2015. április 15., szerda

Életem értelme.


Új élet kezdődik számunkra. Most aztán nincs menekvés . Érkezik a minidiktátor . Tudom, hogy illetlen kifejezéssel illettem a kisembert, de aki valaha nevelt már gyereket az tudja, hogy amint beteszik a lábukat az életünkbe, onnantól kezdve ők állítják fel a szabályokat. Mikor kelünk és fekszünk, mennyit alszunk, mit csinálunk, mi az,amit szeretünk, vagy nem szeretünk enni? :o)))  Milyen hőmérsékletben fogunk aludni? Innentől kezdve millió más apró és nagy dologban  ők diktálnak. Ráadásul mi erre az élményre vágyunk egész életünkben. Végtelenül mulatságosnak érzem, hogy miközben fennen hirdettem, hogy utálom a kötöttségeket életem fő művének a kötött, szabályoktól hemzsegő napokat tartom. Szóval az összes álmom a mai nappal valóra válik. Már alig várom, hogy mindent megtegyek egy mosolyért, egy szellentésért, egy kiadós büfiért.
Hát nem fantörpikus ez az egész?
De az!
Hónapok óta magamban suttyomban azt elemzem, hogy mitől van ez a lelkesség? Pláne egy olyan szabadság mániás ember, mint amilyen én vagyok, miért vetkőzik ki ennyire a komfortzónájából és ugrál mint egy tapsifüles örömében? Nagyon ciki, de velős igazi magyarázatot nem találtam a jelenség okára. Az viszont  kiderült számomra, hogy nem lesz belőlem mesebelien jó nagyi. Csalódott vagyok emiatt és értetlenül állok magammal szemben.
Döbbenten kérdezgetem magamtól, hogy mégsem ez lenne életem főműve?
A válasz rém egyszerű.
-Nem.
Életem  nem szól másról, mint az elmúlt 55 év történéseiről. Pátosz nélküli hétköznapok összessége az egész. Ráadásul ma már azt gondolom, hogy ez így van jól. Nem én vagyok a világ megmentője. Nem születtem másra, mint arra, hogy a lehetőségekhez képest boldogan és teljességben éljek. Végre beláttam, hogy egy apró porszem vagyok a gépezetben és semmi több.
Most, hogy Ábris megszületett messzebbről nézhetem a folyamat szépségét. Neki is annyit kívánok, hogy találja meg önmagában a tökéletességet és a harmóniát! Ha ez  sikerül neki, akkor érdemes lesz élnie és útja végén boldog elégedett emberként nézhet a világra.Elmondhatja majd , hogy érdemes volt megszületnie és megismernie ezt a furcsa és különleges világot.
A lényeg a megtett útban van.

8 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Györgyi, elemzésed minden szavaval egyetértek! Oh, a kedves Nyilasok (2 is van/volt belőlük mellettem!), akik valóban szeretik a világ terheit vállukra venni és - valljuk be - ezaltal kezükbe venni az irányítását is, néha rájönnek a te levont bölcs gondolataidra is. "Mesebelien jó nagyi" akkor leszel, ha magadat adod, igazian, amilyen vagy. Ebbe belefér a szabadság is (a tiéd és az övé is) meg a sok-sok szeretet, amit adni tudsz! Ölellek: R.

Mamka írta...

Az,hogy elfogadóan szeretitek,az a legtöbb,amit adhattok neki.Én is az enyéimnek.:) Ebből merítenek erőt és biztonságot.
És olyan,mint egy Kisangyal,hiszen most érkezett fentről.:)

natimama írta...

Egy gyönyörűség, na! Csodaszép angyalt babusgathatsz mostantól.
Semmit nem kell tenned.
Egyszerűen csak örülj.

(Nem mellesleg az a középső kép... Az nagyon ott van.)

Györgyi írta...

Sose hittem volna, hogy a nagymamaság ennyire nagy feladat. Azt gondoltam, hogy igazi játék olyan amit együtt játszhatunk a kicsikkel.

Györgyi írta...

Tudod én mesélni tudok az angyalokról, de azzá válni képtelen vagyok.

Györgyi írta...

Nagyon jó Apuka lett Szilveszter. Csodálatos nézni ezt az átalakulást. Imádooooom!

Katalin írta...

https://youtu.be/FvyRrKs1QHE

Márta írta...

Minidiktátor???
Nem.
Ha megismeritek létezésének jelzéseit, megértitek, akkor már minden rezdülése értelmet jelent.
Párbeszéd lesz.
Nem az a dolgunk, hogy a világ legjobb nagyii, anyái, női legyünk.
Azt a csodát, amit egy kis élet közelsége jelent - fantasztikus lehetőségnek tekintem.
Nézem az enyéimet - és élvezem a gének követhetetlen produktumát. Egy mosolyt, egy mozdulatot, jeleket és végtelenül hálás vagyok....