2015. április 30., csütörtök

Az alma és az ő fája


                                                                   Anya és Anna


Ábris és Anna
/Jobb oldali képek Annát, Bal oldaliak Ábrist mutatják. /



Érdekes , hogy mennyi hasonlóság van Anyám és az utódai között. Na persze én ebből a sorból is kilógok. Renitens mivoltom szokáshoz híven ebben is kiütközik. Jól van ez így. A természet bölcsen átugorja a hibás gént és nem örökíti azt tovább .
Hálistennek az utódok nem hasonlítanak rám.
Évődő énem azt is mondhatná, hogy domináns anyám génjei mindent visznek. Még a dédunokájában is sokkal inkább benne vannak, mint bárki másé.  Bár ez most kifejezetten hasznos lehet. Végre egy pasi örökli  anya markánsságát. Sokkal impozánsabb lesz látni a határozottságot, céltudatosságot, makacsságot benne, mint egy nőben.A "gyengébb" nemhez sokkal jobban illik a simulékonyság és az alkalmazkodás.
Na ennyi volt a napi morcogás. Ugyanakkor minek tagadjam végtelenül büszke vagyok rájuk. Mert lehet hogy külső jegyeikben nem hasonlítanak rám, de legbelül leírhatatlan gyönyörűséget jelent, hogy mindkét gyönyörűség belőlem is fakad. Soha semmire sem voltam annyira büszke, mint az anyaságomra. A gyerekeimtől lett teljes az életem. Ők csalogatták elő a jót és szépet belőlem.
A nagymamaság pedig remélem idővel bölcsebbé és nyugodtabbá tesz majd!
Az anyák napi előzetes ömlengésből most elég is volt.

2 megjegyzés:

Katalin írta...

Most néztem Jakupcsek Anyáknapi RIDIKÜL-jét, :)))azt mondták az unokák sokban hasonlítanak a nagyszülőkre! :))))

http://www.mediaklikk.hu/video/ridikul-koszontelek-edesanyam/

Györgyi írta...

Jaj de jó, hogy megírtad.