2015. április 16., csütörtök

Nagymama beszélgetéseim Natival


Nehéz elhinnem, hogy mostantól nekem is jár ez a titulus. Nem érzem magamat méltónak rá. Az én Mamám volt a világ legeslegjobb Nagymamája. Mindent tudott a gyerekekről. Mikor megszülettem ő vett magához és annak ellenére életben tartott, hogy ezt az orvosok teljes képtelenségnek tartották. Éjjel nappal mellettem volt és azt hiszem miatta maradtam itt. Úgy tudott szeretni, ölelni, gondoskodni, hogy nekem minden jó legyen. Az illata pedig még ma is az orromban van orgonavirág illat. A süteményei íze a számban. Az érintése puha , bársonyos . A keze a sok munka ellenére gyönyörűségesen szép. A haja 80 évesen is gesztenye barna volt festék nélkül. Nem tudtam annyira csintalan lenni, hogy ne bocsájtott volna meg és millió ötlete ne lett volna arra, hogy miért is kellett nekem ép akkor rosszalkodnom. Ő az, aki gyönyörűnek látott olyankor is amikor senki sem. Ő álmodta meg nekem a boldogságot és hitette el velem hogy képes leszek arra, hogy megtaláljam. Ő az, aki velem együtt csodának látta az én drága tejfölösszájú egyetlenemet és hitte el, hogy igazi herceg. Ő az aki megmutatta, hogy bánjak a babámmal, fürdessem, etessem,  Ő tanított meg szeretni feltétel nélkül, mindörökké. Ő az aki mikor mindenki eldobott, mert Zozót vállaltuk azt mondta, hogy így van jól, mert a picivel új csodáknak lehetünk részesei. Mikor kezébe vette a kicsit Mama arcán angyalok simogatása tükröződött. Mikor meghalt úgy ment el, hogy a szívemben mosolyt hagyott hátra nem bánatot.
Hát kérdem én, csoda ha azt hiszem, hogy képtelen leszek ilyen nagyivá válni?
Ráadásul itt van nekem Natimama aki majdnem olyan tökéletes, mint az én Mamám volt. 
Olyan vagyok mellettük, mint egy gyerek, aki még csak az üveggolyókkal játszik.
Erről jut eszembe.
:o)))
Ábrisnak vettem tegnap egy kaleidoszkópot. Szeretném ha tudna majd a segítségével álmodni és varázsolni! Én pedig megtanítom mesélni, hogy egyszer majd a varázslatok  valósággá váljanak!
Szeretném, ha leírná majd az álmait , hogy az ő gyerekei is a varázslatok földjén nőjenek fel!

29 megjegyzés:

Katalin írta...

drága Györgyi,
tudom, hogy maximálisan maximalista vagy, tökéletes akarsz lenni mindig mindenben, és ha nem úgy megy, ostorozod magad variánsan... ne tedd, de felesleges mondanom, te úgyis az akarsz lenni, akit egy fokkal fentebb látsz, felesleges elmondanom - úgysem hallod - , hogy ÚGY VAGY JÓ, AHOGY VAGY...embernek éppúgy, mint bármelyik szerepednek, akár nagyinak, akár akárminek,
felesleges mondanom, hogy nem vagy egyedül: Ábrisnak van apukája is, és onnan is vannak nagyszülők, ...hja és ROBI NAGYPAPA! ne ijedezzél, hogy mi mindent nem fogsz tudni megtenni, és más meg sittysutty teszi...


visszalapoztam az írásos emlékeimben, miket mondtam anno (majd öt éve) én magamnak...de nem tudtam meg, mert szétbőgtem a szemem...nagyon meghatott az akkori Bogim
és visszagondolva az elmúlt évekre, látom nem voltam "tökéletes", de senki sem volt az...
még a mai napig sikítófrászt kapok az apja nevelési elveitől (MINDENBEN szöges ellentététől, nemcsak semmi nem felel meg neki, amit én jónak gondolok, az alvásról(szerinte nem kell ebéd után 2-3 éves korban), az evésről (szerinte nem kell főzelék), a nevelés-ről (szerinte püfölni kell, mint a répát), szóval minta direkt az ellentétesben hinne, iszonyat, de ő az apa, én próbálok magammal valamit kezdeni ilyenkor) ...csak évek múlva "tanultam meg", hogy lehetek én a legislegtökéletesebb nagyi szerephordozó: szart ér, ha az összképből kilógok (az meg még jobban árt, ha "ellenében" akarnám jobban tudni......és igenis úgy lesz minden, ahogy az apa akarja, mert nem véletlenül választotta apjának a csöppem 5 éve őt

Györgyi írta...

Teljes mértékben igazad van. Sajnos abban is amit a nem normális maximalizmusomról írtál. Talán azt a kiegészítést tenném, hogy Ábrisnak nagyon jó az apukája. Olyan csodálatos apa, mint a Robi. Talán emiatt választotta pont őt Anna.
Mondanom sem kell, hogy Robi a legesleg Napapa. Mint mindenben úgy ebben is csodálatos. Igazi nagy gyerek. Most pedig boldog, mert új kis játszópajtása született. Szinte megdicsőül az arca a büszkeségtől. Na jó ebben én is jó partner vagyok.

Katalin írta...

(majd fog oldódni a görcsöd, hogy mindenben - mindenkor - megfelelj)

pave írta...

Ez egy nagyon szép írás lett a nagymamádról....ugye tudod, hogy Te iszonyatosan gazdag vagy? Érzelmekben, szeretetben...soroljam még?

zsuzsa kiraly írta...

Most, ezt megkönnyeztem. Olyan szépségesen írtad le az érzéseidet a Nagyiddal kapcsolatban, példamutató. Hidd el, Te legalább olyan jó Nagyi leszel, hiszen volt kitől tanulni :)) Nem adatik meg mindenkinek az ilyen Nagymama.

Holdgyöngy írta...

Annyian írtak előttem, nem féltelek. Gazdag ember vagy, és sokat adsz, mindenkinek. Ábris miért ne kaphatna belőle, ezerrel. Szerencséje van a férfi felmenőkkel is.

Katici írta...

Nagyon meghatóan írtál a Nagymamádról, én is megkönnyeztem. Györgyi, lehet, hogy nem éppen orgonavirág illatod van és nem gesztenyebarna a hajad, de belül ugyanolyan vagy. Biztos vagyok benne, hogy ha Ábris, vagy valamelyik leendő unokád ír majd egyszer egy blogot, ugyanilyen szép emlékekkel gondol majd majd Rád.

...és még annyit, amit már Natimamánál is akartam írni reggel, de nem találtam a jó szót, s egész nap gondolkodtam, de még most sem tudom jól megfogalmazni, de talán érted: annyira szívet melengető látni (érezni?) a barátságotokat. Ez (is) egy Csoda. Gratulálok hozzá. Nagyszerű emberek vagytok!!

natimama írta...

Eszembe jutott a Mama.
Én is sokat voltam együtt az anyai nagyanyámmal (más okból ugyan). Nagyon szorosan kötődtünk egymáshoz. Első unoka voltam, három éves koromig gyakorlatilag ő nevelt, és később is nagyon sok hétvégét, óvodai/iskolai szünetet töltöttem nála. Nekem Ő volt A MAMA! A mai napig előfordul, ha nagyon hiányzik, nyakamba kötöm a kendőjét, ami mindig a táskámban van.
És mégis... azt hiszem csupán egyetlen dologban hasonlítok rá, mint mama: a családját mindenek felett, és feltétel nélkül szerette.

Szóval kaleidoszkópot vettél Ábrisnak?
Nekem is kéne vennem egyet. Magamnak... :o)))))))))))))))))

Katalin írta...

:))))kaleidoszkopót én is vettem Bogcinak, de még nem tud belenézni: a homloka közepére illeszti, vagy belecsukja a szemét hozzá, nem tudom, hány éves lesz, amikorra érteni fogja majd:)))

márti írta...

A világ egyik legjobb dolga az, ami most Veled történik. Csoda születik! Vagyis Nagyi, aki közben Györgyi is!!!!!!
Csodálatos írás, közelebb hoz Önmagadhoz s ezzel együtt az egész világhoz!
Ölelés kedves Boróka!

Györgyi írta...

:O)

Györgyi írta...

Nem vagyok olyan álszent, hogy azt mondjam, hogy nem esnek jól kedves dicsérő szavaid. Kimutatták a pszichológiában, hogy azok teljesítenek a legjobban akiket sokat dicsérnek. Remélem én is így leszek. Ennyi kedves szótól jobban fogok teljesíteni! Köszönöm.

Györgyi írta...

Tudod Zsuzsa azt vallom, hogy az élet igazságos. Ha elvesz valami fontosat ad helyette mást. Csak azt hajlamosak vagyunk kevésbé hangsúlyosan észrevenni.

Györgyi írta...

Ábris nagyon jó batyut kapott az élettől. Remélem nem pazarolja el a talentumait és optimálisan használja fel az élet ajándékait.

Györgyi írta...

Natival való kapcsolatom egészen különleges ajándék. Szinte testvérekként élünk.
Nekem jázmin illatom szokott lenni. A lányaink emlékezetébe már bevésődött. Remélem Ábriséba is befog!

Györgyi írta...

Majd emlékeztetem a Jézuskát, hogy nagyon szeretnél egyet. Addig van türelmed várni? Bár a szülinapod előbb van és akkor csak magamat kell figyelmeztetnem, hogy el ne felejtsem! :o)))

Györgyi írta...

Katalin! Ezk az ajándékok idővel érnek be. Ábris születésekor megkapta a Micimackó könyvet. Pont úgy ahogy anno az Édesanyja. Már bőven ovis volt mire megszerette. Hétvégén pedig együtt ültetünk neki Boróka bokrot.

Györgyi írta...

Mikor anya lettem 5 hónapra volt szükségem, hogy legbelül elhiggyem. Nagymamaságom megéléséhez is időre van szükségem. Jó munkához idő kell! :o)))

Katalin írta...

:))))))))))))))******

Katalin írta...

azon vigyorgok közben, hogy nekem úgy tűnik, a pasiknak kutysemmi bajuk sincs attól, hogy nagyapók lettek, mi meg nagyik görcsölünk hetekig hónapokig (ja, én évekig), hogy jaj, hogy is van ez:)))))))))))))))))))))

Györgyi írta...

Annyira igazad van. Robit nem nyúzza meg az állapot változás. Én pedig teljesen összetörtem tőle, Oly sokáig vágyakoztam erre, hogy mire megkaptam ijesztővé vált az egész,mert....
-lesz elég energiám hozzá
-erőm,
-lendületem,
-türelmem ?
Valahogy hirtelen megöregedtem azt érzem. Ettől pedig végtelenül megijedtem és kétségbeestem.
Ezekről a dolgokról nem illő sem beszélni, sem gondolkozni.Azonban nem kenyerem a problémák kikerülése.

natimama írta...

Minden lesz.
Amíg sírva-röhögve viháncolunk, öreg a nagyanyám. :o)))))))

natimama írta...

Boróka bokrot????!!!???!!! Hát imádlak, na! :o)

natimama írta...

És mosmán hallani akarok az első otthoni órákról... alszik-e? szopik-e? sír-e? úgy működik-e, ahogy egy újszülöttnek kell? :o)))))))

Katalin írta...

nem tudom, az nem szórós?

Györgyi írta...

De igen. A színe és a formája mégis gyönyörű.

Györgyi írta...

Este írok majd róla.

aranyperzsa írta...

Pont azt szeretem Benned, hogy Te leírod, amiről nem illik sem beszélni, sem gondolkodni:) Megérintett ez az írásod is, nekem is az jutott eszembe, hogy végtelenül gazdag vagy, és milyen jó Neked, hogy volt egy ember gyerekkorodban, aki ÍGY szeretett...Olyan alapokat kaptál ezzel, ami pótolhatatlan. Megpróbálok én is jobban koncentrálni az élet igazságosságára:)

Györgyi írta...

Tudod az én életem arról szól, hogy folyamatosan tabukat döntök le. Természetes számomra, hogy meg kell tanulni kimondani a kimondhatatlant. Ha megtanítom erre az embereket, akkor kevesebben lesznek depressziósak, boldogtalanok. Ráadásul minél több réteget hántunk le a lélekről annál közelebb kerülünk a tökéletességhez. Minden ember tökéletes. Csak van aki még nem tudja ezt magáról.