2015. április 30., csütörtök

Kézenfogva





Ülök az autóban. Várakozom. Emberek sétálnak el előttem. Közben bambulva nézem őket. Egy idős pár sétál arcukat a nap felé fordítják miközben szorosan fogják egymás kezét. Fényfürdőznek. Bár ahogy elnéztem őket belőlük áradt a legmelegebb ragyogás. A szeretet és összetartozás lámpásának fénye világította be őket. Jó volt látni a megbonthatatlan egységet ami körülölelte  páros létezésüket. Amint elhaladtak utánuk anya érkezett gyermekével. Tisztes távolból loholt a gyerek az anyja után. Anya sietett és eszébe sem jutott, hogy a kicsi fele akkora lába nem bírja az iramot. Ijesztően nagy távolság volt köztük kívül- belül.
Majd újabb kép váltás következett. Ismét egy idősebb pár jött. Fagyiztak és mégis egymásba kapaszkodtak úgy sétáltak kézenfogva. Közben beszélgettek. Láthatóan érdekelte őket a másik válasza.  Ismét váltás két fiatal méla undoritisszel az arcukon lődörögtek. Magukon kívül senkit és semmit nem érzékeltek a környezetükből.Nem nyalták falták egymást , sőt az érintést is messze elkerülték. Olyan volt, mintha attól féltek volna, hogy ha a másikat beengedik a saját terükbe az szertefoszlatná az aurájukat és darabokra esne egymás érintésétől a belső világuk. A szappanbuborékokat juttatták eszembe a létezésükkel. Elnézelődtem volna még egy jó darabig, de nem lehetett.
Nyílt a kocsi ajtaja és megtörte a kukkoló varázslatot. Röviddel ezután már száguldozott velünk a kocsi.  Új emberek és kellemes élmények felé vitt minket.
Mindez egy hétköznapi vasárnap délután történt. Olyan semmi különös és mégis szép érzést hagyott maga mögött.
A fülemben Zorán hangja selymesen énekelte a vasárnap délutánt és valóban a hangulat az általa megénekelt mélabút hagyta maga mögött.

3 megjegyzés:

Katalin írta...

jó kis retro videót találtál, meg is találtam a folytatásait, nagyon tetszik, szeretem ezeket nézegetni

https://www.youtube.com/watch?v=GvG0QWvGloE

Holdgyöngy írta...

Ez jó volt!

Mamka írta...

Szeretem az írásaidat!!!!