2015. április 11., szombat

Kötődés


 
                                                           Az első közös együttlét

Képtelen vagyok normálisan viselkedni. Eufória kerített hatalmába. Ahányszor a pici unokánkra nézek sírok örömömben. Nem hittük volna, hogy ennyi szépség és öröm után amit az élettől kaptunk ez az élmény még fokozható lesz. Mégis megállapítom, hogy a csoda ismételhető. Szülővé válnunk is a maga nemében kész csoda volt. Azonban minden orvos azt mondta, hogy ne is álmodjunk két gyerekről, mert nem lehet több. Majd lett. Innentől a nap is másként sütött ránk. Zozó ugyanis két lábon járó öröm gombóc. Na persze rosszabb napjain a bánatot is ugyanilyen sikeresen tudja becsempészni az életünkbe. Összességében mégis azt mondom, hogy nélküle szürkébb lenne az élet. Már ép készültem elfogadni az orvosok diagnózisát, hogy lassan számomra az út véget ér. Majd jött a hír, hogy Unokánk lesz és ismét  élettel teli lettem. Persze nem azonnal. Apró lépésekben. A szuper robbanás Ábris születésével jött létre. Visvitalis kamráim csordultig teltek életörömmel és megint képes vagyok elhordani a Himaláját, ha a szükség úgy kívánja. Már pedig ahogy én ezeket a folyamatokat ismerem biztosan az élet kipróbálja, hogy ezek a szavak igazak- e?
A csontjaim már nem nyúlnak meg, de az életem biztosan meg fog! Egy gyermek olyan erőket szabadít fel bennünk, miknek létezéséről már rég lemondtunk, vagy nem is tudtunk. Ábris felébresztette a bennem szunnyadó erőt és kész vagyok őt is és a családomat is mindentől megóvni. A nagyik, anyák, szülők dolga nem más, mint védeni az életet.
A ház , a pénz, a földi javak ilyenkor eltörpülnek az élet valódi értékei mellett.
Ha nem unjátok újabb fotókat hoztam és még azt is elárulom, hogy hiába minden örömködés azért az élet résen van és naponta tárja elénk végtelen leleményességgel a megoldandó feladatok sorát. Pont eme tulajdonságával ösztönöz minket arra, hogy ne adjuk fel és engedjünk a kihívásnak!



Ritka kincs, Véletlenül ébren van a kis manó.


Már megtalálta a kezecskéjét.










22 megjegyzés:

Katalin írta...

szerintem meg pont, hogy normálisan "viselkedsz"
annyira emlékszem Í(és még tart négy és fél éve) nem tudok betelni a saját unokámmal, de emlékszem, mikor először láthattam, örökösen néztem volna, MINDIG minden percben, minden mozdulatát, ahogy szuszog, ahogy alszik, ahogy moccan, ahogy, minden, ..minden, még ma is, de akkor különösen...
ma meg szinte percenként idejárok, annyira vártam már, hogy még tegyél felé képeket, ezekben a napokban nem elég semennyi fotó, mindegyik fontos
nézem a képeidet, és annyira cukinak látom, kis pasi, zabálnivaló,
bocsi

Györgyi írta...

Köszönöm a kedves bátorítást és, hogy nem nézel hülyének a rajongásomért. Majd biztos csendesedni fog egy kicsit. Bár az ilyen típusú szerelem egy életre szól.

Mamka írta...

Ez csodálatos!Szívből gratulálok! Gyönyörű baba! Isten éltesse őt,szüleit,csaladotokat! Hurrá,hogy te is nygymami lettél!

Mamka írta...

Ez csodálatos!Szívből gratulálok! Gyönyörű baba! Isten éltesse őt,szüleit,csaladotokat! Hurrá,hogy te is nygymami lettél!

Katici írta...

Csak görgetem le-föl a fotókat és mosolygok kissé homályos szemmel...
Tündéri! Egy kis Csoda!

Andrea írta...

Annyira gyönyörű, annyira édes!
Teljék benne nagyon sok örömötök!
Szerencsés szülők Annáék, hogy egyelőre még hagyja őket aludni éjszaka.
Bár gondolom, még nem jöttek ki a kórházból!
Már alig várom, hogy nálunk is megszülessen! Amilyen lelkesen elnevezte Zoli 6 hetesen, mikor végre megtudtuk, hogy tényleg fiú lesz, most olyan tanácstalanok, mert azokat a neveket bizony elvetették.

Katalin írta...

pár hét és nálad görgetünk!:)♥

Katalin írta...

mondom, nem fog csendesedni :DDDD

Katalin írta...

én még úgy nézném, annyira tetszik, kis naffiú,
az álla a kedvencem, meg az a nagy keze,
meg a pofija
na meg úgy teljestotál



(bocsánat a rajongásomért, visszaülök majd)


és hogy van az anyuka:))) - hihetetlen - és apája mit csinál, és a másik nagyszülők?

KapitányG írta...

Isten éltesse a fiatalembert, szüleivel, nagyszüleivel együtt, egészségben, boldogságban!

Györgyi írta...

Nálunk is a lány nevek mentek könnyebben. Arról mindkettőjüknek közös elképzelése volt. A fiú neveknél az apuka megkötötte magát és ragaszkodott a saját nevének átadásához. Végül kompromisszumot kötöttek és a második nevét az apukájától kapta.

Györgyi írta...

Mamka!
Mindig csodával telt szavakkal meséltetek erről az állapotról, de nem tudtam magamat elképzelni igazán a feladat szépségében. Igazatok volt. Nagyon jó érzés nagymamának lenni.

Györgyi írta...

Katici!
Ha lehet szeretnék egyet kettőt kérdezni tőled magánban. Az én email címem : boroka59@freemail.hu Megköszönném ha ide írva megírnád , hogy miként beszélhetnék veled, mert van egy két dolog amiben kikérném a véleményedet, ha szabad! Köszönöm.

Györgyi írta...

Mindig is imádtam a rajongani tudásodat. Nekem nem megy olyan jól sajnos.
Az álla nagyon pinduri. A keze és a lába hatalmas. A hangját még nem hallottam. Feltűnően csendes, ami aggaszt egy kicsit. na jó nem kicsit. Nagyon!
Azt hiszem, hogy én mindig az a nagyi leszek aki tán túlzottan is figyel a részletekre.
Mit nem adnék egy kis elfogult vakságért! Ismersz. Sajnos ez nem erős oldalam. :(

Györgyi írta...

Tudom, hogy kérted, hogy fotózzam le a japánbirs bokrunkat. Sajna nem tettem, de a türelmedért ideteszem az előző házunkban lévő bokrok képét. Elvégre az is a mién volt.
Köszönöm a jó kívánságokat.

Katalin írta...

látom az arcotokat ahogy kezetekben fogjátok az unokátokat...

nincsenek szavaim
talpig meghatódtam

csodás




kérlek ( ?) ültessetek egy fát a kertbe neki...és minden egyes születésnapon fotózzátok le azt a fát

Györgyi írta...

Holnap jönnek haza a kicsivel. Hétvégére terveztük, hogy családilag ültetünk egy fát Ábrisnak a kertbe.
Végre rendeződnek a dolgok. Egyre jobbak a baba értékei.

kovtama írta...

Most olvasom gratulálok, jó egészséget, sok boldogságot! puszi nektek.

Vera írta...

Gratulálok a Nagymamik klubjában...jó egészséget és sok boldogságot!

Györgyi írta...

Köszönjük szépen.

Györgyi írta...

Sokat vártam arra, hogy ennek a klubnak a tagja lehessek!

fenci írta...

Gratulálok!!!! Olyan széééép!!! és létszik, mennyire odavagytok érte :-)