2015. április 19., vasárnap

Első hét meséje


Nem lehet elég korán edzőcipőt húznia egy sportembernek.


Vannak olyan emberek akiknek valahogy jól indul az élet. Ezalatt azt értem, hogy gyönyörű tavaszban érkeznek, szerető család várja őket, nem kell nélkülözniük. Ha csak egyet sóhajtanak tucatnyi sereglet ugrik a kívánságaik kiszolgálására. Hát Ábris baba valami ilyesmi környezetbe született.Mégis amikor arról gondolkodom, hogy mennyire szerencsés is ő? Hát? Nem vagyok biztos benne, hogy ideális baba világban van része. Anya nagyon aranyos, elkényeztetett királylány. Apa ugyanez pepitában.Az önzetlenséget hírből sem ismerik a lemondást szintúgy. Királyi alűrök pedigré nélkül. Ábris így nem lehet más, mint Kisherceg. A szülei kicsit esetlenül csetlenek, botlanak, ami rendjén is van. Csak közben a sóhajok hídján járnak, hogy milyen unalmas itthon ülni és nem csinálni mást, mintz őrt állni egy pici herceg  ágyikójánál. Ráadásul a pici fiú úgy működik, ahogy ők azt elvárják. Feltűnően csendes , sokat alszik, nem tud rendesen szopizni, mert besárgult és gyenge. Jelenleg még félúton van a két világ között most tanulgatja a földi életet, de még tud angyalokkal társalogni, nekik mosolyogni és velük álmodni. Ebből adódik, hogy mindezeket nekünk nem csinálja,  és nagyon szerencsések vagyunk amiért egy időre tanui lehetünk a két világ csodáinak. Ábris baba nagylelkűen beenged a maga kis birodalmába és lehet érezni az angyalok jelenlétét, ha vele vagyunk. Részemről szinte hallom a szárnyaik suhanását,  ha csendben ülök a csilingelő angyal kacagást is hallom.
Gryllus Vili altatóját éneklem nekik mert az olyan mesebelien szép , mint ők. Ábris is nagyon szereti. Presszer angyalkás dalát is megmutattam neki. Ilyenkor én is a varázslat része lehetek. Minek tagadjam ezt a játékot mérhetetlenül szeretem. Igyekszem megadni neki azokat a dolgokat amiket én babaként nem kaptam meg, de anyukaként a lányainktól tanulhattam ezt azt. :o)
Gyanítom, hogy Anna is idővel emlékezni fog a régi közös játékainkra és átadja majd a fiának őket. Bár nagyon érdekes, hogy ő olyan baba volt aki tehernek élte meg a játékot és szívesen kimaradt volna a gyerekkor eme maceráiből és rögtön felnőtt szeretett volna lenni. Túl komoly gyerek volt. Néha úgy éreztem, hogy örömtelen. Zsófi bezzeg bepótolta nővére mulasztásait és nagykanállal ette a gyerekkor élményeit.



Nagyon furcsa, hogy Ábris még nem szeret enni. Gondolom ez is a sárgaságtól van. Végtelenül türelmes baba, de vannak dolgok amikben következetes. Például a cumi elutasításában. Részemről a természetesség híve vagyok, így Ábrisnak adok igazat, abban, hogy lázasan próbálkozik a saját kezének szopizásával.. Sokkal jobb íze van , mint a cuminak. Apja erőlteti a cumit kevés sikerrel. Részemről szeretném, hagyni hogy ő döntse el, hogy mitől nyugszik meg! Amúgy semmi közöm hozzá, mert ezek a dolgok nem rám tartoznak, hanem a szüleire. A nevelés ilyenkor kezdődik el és abba nem jó beleszólni. Igyekszem nem tenni.
Fázós baba. Imádja a meleg puha takarókat, az ölelést és a szűk tereket amik anya biztonságot adó pocijára emlékeztetik. Nagyon érdekes azt látni, hogy mennyivel jobban érezte ott bent magát, mint itt kint. Fürdeni még nem szeret. Hiába mutattam meg nekik, hogy a csapnál a szűk helyen folyóvízben mennyire imád pancsolni.  A fürdésnek szülei szerint nem ott van a helye. Így fürdés a kis kádban zajlik. Ábris pedig végig üvölti a fürdetést, ami nála nem jellemző önkifejezési mód.
Van azonban egy nagyon finom esti szokás, amit próbálunk a fiatalokkal közösen kialakítani. Esténként nyűgös a kicsi és picit nyöszörgős. Ezt anya nem szereti, mert azt hiszi baj van. ilyenkor jól bebugyolálja és áthozza hozzánk. Mi pedig mint a gyerekek erre beindulunk . Dalolunk, sétálunk vele, tornáztatjuk a pociból kicsalogatjuk a fránya pukikat na és mesélünk. Azt imádja csak igazán. Mindegy miről karattyolunk, csak az a fontos, hogy neki szóljon a történet. Tüneményes ahogy minden energiáját összeszedve ránk figyel. Mi bármit elmesélünk neki, csak győzze hallgatni! Ő pedig győzi. :o)

19 megjegyzés:

Andrea írta...

Ábrisnak tökéletesen igaza van:a kis keze mindig kéznél van! :) A cumi pedig kieshet a szájából, sterilizálni kell, éjjel felriad, és akkor anya, vagy apa segítségére szorul a baba.
Nekem csak 3 hetesen volt alkalmam Zolit fürdetni. Nekem Nagyi adott jó ötletet: Egy kispárnával megemelte a kád fejrészét. Így alig egy kevés vízben ázik a feje alá hajtogatott textilpelenka, és rendkívül élvezte így a locs-pocsot. Ilyenkor még nem piszkos, és nem is izzadt a baba, csak a popsiját kell alaposan rendben tartani, meg a köldökcsonkra nagyon vigyázni, de ebből a szempontból Annát bizonyára alaposan felvilágosították a kórházban. Ha lusta kiszopni a baba a tejet, ha igazán akarja, hogy anyatejes legyen, bizony minden szoptatás után alaposan ki kell fejni, különben el fog apadni, vagy begyullad a melle, és el kell apasztani. Tehát nem tudom, hogy unatkozhat az első hetekben a kismama.

Andrea írta...

Egyébként meg egy kis cukifalat ez a ti unokátok.Igazi gyönyörűség. Nem véletlen, hogy nem tudtok vele betelni.Bár alapvetően minden újszülött gyönyörű a hozzátartozója szemében.

Katici írta...

Már nem tudom hányszor nekikezdtem ennek kommentnek. Olyan nehezen jönnek a szavak.
Igazából csak azt szeretném mondani, hogy ez egy nagyon nehéz, nagyon fárasztó időszak, emlékszem a saját tapasztalatomra. Egy nagy ölelést küldök mindannyitoknak: Neked, Annának és Ábrisnak is ♥

Márta írta...

No éppen ezt írtam a cumiról...

Márta írta...

A cici mindenek előtt!

Ha nehézkesen menne - szoptatási tanácsadó segít!

Györgyi írta...

Anna az utolsó pillanatig túl gyorsan, hevesen élt. Nem lassult le időben, pedig figyelmeztettük, hogy neki is és a babának is jót tenne. Így most kell átállnia és ez nem megy egyszerűen.
A cumi és szopizás kérdése pedig idővel kialakul. Megtanítják egymást arra, hogy kinek mi a legmegfelelőbb. Ép emiatt van az, hogy ebben a kérdésben mindenkinek a saját tapasztalatán alapuló önálló véleménye van.

Györgyi írta...

Nagy baj lenne, ha a szeretet nem adna nekünk egy szépen látó csoda szemüveget. Az élet igazságos és hálistennek gondoskodik a gyönyörűen látás képességéről.

Györgyi írta...

Tudom, hogy igazad van arról amit a fárasztóságról írsz. Én nem éltem át. Engem túlzottan felspanolt akkoriban az öröm és a boldogság. Szinte megdicsőülten röpködtem annyira szépnek és csodásnak láttam magam körül mindent. Nekem könnyű volt ilyennek lennem, hisz azt hittem, nem lehet gyerekem. Az élet ajándéka nálunk megsokszorozódott örömet jelentett. Ezt nyilván nem várhatom el senkitől. A mi helyzetünk ebben eléggé speciális volt.

Györgyi írta...

Ebben egyetértünk mindannyian. A tanácsadó a héten jön. Jobb ha más mondja, mintha én. Hitelesebb és elfogulatlanabb.

Katalin írta...

annyira egyformán gondolunk most Katici pont ezt akartam írni (mióta már), hogy szeretném, ha éreznéd Györgyi, hogy szorÍtunk mindegyikőtöknek, mert TÜRELEM kell, és bizalom, nagyon sok bizalom, bízni a másikban, aki esetleg nem olyan mint mi, nem azt érzi, mint mi, nem úgy gondolja, attól függetlenül még JÓL(!) tudja megcsinálni a dolgokat, szeretné a legjobbat Ábrisnak...
nagyon nehéz az új szerepeket megtanulni (neked mondjam?) :))) hosszú az út, amíg belsővé válik, hogy anya és fia között létrejöjjön igazi szoros kapcsolat
érzem azt is drága újsütetű nagymama, hogy te is keresed a szerepjegyeidet, de nekik most nem ez az elsődleges

nagyon nagyon nagyon összetett dolgok ezek
ú
mindenki máshogy képzeli, hogy lenne jól,
de hidd el, nem véletlen (!!!), hogy Ábris őket választotta, nekik ők - a szülei - az ideális világ, dolguk van egymással


Tapasztaltam, mennyire mást gondolok jónak mint nagyi, mint szülők, vagy mint mások: pl. nekem a nappali szöszmötölés a fontosabb - már egyhetesnek is, nem este van szórakoztatás (szerintem így tudja meg mikor van nappal és mikor éjjel), meg pl. nem ültetem fel kipárnázva amíg nem erősek az izmai annyira, hogy saját maga üljön, és még baromi sok-sok rengeteg mindent sorolhatnék, de "nem az én gyerekem" nem tudhatom, mit miért csinálnak amit csinálnak, mert nem minden a gyerekről szól, a legtöbb tett inkább saját magunkról...mindenkinek...ha nincs még meg a helye a lélekben a kicsi embernek, nem várható el, hogy ösztönösen jól menjenek a dolgok...pl. mindenkinek más a megfelelő, és lehet teljesen természetes, hogy olyan képet teszek fel elsőre a piciről fb-ra, hogy az én ábrázatom előnyös, de a gyerek nem látszik a rács mögül :)))
és sok sok minden még...

nem lehet erről csak "semmit" vagy "nagyon sokat" beszélni :)))
bocsuika

Györgyi írta...

Időre van még szüksége mindannyiunknak, hogy beálljanak és jól működjenek a dolgaink. Idő pedig bőven van. Istennek hála türelem is akad, hogy kivárjuk a fejlődést.

natimama írta...

Harmadszorra futok neki a mondandóm leírásának... JUSZT IS ELMONDOM!!!! :o))))

Minden rendben lesz! Hisz tudod! Mindjárt itt az első "választóvonal", eltelik az első hat hét. És tündérszép ez a kis Ábris gyerek! :o))))

Az a boróka bokor! Nagyonnagyon tetszik! Szupenagyik vagytok! :o))))

Márta írta...

Az édesanya teste és lelke óriási "robbanás" után van...
Most legalább annyi figyelem kijár neki, mint pöttöm hercegfinak!

Györgyi írta...

Kényeztetem babusgatom továbbra is, hisz a gyerekem. Azonban teret kell hagyni az újdonsült apukának is. Társsá kell vállnia a kapcsolatban neki is. Ez pedig csak úgy megy, ha megérzi, hogy szükség van rá! Ha jó édesanya szeretnék lenni, akkor most hátra lépek egy lépést és a fiataloknak adom át a terepet.

Györgyi írta...

Szépen alakulnak a dolgok. Ábris egyre ügyesebben szopizik. Anna nagyon jó anyuka. Apa is egyre jobban tudja mivel teheti szebbé a családja napjait.

natimama írta...

Nnaugye!! :o))

Elgondolkoztál már azon, mit veszel föl a diplomaosztójára? :o)))))))))))))))))

Györgyi írta...

Angyalszárnyat.

Holdgyöngy írta...

Imádom Natimamát!

Györgyi írta...

Én is!