2015. november 3., kedd

Várakozó, vágyakozó időim





"Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk… A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk… Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk… hogy elkezdődjön… várjuk… hogy elmúljon… Csak várunk… Mindannyian mást… És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat… óráinkat… perceinket… és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni… Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van… amely mindvégig a kezünkben volt… és közben elillan… Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk…"Részlet a Szerelmünk lapjai c. filmből.

Nem tudom ki hogy van vele, de az én életem a várakozások sokaságáról szól. Igazából azt hiszem mindenkié arról szól.Szóval most ép arra várok, hogy- Ábris meggyógyuljon. Náthás, köhög . Fogzik és oltást kapott egyszerre. Ha már lúd legyen kövér! - Találkozóm lesz Dümmörgővel. Ismét eltelt a születése óta egy év, így összejövünk, beszélgetünk, mesélünk, emlékezünk. Eltöltünk egy csendes estét és utána elkezdünk készülni lélekben a következő találkozásunkra.Ő egy olyan barát akivel találkozástól találkozásig élek. Régebben számoltam a napokat, majd a heteket, mostanra hónapokban mérhető a várakozás ideje.- Ha meggyógyul az én kicsi hercegem akkor hétvégén megkeresztelkedik. Mondhatnám, hogy várom ezt a pillanatot, de inkább szorongok miatta. Rengeteg vendég lesz, ami magával hoz ezer készülődési feladatot. és  még nem beszéltem arról, hogy a vendégek közt sokan nem kedvelik egymást, így vigyázni kell a békét köztük. Nem kis feladat lesz ez sem.-Süti kutya nagyon beteg holnap műtik. Félelem költözött a szívembe, hogy túléli- e a műtétet és nem várom a holnapot emiatt, hanem húznám, halasztanám az időt , hogy csak még egy kicsit szusszanhassak a bizonyosságig!- Olyan mintha most élném a hét szűk esztendők sokaságát. Nem sok jó történik és azt a kevés jót igyekezni kell gazdaságosan beosztani, hogy kifussa  addig míg elmúlik tőlem ez a keserű pohár.

Minden igyekezetem ellenére zsugorin őrizgetem a kalóriáimat egy dekát sem sikerült fogynom. :o))))
Ráadásul a sok eltervezett apróság sem került megvalósításra. Miszerint: - nem kötöttem meg még mindig a kis manó sapkát és a mandaláknak is annyi. Hát lenne hova és miben fejlődnöm még!
Egy barátom azt szokta mondani amikor a semmiről mesélek, akkor baj van. Hát most nem semmi amit ide pötyögtem. Ma egy dalt dúdolok állandóan. Az elaludni készül a nyárt. Ehhez a hangulathoz nagyon ide illik.



4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

HA AZT ÍRNÁM A MÁS RÉTJE SEM ZÖLDEBB, NEM VIGASZ EGYIKÜNKNEK SEM. uGYE, HOGY AGGÓDIK AZ EMBER A "HÜLYE ÁLLATAI" MIATT? iDÉZŐJEL, MERT ÍGY SZOKTAM MONDANI, DE AKKOR IS SZERETJÜK ŐKET,CSALÁDTAGOK. a VEGYES VENDÉGSEREG, HÁT IGEN, OTT LAVÍROZNI KELL. nÁLUNK MEGOLDOTTA A CSALÁD EGYIK FELE, EL SEM JÖTTEK, KIFOGÁST TALÁLTAK, ELFOGADHATÓT. s IGEN, A SEMMIRŐL LEHET A LEGTÖBBET ÍRNI, MERT CSAK ANNAK ÉREZZÜK, S HA MÖGÉ NÉZÜNK, AKKOR KIDERÜL MENNYIT IS TAKAR. (bOCS, EZT MÁR ÚJA NEM ÍROM, BENYOMVA MARADT A CAPS LOCK)jOBBULÁST A VILÁGSZÉP HERCEGECSKÉNEK!

Katalin írta...

figyu, ne add fel, seperc alatt horgolhatsz ilyesmiket, nem akarom, hogy szomorú legyél

http://otthonvideken.blogspot.hu/2015/11/horgoljunk-babanak-letoltheto-mintakkal.html

Katici írta...

Egy Koncz Zsuzsa dal szövege jutott eszembe:

"Én azt gondoltam, hogy az életünk nem más
mint állandó, nyugtalan, örök várakozás
S mikor az ember többé senkit se vár
az mindennek a vége már..."

Remélem, Süti kutyus már túl van a nehezén és Kisherceg is gyógyul,
....amúgy pedig: ♥

csigahéj írta...

Sütit ma megműtötték. Daganatot távolítottak el a hasnyálmirigyéről és a beleiből. 50% az esély, hogy túléli és meggyógyul. Ábris kicsit jobban van. Bár a zöld szín lett a menő nála. Az orrából legalábbis ilyen szín folyik nonstop. Viszont ma végre megint sokat dumált és nevetett. A zöldet pedig szeretjük. Spenótban, brokkoliban és cukkiniben. Ezeket már mind szívesen eszi.
Holnapra megint egy kicsivel jobb és szebb lesz minden.
Katici!
Én még annyi mindent várok. :o)))