2015. december 10., csütörtök

Összetartozás




Az advent maga a várakozás ideje. Részemről minden évben úgy vagyok ezzel az időszakkal, hogy a csodákat élek át napra nap és mire eljutok a nagy napig addigra úgy érzem, hogy elfáradtam és képtelen vagyok a jó fokozásának átélésére. Ezekben a napokban ünnepeljük meg a család apraja nagyját. Minden napra jut egy születés, vagy névnap. Egyszerűen annyi meglepetés van, hogy a szívem csordultig megtelik a sok szeretettel és a rengeteg jósággal.



                                                                  Az elválaszthatatlanok.

Ahelyett, hogy felhőtlenül elfogadnám az égiek ajándékát, én azon búslakodom, hogy miért nem osztható el ez a kánaán az év többi napjaiban?
Tegnap Natiék leptek meg. Minden évben közösen ünnepeljük a szülinapunkat. Ilyenkor azt hiszem, hogy a csoda megint itt van.  Nati szeretete akkora, amekkora az egész világnak elegendő lenne.
Úgy érzem minden évben , hogy  tovább már nem fokozható ez az élmény. Aztán jön a következő év és én mint egy kisgyerek rácsodálkozom újra  a  jelenség tüneményességére és átélem még fokozottabban a szeretet áramlását.
Még nótás Mikulás dalok zsonganak a fülemben , még az akkor megélt élményeket ízlelgetem, Ábris kacagását vélem hallani , amint a mikulás csomagot bontogatja  és már hopp jön is az új nap, a maga szívmelengető káprázataival. Szerencsés ember vagyok, hogy ennyi öröm jut nekem. Azon kapom magam, hogy megint este van és nem győzök hálát adni, hogy mindezeknek a jó dolgoknak a részese lehettem.
Persze az életnek ilyenkor is van rossz oldala, csak azokra most nem szeretek figyelni. Ez az időszak úgy ahogy van mennyei ajándék. Minden pillanatát igyekszem átélni és a rossz dolgokkal ráérek majd később foglalkozni a rossz, hideg hangulatú napokon. Hisz tetszik , vagy sem, azok is eljönnek egyszer.
Most azonban örömmel tágítom az orrcimpáimat és szívom magamba a mézeskalács illatát. Amibe itt ott a narancs és a fahéj illatának elegye vegyül. A fenyő fanyar friss aromája később majd elhalványítja az édes mézes életérzés túlzottságát.  Szentestére kialakul a tökéletes harmónia az illatok kavalkádjában is. Lenyugszik a világ és vele együtt mi is.


7 megjegyzés:

Éva írta...

Jó a Ruzsa Magdi dal is!

Andrea írta...

Györgyi!
Öröm olvasni a boldogságodat! Kívánom - ismeretlenül is - hogy legyen ilyenben még nagyon-nagyon sokszor részed, a szép családod körében!)

Holdgyöngy írta...

.. és jók az elválaszthatatlanok is!

natimama írta...

Te kis huncut! Honnan vannak ezek a képek? :o)))

natimama írta...

Már emlékszem! Anna is készített pár fotót... :o)))

csigahéj írta...

Ebben a virtuális világban is öröm veletek lenni.
Köszönöm a kedves gondolataitokat.

Mamka írta...

Isten éltessen benneteket! Ritka ajándék egy ilyen barátság....