2015. július 5., vasárnap

Szerelmetes kicsi babánk



A világra rácsodálkozó gyönyörű szemek.



Mamival kicsit nyűgösen.



Apával sportosan.

 

Papával mindig vidám az élet.


Bébi- pancsizó medence.


Húsimusi álommanócska.






6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Gyönyörű és szépen fejlődik, s látom mindig van aki kényeztesse. Így a jó.

csigahéj írta...

Nagyot változott az életünk, amióta velünk él a Kisherceg. Tartalmasabb , kedvesebb, üdébb lett.
Jó vele.

Katalin írta...

megható az az átszellemült fejed, mikor a kezedben tartod♥
gyönyörű kölök, mondtam már, de minden képen az

csigahéj írta...

Majd a másik blogomon megírom ezt a furcsa ellentmondásokkal teli érzést amit a nagymamaság váltott ki belőlem. Még nem látom teljesen jól a történések kronológiáját és küzdök rendesen a tisztábban látásért, de az biztos, hogy megéri. Bánt hogy nem lettem annyira jó nagyi, mint amilyen szerettem volna lenni. Dolgozom rajta. KIváló példaképeim vannak. A saját nagyim, Nati és TE!

Katalin írta...

nem vagyok jó nagyi

számomra legalábbis a nagyik kövérek, ősz hajúak, kötögetnek és kalácsillatuk van, és nem pofáznak bele az szülők nevelési elveibe

én agymenést kapok, valahányszor meghallom, hogy délután fél háromkor nem hűvös szobában alszik ebéd utáni pihenőt az unokám, hanem pancsol a Balatonban, csak mert az apjának az a nézete, hogy nem kell ebéd után aludni a 4 éveseknek:(((((

mindegy, ne akarj "megfelelni" mert abba beleszomorodsz, éld a saját életed, mondj nemet az ugráltatásra, és tisztázzátok a határokat
most komoly

csigahéj írta...

Hát a szélességem bőven meg van. Az ősz haj is pedzi már. A nagyot kivételesen a nagymamaságra értettem. Abban nem érzem magamat elég nagynak! A többi dologban elég jól teljesítek az életemben. A megfelelési kényszer pedig rossz. Küzdök ellene, de nagyon mélyen elültette bennem anyám.