2015. április 5., vasárnap

Ők ketten


Megmagyarázhatatlan kapocs van köztük még ma is. Anya huszonegy éve hagyott itt minket.
Anna volt a kedvence. Mindenkinél jobban szerette. Mikor megtudta, hogy babát várok rögtön megszerette a picit. Még nem tudtunk róla semmit, de ő már oltalmazta és védte mindentől és mindenkitől. Olyan volt, mintha az élet Annával kárpótolta volna őt miattam. Kapcsolatuk mesebelien szép és bensőséges volt és mai napig ilyen. Valahogy azt hiszem, hogy Anya vigyázz ott fent az égben Annára. Én csak csetlek botlok itt és halovány árnyéka vagyok az Édesanyámnak. Mindenesetre a fejembe vettem, hogy Anya a szülés körüli teendőkben is az unokája mellett lesz. Tudom, hogy butaság , de azt képzelem, hogy Ábrist küldi maga helyett  Annának. Sőt annyira botor vagyok, hogy azt hiszem, hogy holnap lesz az ifjú herceg érkezésének ideje. Anyám halálának 21. évfordulójának napján. Anyámnak mindig jó stílusa volt. Így ki nem hagyná ezt a lehetőséget. Ezek a dolgok valahol eleve elrendeltetettek.
Holnap kimegyek a temetőbe megköszönöm Anyunak , hogy életet adott nekem és megkérem, hogy vigyázzon az unokájára!
Hiszek abban, hogy  a köztünk lévő szoros szálak örökre összetartanak minket.
Évfordulós napokon még elviselhetetlenebb az a hiány amit maga után hagyott. Lépten nyomon sírás kerülgetett ezen az ünnepen,
Anno húsvét után csütörtökön halt meg. Most pedig húsvét után csütörtökre van kiírva az unokám születése.
Véletlen lenne?
Talán nem.
Majd kiderül.

15 megjegyzés:

natimama írta...

Véletlenek márpedig nincsenek!

Szép a lelked. Szeretlek!
(... és gondolatban nagyon melletted vagyok...)

Katici írta...

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy lesz!
Véletlenek szerintem sincsenek. Gyönyörű volt az Anyukád, és a Lányod is természetesen :)

Györgyi írta...

Tudom, hogy mellettem vagy. Köszönöm Kincsem.

Györgyi írta...

Anya valóban gyönyörű volt. Talán pont ezért volt dupla trauma, hogy ilyen lánya lett, mint én. A születésem után teljesen elhagyta magát. Annyira, hogy abba halt bele, hogy nem bírta elviselni, feldolgozni ezt a traumát. Talán emiatt nem tudom elengedni őt!

Audrey írta...

Könny ül a szememben...de nem azért mert nem lehet itt a Nagyi. Mert itt van... hanem azért, mert ha nem is aznap jön meg Ábris, mikor ő itthagyott minket, közel hozzá, és mindig ez fog eszembe jutni, Ábris születésnapján. Mégjobban fogom Őt szeretni, mert a Nagyi küldte nekem. Az Ő angyalkája a kis Ábris <3

Audrey írta...

Könny ül a szememben...de nem azért mert nem lehet itt a Nagyi. Mert itt van... hanem azért, mert ha nem is aznap jön meg Ábris, mikor ő itthagyott minket, közel hozzá, és mindig ez fog eszembe jutni, Ábris születésnapján. Mégjobban fogom Őt szeretni, mert a Nagyi küldte nekem. Az Ő angyalkája a kis Ábris <3

Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Katalin írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Vénember írta...

Még pár nap, és Robi egy nagymamával alszik... Szörnyű! :-)

natimama írta...

:o))))))))))))))

Györgyi írta...

Bármennyire azt hinnénk, hogy ez így természetes. Nem az. Borzasztó dolog megélni, hogy akarva akaratlan hirtelen öregasszonynak számítanak. Én pedig belül egyáltalán nem változtam semmit így nyilván nem is érzem magam annak.

Györgyi írta...

De majd ehhez a feladathoz is felnövök egyszer.
Látod milyen jó nekem. Alapból gyerek maradtam örökre. :o)))

márti írta...

Hétvégére 20 fokot mondanak... és egy új nagyit! :-)))
Komolyan drukkolok. Azért ez már döfi! Nagyinak lenni ... kiérdemelheti azt valaha is az ember?

Natinak is nagy puszi! Mindjárt jól elmegyek hozzátok. Lehetőleg akkor, amikor baromira nem vagytok rá fogadóképesek. :-))
Ne öljed mán magad!

Öl el és... helyett ölelés!!!!

Györgyi írta...

Imádom a 20 fokot. Téged pedig bármikor szívesen látunk.