2015. április 22., szerda

Aki a virágot szereti.



 A nyilas mindig rohan, sose elégedett magával a tökéletességre törekvése javíthatatlan, Szétégeti magát akár a főnix madár."
Hát valahogy így élek mostanában. Hajnalban kelek Kedvessel iszom az első kávét, majd nekilátok a napi rutin című feladatsornak. Ez rendben is van. Majd jöhet a tea és leülök a gép elé. Kicsit olvasgatok, van benne jó is és rossz is. Képben igyekszem lenni, vagy próbálok haladni a korral. :o)
10- kor beköszönök a fiataloknak. Akik már sorolják is a napi vendéglistát, vagy rohannak ügyintézni, vagy csak úgy mennek, mert kell! Legalábbis ők így hiszik. Ábrissal nagyon jó együtt lenni, így az agyam ugyan mást diktál, de örömest követem a szívem szavát, ami persze Ábris mellett marasztal. Egy pillanat alatt már dél van. Gyors ebédfőzés, majd egy finom teázás mellett relaxálok 10 percet és már ülök is le dolgozni. Ráadásul ez a nap igazi fénypontja, mert szeretem a munkám minden pillanatát.Mire végzem addigra egy gyors Ábris látogatás pici közös szuszorgás, danonászás és már tuti, hogy vendég jön. Nem is baj, mert legalább gyorsan hazamehetek és Kedvessel általában egyszerre lépünk be az ajtón. Igazából számomra ez a nap fénypontja. Ilyenkor megnyugszom és kicsit lelassulok.Néhány mondatban elmeséljük a napunkat és jöhet a mehet. Vagy elmegyünk valahová, vagy hozzánk jönnek. Pillanatok alatt mint a duracell nyuszi felpörgünk és éjfélig meg sem állunk. Mindezt úgy tesszük, hogy  közben nagyon jól érezzük magunkat. Szeretem, ha nincs üresjárat az életünkben. Valami azonban kezd megváltozni, mert este egyre jobban esik lefeküdni és mi tagadás mire odajutok minden csontomról külön iktatószámot tudok adni. Jegyzékbe veszem őket:
A derekam leszakad, a lábaimat nem érzem, a vesém totál görcsbe van, stb. Na ebből a listából egyértelműen látom, hogy hiába a tüzes vér a test elöregedett és már nem bírja a strapát. Ha másként kellene élnem azt tuti, hogy nem szeretném. Tehát minden úgy van jól ahogy van. Oly annyira, hogy mostanában a sok vendég miatt a legkedvesebb vágyam is teljesül. Rengeteg virágot kapok, amitől mennybe megy a lelkem.

6 megjegyzés:

Mamka írta...

Csodaszép ez a drága gyermek!!!!

A közeletekben laknak a fiatalok?

Én már nem tudok állandóan pörögni,szeretem a nyugit.:)

Katalin írta...

gratulálok a fotósnak, zseniális jó képeket csinált Annáról is, de ez is meseszép

gyönyörű ez a kisfiúcska

(meghat, hogy neki is van piros folt a szemén, mint Boginak volt: elmúlik)

Györgyi írta...

A gyerekek miatt vettük meg ezt a házat, mert itt egy kerten belül vagyunk, de mégis teljesen külön házban.
Tudod azt hiszem, hogy nekem a nyugalom csak a magam ritmusában esik jól. Szükségem van rá, de huzamos ideig nem szeretem.

Györgyi írta...

A fotós az most tanulja a szakmát. Ábris jó modell, mert viszonylag nyugton van sokat alszik.
A szemén a folt a cumizás gyakorlásától van. Még nem egyértelmű a mozgáskoordináció nála.

Márta írta...

Hajnalban felébredve eszembe jutott MEGNÉZEM ÁBRIST!

És itt is van a legényke.
Ölelés nektek!

Györgyi írta...

Köszönjük.