hogy rajtam van , így tehát mégis csak volt. Varázsoltam is. Egy pillanatra ott ültem régi nagy mesterem előtt és halkan beszélgettem vele. Megnyugtatott a hangja,  türelme és ahogy magam elé képzeltem őt az üdesége is. Egyszóval mire eltelt a fél óra magánidő levettem a kalapom és üdén, frissen, ismét a családé voltam. Pont úgy ahogy ők szeretik.
:o)
Ma virágvasárnap volt. Krisztus ezen a héten vonult be Jeruzsálembe és ezzel megkezdődik a nagy hét. A szenvedések hete.
Én pedig életemben először ezen a héten csak örömteli dolgokkal szeretnék foglalkozni!
Itt az ideje a megújulásnak, a feltámadásnak, a boldogságnak!

2015. március 26., csütörtök

Bartók és kora




Ahhoz a korosztályhoz tartozom akik Bartókon és Kodályon nevelkedtek fel. Az iskolákban Kodály módszerével tanították a zenét és nem csak tanították, de hittek is benne. Ami azt vonta maga után, hogy komoly kórus mozgalom volt. Lépten nyomon népdalokat énekeltünk. Kirándulás közben, táborozáskor, sőt gyakran baráti összejöveteleken is. Egyszerűen élveztük a közös zenélés örömét. Ma teljes idiótának találnának a fiatalok ezekkel a szokásokkal. Alsós koromtól kórusban énekeltem. Ez annyira létforma volt, hogy férjhez menésig így éltem. Majd jöttek a gyerekek és azon kaptam magam, hogy már nekik énekelek népdalokat. Sajnos időközben az óvodai és iskolai  oktatási programok nem voltak annyira népzenei alapúak. Kodály módszere az egész világon tért hódított, csak nálunk hagyták elsorvadni. Mivel a lányok leginkább csak tőlünk hallották a magyar népdalokat  nem volt trendi a kortársaik között ez a világ. Zenei nevelésük terén sajnos nem volt sikeres eme próbálkozásom.
A világ oly nagyot változott a zenéhez való viszonyulásunkban, hogy egy "népszerű" rádiós műsor vezetője merő jó pofiságból teret engedett végtelen tudatlanságának és kultúrálatlanságának. Arról értekezett ugyanis, hogy Kobayashi Ken Ichiro  bohóckodása a karmester pálcával, anno milyen mulatságos volt. Minek karmester, hisz az nem is csinál semmit! Fogalma sem volt arról, hogy a karmester tanítja be az adott művet a zenekarnak.  Sőt odáig ment az elemzésében, hogy minek Magyarországon egy japán karmester, mikor azok a japánok igazából senkit sem tudnak felmutatni a művész világban akit manapság érdemes lenne megemlíteni.
Pont  itt van a lényege Kodály és Bartók szellemiségének. Ugyanis zenéjükkel nyitottá és szabaddá tettek minket. Az általuk tanított és szerzett zene befogadóbbá tett mindenkit a világ dolgai iránt. Ugyan nem mindent értettünk főleg Bartók zenéjéből, de a dallamok egy másik világba vezettek minket, úgy hogy közben a saját gyökereink zenei világának dallamait hallhattuk vissza. A cigány zene motívumait ép úgy, mint a különböző tájegységek zenei világát. Ráadásul amikor azt hittük, hogy disszonáns hangok bántják a fülünket akkor csak a 21. század rohanó világa idéződött fel előttünk egy- egy zenei vízióban. Azonban ahhoz, hogy meghalljuk , megérezzük dallamainak szépségét az kellett, hogy pici korunktól együtt éljünk, fejlődjünk a zenével. Elfogadóbbak, befogadóbbak lettünk a zene megismerés által, mint a napjainkban rádióban dolgozó magukat intelligensnek gondoló Bochkor Gábor félék..

http://444.hu/2015/03/19/ismet-gyozott-a-magyar-gogyi-bochkor-gabor-lenduletbol-nekifut-a-japan-kulturanak-es-a-karmestereknek-ugy-altalaban-es-kiuteses-gyozelmet-arat/

 Bartók zenéjével messze megelőzte korát. A mai rohanó világ új dallamai más harmóniákat keltenek életre a fülünkben, mint az elmúlt éveké.
A városi lét rohanása , nyugtalansága érződik korát jóval megelőző stílusban Bartók zenéjében. Talán az is hozzásegítette őt eme élményhez, hogy Amerikában  élt jó pár évet. Az ottani civilizáció pedig legalább ötven évvel fejlettebb az itthoninál.
Érdemes megnézni mivé alakult a mai emberek élete!


2015. március 25., szerda

2015. március 24., kedd

Tavaszi szél



Végre itt a tavasz! Hurrá! Ültetünk a "nincs hova" kertbe. :o)))
Vettünk aranyesőt, babarózsát, hunyort és rengeteg ezer színű bokros mini árvácskát. Épülünk, szépülünk, kívül- belül. Ma nagyon ciki jelenetben volt részem. Egy régi ismerősöm eléggé maga alatt volt. Jól letoltam, amiért  elhagyja magát. Majd csak úgy, kedvesen megjegyezte, hogy nekem sem ártana hajat festetnem. Annyira belevesztem a rohanásba, hogy elfelejtettem tükörbe nézni. Ráadásul ez nem csak a foncsorozott üvegre értendő.Majdnem elsüllyedtem kínomban. Mentsük ami menthető alapon meghívtam egy kávéra a kedves hölgyet. Végre teret adhattunk a lélek szottyogásának , megvigasztalódtunk  a finom kávétól és sütiktől. Mosollyal a szívünkben rohantunk tovább végezni apró-cseprő dolgainkat. Küzdöttem egyet a bankkal. Értelmetlen és felesleges az új kitaláció a bankok elszámoltatása. Egy nagy frász lesz nem pedig kártalanítás. Arra volt jó ez az egész, hogy legalább kivettünk egy szabad napot és a gyönyörű napsütésben kint voltunk és nem egy zárt szobában. Ráadásul ez a találkozás az ismerőssel ébresztőt fújt a bennem szunnyadó nőnek. Így vettem egy nagyon vidám színű felsőt , hogy Ábris baba egy fiatalos Mamival találkozhasson, ha kibújik. Az orvos szerint jövő hétre várható a Fiatalúr.
Annyira izgalmas elképzelni a kicsi arcát, természetét.Azt, hogy nyugodt, vagy izgága baba lesz- e?
Vörös hajú, angyalarcú, vagy kis gesztenye, mint az anyukája? Szóval be vagyunk sózva, de rendesen.
Zozikám sajnos nagyon sokat dolgozik. Ő lett családunkból a munka hőse cím tulajdonosa. Alig látom annyit dolgozik. Hiányzik a csacsogása, bár telefonon mindennap beszélünk.
Legnagyobb meglepetésemre lassan betör engem ez a ház. Sokkal kevesebbet morcogok vele. Sőt néha már kedves is tudok lenni, ha róla beszélek. :o)
A mentők meg csak jönnek és visítoznak. De megtanultam ennek is örülni. Minden alkalommal azt mondom remélem idejében odaér a segítség! Egyre többször hallani mostanában, hogy nagyon sokat kell várni rájuk és mire odaérnek, addigra késő.
Azonban most más dolgunk van. Örülünk mindennek. A mosolynak, a szellőnek, a napsütésnek.de legeslegjobban egymásnak. Sőt én még annak is nagyon örülök, hogy megértem azt, hogy annyi idős vagyok, hogy Nagyi lehetek! Sose gondoltam volna, hogy sikeres leszek ebben is!
Sikerült, mint oly sok minden, amit eddig az életemben nagyon elhatároztam.
Bár néha eléggé neki tudok búsulni, de legbelül tudom ám, hogy  odafent óriási szerencsecsillagom van. Ráadásul olyan fényes, mint egy szupernova.
Tavaszi szél vizet áraszt ez a dallam most az ami nagyon bizgeti a szívemet. Mindig ezt dúdolgatom mostanában. Jó érezni a tavaszt.

2015. március 21., szombat

Tavasz hírnökei


Ábris ágyikója nálunk . Kézzel hímzett még a lepedője is. 
A picike takaróját fogalmam sincs ki készítette, mert használtan vettem. Látszik rajta, hogy csupaszív és szeretet jellemezte azt, aki ilyen aranyosan megtervezte és kihímezte. Ráadásul nagyon puha vászonból van.
Ma már nem készítenek ilyet. Egyszerűbb készen megvenni a műszálas csoda takarót, mint saját kezűen elkészíteni. A kiságyát  egy barátunk saját kezűleg faragta. Benne van kívül- belül a szíve-lelke. 


Az álomőrzők itt is készenlétben várják az apró trónörököst.


A japánbírs virágai szinte majd szét robbannak a kinyílás vágyától.



Nárciszok és a primulák annyira kedves színfoltot adnak
 ennek a parányi kertnek.




                             A mini árvácskák teljesen elborították a nekik szánt  kaspókat.

2015. március 20., péntek

Elkészült Ábris birodalma

Fotózási géniuszom ismét felejthető. Ábris szobája elkészült. Még nagyon látszik rajta, hogy lakatlan. Hiányzik belőle az élet a lélek és a melegség. De így van ez jól, hisz lakója jelenleg a világ legbiztonságosabb helyén lubickol a Mamija pocakjában. Mire kibújik onnan várják őt a macik, nyuszik, és egyéb játékok. Sőt Katalin színes botocskái is új értelmezést nyertek és varázspálcaként kelnek majd életre Ábris kezében. Nagyon megnyugtató azonban, hogy az érkezésére minden készen várja. Sőt ahogy én magunkat ismerem mire valóban haza jön a kis lakó, addigra azért kitalálunk még egy két apróságot ami a Léleknek is megnyugvást és otthont ad .
A mindennapok mostanság igen eseménydúsak. Tombol odakint a tavasz. A kertet megtöltöttem színes nárciszokkal , primulákkal és jácintokkal. Így a kerti pad is kikerült. Ennek örömére ezen a héten Mary Poppins is erre járt, sőt Dümmörögtünk is egy keveset. Az alaphang a legaranyosabb dallamra van beállítva. Sőt Rőtszakáll is meglátogatott minket és szerető szívéből itt hagyott egy emlékezetnyit. Valami nagyon megváltozhatott erre felé, mert beköltözött az egyetlen fánkra egy rigópár is. Így néha versenyre kelnek a város zajával. Sőt olyan is van, hogy egy röpke pillanatra sikeresen elnyomják az énekükkel.
Mostanra végre én is összeszedtem magam és búcsút intettem a betegségnek. Kedves nem győz örömködni a változásokon. Oly sikeresen teszi mindezt, hogy egyre gyakrabban engem is elkap a hév és nagyokat kuncogok vele.  A színházak azok akik kicsit búslakodnak, mert az idén bizony hűtlenül mellőztük a látogatásukat. Majd jövőre bepótoljuk a mulasztásainkat!
Holnap majd készítek fotókat a virágokról is. Persze csodát senki se várjon tőlem és a kertünktől sem, mert ahogy boldogult Anyám mondaná ....-ból nem lehet várat építeni. :O)))) Így ebből a kertből sem.
















2015. március 14., szombat

Fáradtan


Hajnalban keltünk. Egy órával korábban a megbeszélt időpont előtt. Csak így van módunk egy kis időt egymásra fordítani.Túl sok a feladat a rohangálni való. Ha pedig nincs, akkor csinálok magunknak. Ma egy régi barátos nőmnek mentünk segíteni bevásárolni és millió apró-cseprő dolgát intézni. Áruházról áruházra vonszoltuk magunkat. Ízelítő volt ez a nap a jóléti társadalom felesleges dolgaiból. Ezer apró cikk vásárlásával napokat foglalatoskodunk.Tornyokká nőnek hasznavehetetlen dolgaink teljesen feleslegesen. Mi pedig nem vagyunk hajlandóak észre venni, hogy mennyire örömtelenül hajszoljuk a tárgyi életet. Boldogság amit a birtoklásuk okoz csak pár pillanatig ható opiát. Rohangálás közben találkoztam egy ifjú titánnal.  25 évvel ezelőtt ott voltam a születésénél. Csoda, ha ezek után csókolommal és nénizéssel fogadott? Hát nem. De mit tegyek ma a jól neveltsége csak ártott, megtépázott és végtelenül öreggé tett. A néni szó hallatán a hátamon felállt a szőr. Nem ma nem volt ínyemre a mámiság. Vannak napok, amikor képtelen vagyok azonosulni a test öregedésével. Ez ma egy ilyen nap volt. Talán amiatt, mert a barátnőm akivel ma együtt voltam már az ifjúságomban is életem része volt. Ezer éve ismerjük egymást. Sok jót és rosszat átéltünk, túléltünk. Az eső lába egész nap lógott. Nyomott hangulatot hagyva maga után. Estére már a gyomrom is megfájdult. Itthon pedig sose találom azt a jól eső érzést, amit édes otthonként aposztrofálunk. Anna nyafog . én nem különben. Pedig ugyanezzel az erővel, akár szebb és jobb napunk is lehetett volna. Mert.....
Éreztem, a frissen vasalt ing illatát,, a kenyér roppanását örömmel vettem, kedvesek voltak velünk ma több helyen is az emberek, a nárciszok gyönyörűen virágoznak a kertben,
 Ficánka szobájának sikerült kikeverni egy igazi üde türkiz zöldet és ez vidámságot adott mindannyiuknak.  Végül találkoztam ma egy gyönyörű kezű néger férfival, akinek a lényéből sugárzott a kedvesség.
Valami mégsem stimmel velem, mert bár érzékelem a körülöttem lévő szépségeket, de nem vagyok képes örülni nekik. Ólom súly van a szívem helyén. .Nagymamaság ide, vagy oda,  nem örülök egy kicsit sem a vénülésemnek. Ma jobban vágytam a fiatalságomra , mint eddig bármikor!  Az oly hőn áhított unokázás kifejezetten megrémített és nyűgössé tett. Olyan volt, mintha  a nagymama szótól visszavonhatatlanul elmúlt volna az életem.Teljesen bepánikoltam ettől az érzéstől. Oly annyira, hogy estére forgott velem a világ és émelyegtem.
Most pedig itt ülök és vigaszt keresek a billentyűk hajszolásában. Mondanom sem kell, hogy nem túl sok sikerrel. Ez egy fáradt és nyűgös nap.  Olyan nem nekem való borzadály.

2015. március 12., csütörtök

Szűreális napok


Nem sok mesélni való van a várakozáson kívül. Igazából semmi hasznosat nem teszünk. Csak úgy csinálunk mintha élnénk és néha még mozgunk is. Igaz egyre lassabban és lomhábban. :o)
Reggel egyre korábban vet ki magából az ágy. Éjszakánként éber alvásban vergődünk. Szinte megváltás a hajnal. Rosszat és abszurdat álmodunk, ébredéskor igyekszünk hihetetlenül közönyösnek mutatkozni, nehogy frászt hozzunk egymásra megálmodott történeteinkkel. Lassan természetesnek vesszük a karikákat a szemünk alatt és már nem kérdezzük meg egymástól, hogy -Jól aludtál?- minek tennénk, hisz a válasz mindannyiunk viselkedésén és mozgásán egyaránt látszik. Talán az alvatlanság teszi, vagy az, hogy egyre jobban lelassul a belvilágunk, de meglehetősen csendesen élünk. Most már két pingvinlány totyog a lakásban és mókázik egymással esendőségük tehetetlenségén. Valahogy nem ilyen volt az, amikor én vártam a lányokat. Sokkal, de sokkal nyugisabban éltük át azokat a napokat, heteket, mint a mostaniakat.
Igaz akkoriban például kötögettem és rengeteg apró dolgot magam készítettem a leendő babáinknak. Most pedig majdnem infarktust kaptam, amikor Anna megkért, hogy kössek Ficánkának egy manósapkát jó hosszú /copffal/ logókával. Hááát. Minek tagadjam . Megfutamodtam a feladat elől. :o) Úgy érzem nem tudom megcsinálni. Sem türelmem, sem tudásom nincs ma m,ár ehhez. Lázasan böngészem a netet. Találtam is. Most már csak olyat kellene találnom ami megvásárolható. :o))))


Fiatalon két lábbal a földön álltam és hajlandó voltam a világot valóságosan élni és látni. Most a felhőkön járva álmodozom és az emlékeimnek adok túl sok teret.
Ettől függetlenül végtelenül kedvesen szórakozunk gyarló dolgaink felett.
Micimackót olvasunk és igyekszünk jó dolgokkal körülölelni magunkat. Néha kikandikálok az álomfelhőből és látom, hogy a gyerekszoba még mindig nem tart sehol. Mégis azt mondom, mert képes vagyok elhinni, hogy mire kell addigra elkészül majd!
Amúgy pedig mindig minden gondolatunk Ábris körül mozog. Annyira, de annyira szeretnénk már vele lenni! Mindenesetre sokat beszélgetünk vele, ami elég abszurd, hisz egy hatalmas pocakhoz intézzük a mondandónkat.
". Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"
/Micimackó/

2015. március 7., szombat

Kirándulás négykézláb

 


Reggel igazi tavaszra ébredtünk. Egymásra néztünk és szinte egyszerre gondoltunk a Mátrára, de Robi mondta ki előbb.
-Megyünk egy kicsit Bagolyírtásra? -csak úgy autózni, kirándulni, emlékezni.
Rögtön izgatott lettem, majd eszembe jutott, hogy aki miatt mentünk az már nincsen ott.
-Nem ne menjünk! Üres nekem az a hely nélküle.
Aztán gondoltunk egy nagyot és elindultunk kirándulni a Dunakanyarba. Szentendre, Visegrád, Esztergom.Mentünk amerre a jó szerencsénk vitt. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb helyekre. Hegynek föl , le és újra föl. Olyan volt akár az élet. Minden pillanat új szépségeket tett elénk. Boldogok voltunk, újra fiatalok és a napsugártól egészen megrészegültünk.
Ugyan még síkterepen is probléma a járás, de mindenáron hegyet akartam mászni. Vonszolni, taszigálni szerettem volna kivénhedt tagjaimat és elérni  a visegrádi várat., Mátyás otthona dacol az elemekkel és még mindig büszkén magasodik a hegytetetőn.
A természetnek ma igenis lágy volt az öle. Kipróbáltam, hisz elnyúltam a réten rajta és sütetem a hasamat, az arcomat a napon.Hallgattam a madarakat Lestem a rügyeket és szinte sóhajtva kérleltem őket, hogy nőjenek gyorsabban és mutassák meg a virágaikat, miket egyelőre még oly csodásan elrejtenek! Néhány csipkebokor  még mindig üde színfoltot nyújtott a még kopár erőben.
Az igazi csoda számomra a Duna volt. Szinte hívott magához egy kis locsapocsálásra. De mértéktartón ellenálltam az invitálásnak és nem rohantam a vízbe. Egy pillanatra a gyerekkor is visszatért. Utoljára akkor láttam a Dunán lassan úszó hatalmas uszályokat.  Miután kiélvezkedtük magunkat a vízparton jöhettek az üde színfoltokat adó kisvárosok. Mindegyikben volt egy- egy szép kapu, míves ablakú ház, angyalos stukkó, vagy egy szép gondosan ápolt udvar. Kóstoltunk gyömbéres szarvas kolbászt és ettünk igazi házi kenyeret káposztasalátával. Kaptam piros tulipánt a virágos hölgytől, csak úgy, mert adni jó. Vettem nőnapra vessző szívecskéket a lányainknak, miniárvácskákat és már a húsvétra készülődve két köteg barkát.
Négyre már itthon is voltunk és gyorsan elültettük az apró színbombákat a vidám árvácskákat és primulákat. Még az sem ronthatta el a kedvemet, hogy mindeközben a fiatalok itthon nem csináltak semmit. Egy laza csuklómozdulattal legyintettem, hogy nekem így is jó. Nem az én otthonom festése késlekedik. Különben is mi is az utolsó pillanatban festettünk ki anno. A fiatalok ilyen dolgokban ráérnek, mert tudják, hogy erősek és lesz erejük a hajrához. Mi öregek  mindenre sok időt szánunk ezzel is fricskát mutatva a halálnak, hogy azt hiszük beleférünk még az időnkbe. Aztán ki tudja? Egy a lényeg. Mindenki más más okból, más ritmusra szavaz. A lényeg, hogy így is, úgy is elkészülnek a feladatok. Ha mindennap el kell mennem ahhoz kirándulni, hogy a fiatalok megcsinálják Ficánka szobáját, hát én örömmel megyek. Egy biztos a fészekrakás feladatát nem szabad elvenni tőlük. Különben sose tanulják meg  az otthon készítés dolgait.
Nekik is jobb, ha ők csinálják, mert nagyobb lesz a becsülete a saját munkájuknak. Nekünk is jobb, mert ez idő alatt olyan dolgokat csinálhatunk, amikre máskor nem jutelég idő.

2015. március 5., csütörtök

Boldogság függőség. / Banalitások monológja /


FIGYELMEZTETÉS!
Ez a bejegyzés csak pihent agyúaknak való. Aki fáradt az ne olvassa el!

Sokan kérdezik tőlem, hogy mi a fenének örülök annyira az életnek? Ők bezzeg már rég feladták volna a küzdelmet a helyemben és eszük ágában sem lenne ennyit örömködni!
Legutóbb ezt egy napon belül kétszer is meghallgathattam. Mindkét embernek mindene megvolt, mégsem tudták használni az élet adta ajándékaikat. Szépek, egészségesek és végtelenül boldogtalanok. Kezdem azt hinni, hogy a boldogság állapota nem valami nagy csoda. Inkább egészen parányi kis izé, ami ott lebeg porszemként a levegőben. Csak nem mindenki orra veszi észre. Ugyanis  a boldogtalan embereknek nincsenek olyan receptoraik,  amik felszippantanák  a levegőben lelhető boldogság molekulákat. Na jó elismerem ezt most csak elbagatelizáltam. Jól van na. Néha szabad ilyet is tenni.  :o))))
Komolyabbra fordítva a szót. Egyre inkább hiszek abban, hogy nem csak rajtunk múlik , hogy képesek vagyunk- e  a boldogságot érezni, észlelni, megélni. Valami biokémiai folyamat biztosan kell hozzá! Néhány hormon, egy kis plusz energia, jó teherbírás és akarat.  Nem mindenki képes például lebontani a lisztet, cukrot,  tejet, az alkoholt. Lehet, hogy vannak emberek, akik a boldogság hormonokkal nem tudnak mit kezdeni?
A képen levő virágról megvagyok győződve, hogy boldog. Szinte ragyog. 
A boldogság fotoszintetizáló folyamat lehet. Az egészséges növények boldogok. Szép az aurájuk. Az egészséges emberek is azok. Nekik is szép aurájuk van.
Ma úgy tűnik én is boldog vagyok. Lehet, hogy túl sokat aludtam?
:O)))
Egy biztos pihentagyú lettem. 



2015. március 3., kedd

Még egy születésnap



Hideg nyirkos napunk volt már megint. Láblóbázósnak indult. Aztán belecsusszantunk észrevétlenül a rohanásba.
Reggel még a kávé keserédesen áradt szét az ereimben. Meg- meg állt. Próbált utat törni magának az elmeszesedett erek közt. Majd a gyomorban  időzött kicsit. bele belemart  az érdes, nyálkás falába és kicsipkézte bolyhos redőit.Végül megállt a málladozó, rozsdás belekben. Itt aztán tombolni kezdett a fájdalom  és lassan végig gyűrűzött az elnyűtt testen.
Hát valahogy így indult ez a nap. Agyam számot vetett a napi teendőkkel. Először az elintézendő hívások listái sorjáztak agyam dűnéi közt, szépen sorban egymás után lépdelve. Maguk alakították ki a fontossági sorrendet. Ekkor valami motoszka ott hátul fejem legbelső szegmensében utat tört magának.
Emlékszel? Ma van a születésnapja! Hallod?
Fel kell hívnod! Tízenegy éve mindig így indul ez a napod. Siess már ! Vedd fel a telefont! Tudod, ha nem cselekszel elkésel! Már úton lesz és nem éred el.
Igaz. Lehet, hogy sosem értem el. Vitatkozom magamban.
Ekkor a kávé maradvány az idegességtől még egyet facsar a beleken. Nincs mese. Sürget a szükség.
Majd felhívom később! Vitázom magammal. Közben mennek az órák. Telik az a fránya idő.
Csörög a telefon.
Megdobban a szívem. Majd lehalkul, mert nem az ő hangja szólal meg a telefonban. Ismerős hang szólít. Kedvesen búg.
- Jó reggelt!
-Neked is.
-Jó, jó mondod, -halván kölletlenségemet,- Úgyis mennem kell.! Tudod sietek.
-Hát persze menjél csak, menj,,,,
Még egy ideig kezemben tartom a készüléket. Fel kéne hívnom! Még nem késő talán. Majd bénultan nézek magam elé. De késő. Már elindult.
Kimegyek a mosdóba. Végig csorog rajtam a meleg víz. Nem finoman simogat. Inkább égőn, sebzi  a bőrömet.
Beszélgetek közben veled és nem figyelek a fájdalomra.
-Emlékszel? Tavaly még együtt dumcsiztunk a kertben. Ép akkor hívtál, amikor az első kávémat ittam. Kora tavasz volt. Gyengéden sütött a nap és csak hallgattalak. Meséltél a borról. a tervről, az emberekről és...... emlékeztél. Éreztem ahogy a szemedben könnyek csillogtak. Belülről láttalak. Végre gyarló emberként viselkedtél. Sirattad apádat, magadat, a férfikort , az elhasznált és kihasznált nőket, a soha meg nem értett anyádat, aki oly erős volt, hogy elfelejtett anya, nő és feleség lenni. Aki maga alá gyűrte az egész családot férfiakat megszégyenítő erejével és ti megnyomorodtatok a saját súlyotok alatt. Csak úgy dőlt belőled a szó.
A kávé akkor is megkeseredett a számban. Ép úgy ahogy most. De akkor ott voltál velem , mellettem és hallhattalak, ahogy mondani akarod a kimondhatatlant.
A gyerekkor eltemetett fájdalmát.
Hát sajátságos születésnapod volt. Az már biztos.
Na mindegy.
Elmúlt.
Most fel kell hívjalak!.
Félek, hogy azt mondod. Apám meghalt. Mert mint a szú, ahogy rágja a fát, úgy eszi ez az érzés egyre mélyebbre magát agyam barázdáiba.
Végül arra jutottam magamban, hogy később hívlak! Mindent elsöprőn érzem  zsigereimben a gyávaságomat.
Lassan véget ért ez a nap.
Dolgoztam. Voltam orvosnál is. Beszéltem mindenkivel. akivel kellett. Jó gyerek akartam lenni, mert tudtam, hogy ott vagy velem. Meg akartam mutatni, hogy milyen ügyes vagyok. Azt szerettem volna, ha büszke lehetsz rám!
Estig vártál. Hétkor megszólalt a telefonom. A kijelzőn láttam, hogy Te vagy.
Csak néztem a készüléket és hallgattam a csörgést.
Már mindent elmondtam. Minek vegyem fel? Hisz hallottad, hallhattál, hisz egész nap velem voltál.
Közben kitartóan tovább csengett a telefon. Szokásodhoz híven nem adtad fel.
Majd végre csend lett. Üvöltő csend. Olyan mi fajtánk. Magunkra maradtunk az ordító csendben. Összegabalyodtak szokásunkhoz híven az érzelmeink. Már megszoktuk. Így szoktuk.
Éjjel fél egy van.
Kezemben van most is a telefonom.
Csak úgy még egyszer elmondom:

Boldog Születésnapot!

Hallllllllasz?
Halll...............asz.......?
...................
Magamban kimondom a neved.

2015. március 2., hétfő

Szeretet jegyében


Nyálas cím után egy romantikától csöpögő bejegyzés jöhet csak. Igyekszem röviden és tömören összefoglalni az elmúlt hetek dolgait. Mint az életben általában a jó dolgok kísérőjeként megjelennek a rossz  dolgok is. Kezdem először ezekkel, mert szeretek túl lenni a negatívumokon. Először a lányok szülinapi partija volt. Erre a szűk baráti kör és a megmaradt családtagjaink voltak meghívva. Ennek az eseménynek a szervezője és kivitelezője is a szülők voltak. Svédasztalos vendéglátást terveztünk, mert a közel negyven vendég nem tudott volna másként elférni. Robival kettesben készítettük el a tálakat. tizennyolc fajta ételt és négy féle sütit csinálnunk. Nem is maradt meg szinte semmi. / Hurrá!/
 Zozó végkimerülésig feszítette úgy az érzelmeit, mint a fizikai állóképességét. Így nem csoda, hogy a sok ünnep végére nagyon magas láza lett. Végkimerülésnek hívnám az állapotát. Nem fáj semmije. Zérón vannak a tartalékai .
Ő szervezte a Babaváró bulit és végtelen önzetlenségében a finanszírozás terheit is elvállalta. Nekünk"csak"  a kivitelezés öröme és feladatai jutottak. Meghívottak száma közel 30 fő volt. Annyira túlterhelte magát a kicsilány, hogy magas láza lett és ágyba kényszerült. Két napig aludt jártányi ereje sem maradt. Még mindig nincs jól, de a nehezén túl van.  Megint bebizonyosodott, hogy ekkora szíve senkinek sincs a világon, mint neki. Mindenre kiterjedő gondoskodó figyelme körülölelte a szeretteit. Jutott belőle mindenkinek, csak saját magának nem. Most rajtunk a sor, hogy kényeztessük, szeretgessük! Remélem hamarosan lábra áll a gyógypuszi és ölelés kúránktól! Anka a héten megkezdi a kilencedik hónapot. Ábris új nevet kapott: Ficánka lett. Sose hagyja nyugton az ő Anyáját. Folyamatosan akciózik, jön-megy, mint ha sétatéren lenne. Öröm nézni a poci tengerként ringó alakját. Boldogan jelentem az ajtó Ábris szobájában elkészült a többi munkával nem kapkodnak a fiatalok. Én pedig igyekszem türelemmel kivárni, míg igényük lesz a fészekrakásra. Bennem ez az ösztön túlteng. Lehet, hogy az élet általuk akar figyelmeztetni a lassulás fontosságára. Így csak tétlenül várom, hogy mozduljanak végre egy kicsit a fiatalok. Idegeskedni teljesen fölösleges, mert úgyis minden elkészül majd amire itt az ideje!
A kertben nem nő semmilyen virág.  Az élet mégis megjutalmazott  a tavasz virágaival. Kaptam színes primulákat és jácintokat. Így a szobákban érezhetően itt van már a tavasz.
Túléltük a születésnapi és a babaváró bulikat. Rengeteg munkánk jutalmaként végtelenül sok szeretetben és kedves beszélgetésekben volt részünk. Évek óta nem találkozhattam egyszerre egy helyen a barátainkkal. Kimerítő ugyanakkor felejthetetlen élmény is volt egyszerre ez a sok ünnep. Végtelenül hálás voltam az életnek, hogy nem kellett most még egy esküvő teendőivel is megbirkóznunk. Majd a baba érkezése után az is meglesz. Addig pedig energiát gyűjtünk.
 Sose hittem volna, hogy ez a hír megkönnyebbülést jelent majd és nem bűntudatot. :O)
Azt számolgattuk, hogy még az is lehet, hogy Ficánka április hatodikán érkezik. Az pedig olyan lenne, mintha Anya küldené őt, hisz ezen a napon ment el sok- sok évvel ezelőtt. Anna édesanyám húgának halála napján fogant. Érdekes véletlenek ezek. Egy biztos. Az Isten figyelme és szeretete a családunkkal van.
Most, hogy túl vagyok egy rakás feladaton és még több próbatétel előtt állok,  picinykét törődnöm szükséges magammal is. Esedékes néhány orvosi kontroll vizsgálatot  elvégeztetnem, mert ahogy elnézem nem sok idő lesz ezután magamra. Igaz az nem is baj. Az öregedés tüneteivel nem öröm foglalatoskodni. Az élet pedig, ha úgy akarjuk látni, inkább az örömökről szól és csak csökkentett óraszámban a bánatokról. A bánatokkal nem is érdemes sokat bíbelődnie senkinek! / Tudom könnyű ezt mondani, de megvalósítani annyira nehéz./
Hát ennyi volt a beszámoló. Remélem sikerült legalább apró szeleteket megmutatni mostani zsúfolt napjainkból.
Szép hetet kívánok mindenkinek!