2015. április 14., kedd

Ébrenlét



Nagyon nehéz napok vannak mögöttünk. Ábris úgy döntött, hogy Álommanót játszik. Csak aludt és túl jó baba volt. Nem evett nem sírt. Helyette folyton kímélő üzemmódban volt. Nehezen tudtam rávenni az anyukáját, hogy ennek ne örüljön annyira. Sőt, jobb lenne szólni az orvosoknak! Végül siker koronázta a nagyi aggódását és megvizsgálták a kicsit. Nincs nagy baj, csak besárgult és annyira jó gyerek, hogy ezt is alig láthatóan tette. Emiatt nem tűnt fel senkinek. A vérképe azonban jelezte a problémát, így végre megjöhetett a segítség. Le a kalappal az ott dolgozók előtt, mert mindenki segített és végtelen aranyosan és türelmesen tanítgatják anyát  és a babát egyaránt a teendőkre. Ennek köszönhetően mára többet van ébren. tanulgat enni is és hallatta a hangját is. Sose hittem volna, hogy ilyen lelkesen hallgatom majd, ha egy baba sír. Mit sír? Kiabál! Muzsika fülemnek. Na persze jóból is megárt a sok. Remélem nem ez lesz az állandó közlési formája Ábrisnak! Most mégis a legszebb zene a füleimnek.
Angyalokkal álmodik , mert sokat mosolyog alvás közben. Gondolom elfogadható, tőlem az elfogultság.  Ő a világ legcsodálatosabb babócája.

9 megjegyzés:

kovtama írta...

Kis Drága :)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Gyönyörű kisbaba. Sok vigyázó szempár követi.

Holdgyöngy írta...

Jó egy ilyen éles szemű nagymama a háznál!

Györgyi írta...

Kifejezetten jól áll neki ez a szín. Olyan mintha napozott volna. :O)

Katici írta...

Tanulgat enni, hangját is hallatja és angyalokkal álmodik...csupa jó hír! :) Elfogulatlanság nélkül is csodálatos babóca! Egyébként szeretem, amikor elfogult vagy és túláradó, bár szerintem nem is lehet ilyenkor TÚL áradónak lenni, mert ez a természetes :)

Várom a további fejleményeket :)

Katalin írta...

irigyellek, ha meg tudod oldani, hogy a lányod és a vejed ne azt érezze, hogy a" mama mindent jobban tud", hanem megtapasztalják az anyaság-ot és az apaság-ot és, és elhiggyék, hogy ők is képesek jól tudni önmaguktól is


remélem azért a közbenjárásod nélkül is megvizsgálták azt a babát :)

ölellek benneteket
sok sikert kívánok

Györgyi írta...

Viselkedési alappanelem a túláradás. :o)

Györgyi írta...

Nyilván nem tudom megoldani, csak törekszem rá. Most baj volt kellett szólni, mert még maguktól nem tudhatták.Ami a kórházat illeti szavam sincs rájuk annyira rendesek, de nem vehetik észre egy könnyen, ha gond van a babával. A mamája nem szól, mert azt hiszi nincs gond. Ők pedig nem okvetetlenkednek, mert azt gondolják, ha baj van jelzi az anyuka. A rendszer itt egy kicsit foghíjas. Ha itthon lesznek csak akkor szólok, ha kérdeznek. Itt már saját orvosa lesz akinek az a dolga, hogy jelezze, ha valami nem stimmel. Itthon csak rajongani fogok és segíteni abban amire megkérnek. Nem mellesleg végre élem a saját életünket, mert hatalmas igényünk van még rá. Sok program és barát vár arra, hogy végre együtt legyünk. Két hónapja ügyeletes mama őrző voltam, mert a lányom versenylónak képzelte magát. Ábris majd szól neki, ha nem tetszik a rendszer. Végre képes lesz rá és jól hallhatóan kifejezi majd ha valami nem tetszik neki. A születésével meghozta nekünk a szabadságot. Hurrá. :o)

Andrea írta...

Györgyikém! Az első pillanattól sejtettem, hogy ez lehet a probléma, csak nem akartalak riogatni titeket. Én ezt már egyszer végigcsináltam Zolival. Csak akkor sokkal problémásabb volt az ilyen. 3 hétig volt a Tűzoltó utcai kórházban, mire kikezelték.
Hála az égnek, hogy ma már ezt a problémát 1-2 nap alatt meg tudják oldani, és nem kell az anyának hosszú napokra elszakadni a babától. Mert a kék fény terápiás inkubátorból nem lehetett, csak a szoptatás idejére kivenni. Egyébként meg a folyosón kellett várakoznunk. Éjszaka pedig otthon fejtük a tejet a cumisüvegekbe, aminek a cumijára persze óriási lukat vágtak a nővérek. Így persze nem voltak hajlandók ciciből szopni. Otthon azután meg kellett keményítenem a szívemet, hogy újra megszokja, hogy a tejecskéért bizony meg kell dolgozni. De én imádtam szoptatni, és nem tudtam volna elviselni, hogy tápszeren nőjön fel a babám.