2015. április 27., hétfő

Edzések és edződések


Ilyen pinduri korban az időt másként érzékeljük. Még annyira rövid periódusok vannak, hogy számítanak az órák, napok, hetek. Szinte percenként csodálkozunk rá egy mosolyra , hisz most van a közös megismerkedés ideje. A szokások kialakítása, mely szigorúan a kölcsönösség elvén alapul.
A kislegény napról napra egyre több mindenre figyel. Néha megdöbbenek, hogy milyen kitartóan szemez velünk. Minden rezdülésünket figyeli és igyekszünk mi is így tenni vele. Már vannak hangok, mosolyok mik a kommunikáció első jeleit mutatják. Sajnos az evéssel még mindig gondok vannak, ahogy a sárgaság is makacsul tartja magát. Így a súlygyarapodás is szerényebb az átlagosnál. Érzelmileg kiegyensúlyozott a kis mackó. Imádja az édesanyját. Már megnyugszik a hangjától és az ölelésétől. Hasonlóan van velem is, hisz mi ketten vagyunk vele a legtöbbet.
Szeret napozni persze csak percekre. Imádja a meleget. Fázós a  babuci. Kezd kialakulni a napirendje is, amit több kevesebb sikerrel betartunk. Persze ha alszik akkor nem mindig van szívünk megébreszteni, ahogy a nagy nem vesszük ölbe elv is elvi szinten működik, de a gyakorlatban nem igazán.Néha sokkal többet vélek látni, mint ami valójában igazolható. Ma például szentül meg voltam arról győződve, hogy a saját kezét nézi, pedig az agyam tudta, hogy ez még lehetetlenség, hisz a fókuszálás és szemkoordináció is alig megy.Nagyon pindurka baba még ma is. Törékenységével teljesen elszabadítja bennem az óvó-védő szerepeket. Mindentől és mindenkitől meg szeretném védeni. Persze mindeközben tudom, hogy nem az én dolgom, de mégis! Annyira fáj, amikor sír, vagy panaszkodik a pocija miatt.
Közben pedig szinte mindent elrontok. Nem vagyok rózsás viszonyban az apjával, de még a saját lányommal sem. Meglep . Most először van az, hogy nem egy nyelvet beszélünk. Ettől eléggé szenvedek és ha tehetném világgá futnék a problémák elől.
A Nílus dagályát az én könnyeim okozzák. Egy év altt többet sírtam, mint egész életemben. Hiába tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, meg van kötve a kezem.
Ugyanakkor mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott az élet igazságos. Más területei az életemnek jelenleg igazán felmenő szakaszban vannak.
Összességében a dolgok rendben mennek a maguk módján akár jónak is nevezhetjük a haladási irányt.
Jelenleg még kitartok. Van elég zsepim és türelmem is tartja magát . Ezek birtokában pedig csak idő kérdése és a jó megoldást is megtalálom majd. Na ezt hívják önámításnak.
Az igazság azonban kicsit másként van. Nem vagyok jól sem lelkileg, sem fizikailag. Már beszélni sincs kedvem róla. Unom az apátiámat és a tétlen hozzáállásomat.  Pechemre még szellemileg nem hanyatlom, pedig megváltás lenne, ha nem tudnék gondolkozni. Akkor ugyan elesnék a munkamániámtól, de nyernék vele boldogságot. És valahol messze talán egy csöppnyi kis mennyországot.



Ilyen amikor álmában angyalokkal társalog.
Olyankor mindig mosolyog.



Mint a felnőtt kényelmes pasik, úgy ő is edzőcipőben keresztbe tett lábbal sziesztázik.





7 megjegyzés:

Katalin írta...

:))

(az első képről nem tudom megállapítani, hol alszik ...)


ne is mondj semmit
csak mutasd ezt a édes drága kis emberpalántát,
elég nézni
látni, olyan tünemény

Névtelen írta...

Nagyon nehéz még olvasni is amit arról írsz, hogy nem vagytok rózsás viszonyban, pedig most tényleg minden tökéletes lehetne. Én nagyjából 12 éve vagyok anya, még emlékszem.... Én sem igazán engedtem beleszólást a szüleimtől a gyereknevelésbe, mondjuk mi külön laktunk. Legközelebb nagymama leszek, az még soká, de érdekes módon, már inkább Téged értelek. Viszont mivel közel van a másik oldal, azt tudom tanácsolni, hogy hagyd, hogy úgy legyen, ahogy ők akarják. Aztán ha valami kérdésük van, majd Hozzád fordulnak, de tényleg úgy gondolja az ember - biztos van persze máshogy is - hogy ő tudja mit akar, az ő gyereke, majd ő, ő, ő. Szóval a békesség kedvéért féltsed, óvjad, de akkor, amikor ezt igénylik, kérik. Majd eljön az idő, amikor már szeretnének elmenni valahová, meg kettesben lenni, és akkor ha rendben vagytok egymással úgyis Te kapod meg. Szükség lesz úgy is Rád, hogy ők kérik. Ők most egy hármas szövetség, most alakul ki a hármas, az életet már ők hárman élik - együtt. És ha igazán belegondolunk már tényleg az a fontos, hogy ők hárman boldogok legyenek együtt. A jövőjük függ attól, hogy most kialakul a véd- és dacszövetség, vagy egy negyedik, ötödik ember próbálkozása - még ha az csupa-csupa szeretet és aggódás, akkor is - ezt a szövetséget "gyengíti". Én nagyon-nagyon remélem, hogy érzed, hogy megértelek, és épp ezért írom ezt, mert olyan jó lenne - még nekem is - ha boldogok lennétek, mert nagyon szeretlek olvasni. Gyönyörű a kis unokád, öröm nézni.
sok szeretettel kívánok Neked, Nektek minden jót!!!!
Bernadett

Györgyi írta...

Örömmel venném, ha kicsit egyszerűbb lenne ez a kérdés. Azonban a felelősséget vállalom. A hibát én követtem el. Ugyanis nem jó, ha a fiatalok nem élhetnek teljesen önállóan. Dolgozom a megoldáson, hisz életünk minősége rajtunk múlik. Köszönöm kedves soraidat. Igazán jól estek. Sajnálom, hogy nem voltam elég pozitív ebben az írásomban. De így volt őszinte.

Györgyi írta...

Kocsi ülésben alszik. Imád autózni, hisz pasiból van a szentem.

Névtelen írta...

Nem baj, ha nem mindig pozitív minden - hiszen akkor nem is vennénk észre. És az őszinteség is fontos, és fontos, hogy az ember tudjon valahol, valakinek őszintén beszélni a nem pozitív dolgokról is, mert a kibeszélés már egy kis megkönnyebbülést is hoz. Úgyhogy én bármilyen érzéseidről írsz, így ismeretlenül is - számomra is meglepő módon - valahogy ismerlek, és szeretettel gondolva Rád olvaslak és kívánok minden jót!
Bernadett

Katalin írta...

Györgyi, ne haragudj, pár napos újszülött, alig van izomtónusa, és ültetve alszik, nyakló nyakkal, ne ijjesztgessetek már

Györgyi írta...

Orvoshoz mentek autóval. A kocsiban elaludt. havonta egyszer ül ebbe a hordozóba. Ennyitől nem lesz baja.