2015. április 30., csütörtök

Kézenfogva





Ülök az autóban. Várakozom. Emberek sétálnak el előttem. Közben bambulva nézem őket. Egy idős pár sétál arcukat a nap felé fordítják miközben szorosan fogják egymás kezét. Fényfürdőznek. Bár ahogy elnéztem őket belőlük áradt a legmelegebb ragyogás. A szeretet és összetartozás lámpásának fénye világította be őket. Jó volt látni a megbonthatatlan egységet ami körülölelte  páros létezésüket. Amint elhaladtak utánuk anya érkezett gyermekével. Tisztes távolból loholt a gyerek az anyja után. Anya sietett és eszébe sem jutott, hogy a kicsi fele akkora lába nem bírja az iramot. Ijesztően nagy távolság volt köztük kívül- belül.
Majd újabb kép váltás következett. Ismét egy idősebb pár jött. Fagyiztak és mégis egymásba kapaszkodtak úgy sétáltak kézenfogva. Közben beszélgettek. Láthatóan érdekelte őket a másik válasza.  Ismét váltás két fiatal méla undoritisszel az arcukon lődörögtek. Magukon kívül senkit és semmit nem érzékeltek a környezetükből.Nem nyalták falták egymást , sőt az érintést is messze elkerülték. Olyan volt, mintha attól féltek volna, hogy ha a másikat beengedik a saját terükbe az szertefoszlatná az aurájukat és darabokra esne egymás érintésétől a belső világuk. A szappanbuborékokat juttatták eszembe a létezésükkel. Elnézelődtem volna még egy jó darabig, de nem lehetett.
Nyílt a kocsi ajtaja és megtörte a kukkoló varázslatot. Röviddel ezután már száguldozott velünk a kocsi.  Új emberek és kellemes élmények felé vitt minket.
Mindez egy hétköznapi vasárnap délután történt. Olyan semmi különös és mégis szép érzést hagyott maga mögött.
A fülemben Zorán hangja selymesen énekelte a vasárnap délutánt és valóban a hangulat az általa megénekelt mélabút hagyta maga mögött.

Az alma és az ő fája


                                                                   Anya és Anna


Ábris és Anna
/Jobb oldali képek Annát, Bal oldaliak Ábrist mutatják. /



Érdekes , hogy mennyi hasonlóság van Anyám és az utódai között. Na persze én ebből a sorból is kilógok. Renitens mivoltom szokáshoz híven ebben is kiütközik. Jól van ez így. A természet bölcsen átugorja a hibás gént és nem örökíti azt tovább .
Hálistennek az utódok nem hasonlítanak rám.
Évődő énem azt is mondhatná, hogy domináns anyám génjei mindent visznek. Még a dédunokájában is sokkal inkább benne vannak, mint bárki másé.  Bár ez most kifejezetten hasznos lehet. Végre egy pasi örökli  anya markánsságát. Sokkal impozánsabb lesz látni a határozottságot, céltudatosságot, makacsságot benne, mint egy nőben.A "gyengébb" nemhez sokkal jobban illik a simulékonyság és az alkalmazkodás.
Na ennyi volt a napi morcogás. Ugyanakkor minek tagadjam végtelenül büszke vagyok rájuk. Mert lehet hogy külső jegyeikben nem hasonlítanak rám, de legbelül leírhatatlan gyönyörűséget jelent, hogy mindkét gyönyörűség belőlem is fakad. Soha semmire sem voltam annyira büszke, mint az anyaságomra. A gyerekeimtől lett teljes az életem. Ők csalogatták elő a jót és szépet belőlem.
A nagymamaság pedig remélem idővel bölcsebbé és nyugodtabbá tesz majd!
Az anyák napi előzetes ömlengésből most elég is volt.

2015. április 27., hétfő

Edzések és edződések


Ilyen pinduri korban az időt másként érzékeljük. Még annyira rövid periódusok vannak, hogy számítanak az órák, napok, hetek. Szinte percenként csodálkozunk rá egy mosolyra , hisz most van a közös megismerkedés ideje. A szokások kialakítása, mely szigorúan a kölcsönösség elvén alapul.
A kislegény napról napra egyre több mindenre figyel. Néha megdöbbenek, hogy milyen kitartóan szemez velünk. Minden rezdülésünket figyeli és igyekszünk mi is így tenni vele. Már vannak hangok, mosolyok mik a kommunikáció első jeleit mutatják. Sajnos az evéssel még mindig gondok vannak, ahogy a sárgaság is makacsul tartja magát. Így a súlygyarapodás is szerényebb az átlagosnál. Érzelmileg kiegyensúlyozott a kis mackó. Imádja az édesanyját. Már megnyugszik a hangjától és az ölelésétől. Hasonlóan van velem is, hisz mi ketten vagyunk vele a legtöbbet.
Szeret napozni persze csak percekre. Imádja a meleget. Fázós a  babuci. Kezd kialakulni a napirendje is, amit több kevesebb sikerrel betartunk. Persze ha alszik akkor nem mindig van szívünk megébreszteni, ahogy a nagy nem vesszük ölbe elv is elvi szinten működik, de a gyakorlatban nem igazán.Néha sokkal többet vélek látni, mint ami valójában igazolható. Ma például szentül meg voltam arról győződve, hogy a saját kezét nézi, pedig az agyam tudta, hogy ez még lehetetlenség, hisz a fókuszálás és szemkoordináció is alig megy.Nagyon pindurka baba még ma is. Törékenységével teljesen elszabadítja bennem az óvó-védő szerepeket. Mindentől és mindenkitől meg szeretném védeni. Persze mindeközben tudom, hogy nem az én dolgom, de mégis! Annyira fáj, amikor sír, vagy panaszkodik a pocija miatt.
Közben pedig szinte mindent elrontok. Nem vagyok rózsás viszonyban az apjával, de még a saját lányommal sem. Meglep . Most először van az, hogy nem egy nyelvet beszélünk. Ettől eléggé szenvedek és ha tehetném világgá futnék a problémák elől.
A Nílus dagályát az én könnyeim okozzák. Egy év altt többet sírtam, mint egész életemben. Hiába tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, meg van kötve a kezem.
Ugyanakkor mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott az élet igazságos. Más területei az életemnek jelenleg igazán felmenő szakaszban vannak.
Összességében a dolgok rendben mennek a maguk módján akár jónak is nevezhetjük a haladási irányt.
Jelenleg még kitartok. Van elég zsepim és türelmem is tartja magát . Ezek birtokában pedig csak idő kérdése és a jó megoldást is megtalálom majd. Na ezt hívják önámításnak.
Az igazság azonban kicsit másként van. Nem vagyok jól sem lelkileg, sem fizikailag. Már beszélni sincs kedvem róla. Unom az apátiámat és a tétlen hozzáállásomat.  Pechemre még szellemileg nem hanyatlom, pedig megváltás lenne, ha nem tudnék gondolkozni. Akkor ugyan elesnék a munkamániámtól, de nyernék vele boldogságot. És valahol messze talán egy csöppnyi kis mennyországot.



Ilyen amikor álmában angyalokkal társalog.
Olyankor mindig mosolyog.



Mint a felnőtt kényelmes pasik, úgy ő is edzőcipőben keresztbe tett lábbal sziesztázik.





2015. április 25., szombat

Tippeljetek!




Mikor készült ez a fotó?
Szerintem a hatvanas évek elején.
Itt éltem a Szent István körúton.
Ez a Marx téri csomópont.
Még kockaköves volt az út.
A sarkon a Mosolyalbum és az Imbisz állt.
Érdemes felfigyelni arra, hogy milyen kevés autó volt,
Ma akkor lenne ekkora forgalom, ha nem lehetne benzint kapni. Bár még az is lehet, hogy ezt is megéljük.

2015. április 22., szerda

Aki a virágot szereti.



 A nyilas mindig rohan, sose elégedett magával a tökéletességre törekvése javíthatatlan, Szétégeti magát akár a főnix madár."
Hát valahogy így élek mostanában. Hajnalban kelek Kedvessel iszom az első kávét, majd nekilátok a napi rutin című feladatsornak. Ez rendben is van. Majd jöhet a tea és leülök a gép elé. Kicsit olvasgatok, van benne jó is és rossz is. Képben igyekszem lenni, vagy próbálok haladni a korral. :o)
10- kor beköszönök a fiataloknak. Akik már sorolják is a napi vendéglistát, vagy rohannak ügyintézni, vagy csak úgy mennek, mert kell! Legalábbis ők így hiszik. Ábrissal nagyon jó együtt lenni, így az agyam ugyan mást diktál, de örömest követem a szívem szavát, ami persze Ábris mellett marasztal. Egy pillanat alatt már dél van. Gyors ebédfőzés, majd egy finom teázás mellett relaxálok 10 percet és már ülök is le dolgozni. Ráadásul ez a nap igazi fénypontja, mert szeretem a munkám minden pillanatát.Mire végzem addigra egy gyors Ábris látogatás pici közös szuszorgás, danonászás és már tuti, hogy vendég jön. Nem is baj, mert legalább gyorsan hazamehetek és Kedvessel általában egyszerre lépünk be az ajtón. Igazából számomra ez a nap fénypontja. Ilyenkor megnyugszom és kicsit lelassulok.Néhány mondatban elmeséljük a napunkat és jöhet a mehet. Vagy elmegyünk valahová, vagy hozzánk jönnek. Pillanatok alatt mint a duracell nyuszi felpörgünk és éjfélig meg sem állunk. Mindezt úgy tesszük, hogy  közben nagyon jól érezzük magunkat. Szeretem, ha nincs üresjárat az életünkben. Valami azonban kezd megváltozni, mert este egyre jobban esik lefeküdni és mi tagadás mire odajutok minden csontomról külön iktatószámot tudok adni. Jegyzékbe veszem őket:
A derekam leszakad, a lábaimat nem érzem, a vesém totál görcsbe van, stb. Na ebből a listából egyértelműen látom, hogy hiába a tüzes vér a test elöregedett és már nem bírja a strapát. Ha másként kellene élnem azt tuti, hogy nem szeretném. Tehát minden úgy van jól ahogy van. Oly annyira, hogy mostanában a sok vendég miatt a legkedvesebb vágyam is teljesül. Rengeteg virágot kapok, amitől mennybe megy a lelkem.

2015. április 20., hétfő

TAVASZI ZSONGÁS


Végre hét ágra süt a nap és ez úgy a léleknek, mint a testnek nagyon finomságos érzést ad.
Mozgalmas hétvégénk volt. Pénteken egy szuszra elintéztük a nagy bevásárlást és a hétvégi főzést is. Majd jött a szombat és elmentünk kirándulni. Igaz kicsit hűvös volt de a csoda amit tavasz tündér művelt mindenütt látható volt. Dobogókőre mentünk és csodás virágokkal teleszórt utunk volt. Micsoda látvány ! Amerre csak nézünk a virágba borult fák igazi menyasszonylányként billegtek előttünk. Imádtam az autókázás minden pillanatát. Mivel kicsit szemerkélt az eső, így nem voltak sokan a közkedvelt kiránduló helyen Magyarország szívénél azaz Dobogókőnél. Nagyon lightosan sétálni próbáltunk, de nem ment valami jól. Ráadásul Robi is beteg lett. Valami történt a combcsontjával és alig tud menni. Így nem erőltettük a túrát, hanem kocsival jöttünk, mentünk, gyönyörködtünk. Estére értünk haza. Hamarosan vendégeink jöttek. Hihetetlenül jót csacsogtunk, majd megfejeltük az élményeket egy hatalmas hajnalig tartó zsuga partival. Már pirkadt mire ágyba kerültünk. Délelőtt kicsit késve ugyan de elkezdtük a kert rendbe tételét. Gyönyörű virágoskertet varázsoltunk magunk köré.  Igazán kedves lett. Elültettük Ábrissal a Boróka bokrot. Először volt kicsit hosszabban a kertben. Kb 10 percet.  Majd gyors ebédelés után uccu beültünk a kisautóba és már mentünk is Rózsavölgybe. Ott aztán megkaptunk mindent mi szem szájnak ingere. Volt fenséges panoráma Budapest látképe a lábunk előtt hevert, Fantasztikusan kellemes társalgás kultúráról, életről és mindenről ami magunkfajta művészlelkeket érdekel. Végül egy pompás vacsorával koronázták meg a házigazdák az ott létünket. Mennyei kényeztetésben volt részünk. Kicsit későn indultunk vissza. Túl jó volt minden és nehéz volt elszakadni. Mire begördült a kocsi a házikójába, addigra hulla fáradtak voltunk. Mondanom sem kell, hogy nem kellett altatót bevennünk egy kiadós szundításhoz.  Reggel frissen, fiatalosan ébredtünk és megkezdtük ezt a hetet is. Telis tele erővel, energiával, jó kedvvel mert élni csak így érdemes. Jó lenne mindig ilyen ügyesen élni!

2015. április 19., vasárnap

Első hét meséje


Nem lehet elég korán edzőcipőt húznia egy sportembernek.


Vannak olyan emberek akiknek valahogy jól indul az élet. Ezalatt azt értem, hogy gyönyörű tavaszban érkeznek, szerető család várja őket, nem kell nélkülözniük. Ha csak egyet sóhajtanak tucatnyi sereglet ugrik a kívánságaik kiszolgálására. Hát Ábris baba valami ilyesmi környezetbe született.Mégis amikor arról gondolkodom, hogy mennyire szerencsés is ő? Hát? Nem vagyok biztos benne, hogy ideális baba világban van része. Anya nagyon aranyos, elkényeztetett királylány. Apa ugyanez pepitában.Az önzetlenséget hírből sem ismerik a lemondást szintúgy. Királyi alűrök pedigré nélkül. Ábris így nem lehet más, mint Kisherceg. A szülei kicsit esetlenül csetlenek, botlanak, ami rendjén is van. Csak közben a sóhajok hídján járnak, hogy milyen unalmas itthon ülni és nem csinálni mást, mintz őrt állni egy pici herceg  ágyikójánál. Ráadásul a pici fiú úgy működik, ahogy ők azt elvárják. Feltűnően csendes , sokat alszik, nem tud rendesen szopizni, mert besárgult és gyenge. Jelenleg még félúton van a két világ között most tanulgatja a földi életet, de még tud angyalokkal társalogni, nekik mosolyogni és velük álmodni. Ebből adódik, hogy mindezeket nekünk nem csinálja,  és nagyon szerencsések vagyunk amiért egy időre tanui lehetünk a két világ csodáinak. Ábris baba nagylelkűen beenged a maga kis birodalmába és lehet érezni az angyalok jelenlétét, ha vele vagyunk. Részemről szinte hallom a szárnyaik suhanását,  ha csendben ülök a csilingelő angyal kacagást is hallom.
Gryllus Vili altatóját éneklem nekik mert az olyan mesebelien szép , mint ők. Ábris is nagyon szereti. Presszer angyalkás dalát is megmutattam neki. Ilyenkor én is a varázslat része lehetek. Minek tagadjam ezt a játékot mérhetetlenül szeretem. Igyekszem megadni neki azokat a dolgokat amiket én babaként nem kaptam meg, de anyukaként a lányainktól tanulhattam ezt azt. :o)
Gyanítom, hogy Anna is idővel emlékezni fog a régi közös játékainkra és átadja majd a fiának őket. Bár nagyon érdekes, hogy ő olyan baba volt aki tehernek élte meg a játékot és szívesen kimaradt volna a gyerekkor eme maceráiből és rögtön felnőtt szeretett volna lenni. Túl komoly gyerek volt. Néha úgy éreztem, hogy örömtelen. Zsófi bezzeg bepótolta nővére mulasztásait és nagykanállal ette a gyerekkor élményeit.



Nagyon furcsa, hogy Ábris még nem szeret enni. Gondolom ez is a sárgaságtól van. Végtelenül türelmes baba, de vannak dolgok amikben következetes. Például a cumi elutasításában. Részemről a természetesség híve vagyok, így Ábrisnak adok igazat, abban, hogy lázasan próbálkozik a saját kezének szopizásával.. Sokkal jobb íze van , mint a cuminak. Apja erőlteti a cumit kevés sikerrel. Részemről szeretném, hagyni hogy ő döntse el, hogy mitől nyugszik meg! Amúgy semmi közöm hozzá, mert ezek a dolgok nem rám tartoznak, hanem a szüleire. A nevelés ilyenkor kezdődik el és abba nem jó beleszólni. Igyekszem nem tenni.
Fázós baba. Imádja a meleg puha takarókat, az ölelést és a szűk tereket amik anya biztonságot adó pocijára emlékeztetik. Nagyon érdekes azt látni, hogy mennyivel jobban érezte ott bent magát, mint itt kint. Fürdeni még nem szeret. Hiába mutattam meg nekik, hogy a csapnál a szűk helyen folyóvízben mennyire imád pancsolni.  A fürdésnek szülei szerint nem ott van a helye. Így fürdés a kis kádban zajlik. Ábris pedig végig üvölti a fürdetést, ami nála nem jellemző önkifejezési mód.
Van azonban egy nagyon finom esti szokás, amit próbálunk a fiatalokkal közösen kialakítani. Esténként nyűgös a kicsi és picit nyöszörgős. Ezt anya nem szereti, mert azt hiszi baj van. ilyenkor jól bebugyolálja és áthozza hozzánk. Mi pedig mint a gyerekek erre beindulunk . Dalolunk, sétálunk vele, tornáztatjuk a pociból kicsalogatjuk a fránya pukikat na és mesélünk. Azt imádja csak igazán. Mindegy miről karattyolunk, csak az a fontos, hogy neki szóljon a történet. Tüneményes ahogy minden energiáját összeszedve ránk figyel. Mi bármit elmesélünk neki, csak győzze hallgatni! Ő pedig győzi. :o)

2015. április 16., csütörtök

Nagymama beszélgetéseim Natival


Nehéz elhinnem, hogy mostantól nekem is jár ez a titulus. Nem érzem magamat méltónak rá. Az én Mamám volt a világ legeslegjobb Nagymamája. Mindent tudott a gyerekekről. Mikor megszülettem ő vett magához és annak ellenére életben tartott, hogy ezt az orvosok teljes képtelenségnek tartották. Éjjel nappal mellettem volt és azt hiszem miatta maradtam itt. Úgy tudott szeretni, ölelni, gondoskodni, hogy nekem minden jó legyen. Az illata pedig még ma is az orromban van orgonavirág illat. A süteményei íze a számban. Az érintése puha , bársonyos . A keze a sok munka ellenére gyönyörűségesen szép. A haja 80 évesen is gesztenye barna volt festék nélkül. Nem tudtam annyira csintalan lenni, hogy ne bocsájtott volna meg és millió ötlete ne lett volna arra, hogy miért is kellett nekem ép akkor rosszalkodnom. Ő az, aki gyönyörűnek látott olyankor is amikor senki sem. Ő álmodta meg nekem a boldogságot és hitette el velem hogy képes leszek arra, hogy megtaláljam. Ő az, aki velem együtt csodának látta az én drága tejfölösszájú egyetlenemet és hitte el, hogy igazi herceg. Ő az aki megmutatta, hogy bánjak a babámmal, fürdessem, etessem,  Ő tanított meg szeretni feltétel nélkül, mindörökké. Ő az aki mikor mindenki eldobott, mert Zozót vállaltuk azt mondta, hogy így van jól, mert a picivel új csodáknak lehetünk részesei. Mikor kezébe vette a kicsit Mama arcán angyalok simogatása tükröződött. Mikor meghalt úgy ment el, hogy a szívemben mosolyt hagyott hátra nem bánatot.
Hát kérdem én, csoda ha azt hiszem, hogy képtelen leszek ilyen nagyivá válni?
Ráadásul itt van nekem Natimama aki majdnem olyan tökéletes, mint az én Mamám volt. 
Olyan vagyok mellettük, mint egy gyerek, aki még csak az üveggolyókkal játszik.
Erről jut eszembe.
:o)))
Ábrisnak vettem tegnap egy kaleidoszkópot. Szeretném ha tudna majd a segítségével álmodni és varázsolni! Én pedig megtanítom mesélni, hogy egyszer majd a varázslatok  valósággá váljanak!
Szeretném, ha leírná majd az álmait , hogy az ő gyerekei is a varázslatok földjén nőjenek fel!

2015. április 15., szerda

Életem értelme.


Új élet kezdődik számunkra. Most aztán nincs menekvés . Érkezik a minidiktátor . Tudom, hogy illetlen kifejezéssel illettem a kisembert, de aki valaha nevelt már gyereket az tudja, hogy amint beteszik a lábukat az életünkbe, onnantól kezdve ők állítják fel a szabályokat. Mikor kelünk és fekszünk, mennyit alszunk, mit csinálunk, mi az,amit szeretünk, vagy nem szeretünk enni? :o)))  Milyen hőmérsékletben fogunk aludni? Innentől kezdve millió más apró és nagy dologban  ők diktálnak. Ráadásul mi erre az élményre vágyunk egész életünkben. Végtelenül mulatságosnak érzem, hogy miközben fennen hirdettem, hogy utálom a kötöttségeket életem fő művének a kötött, szabályoktól hemzsegő napokat tartom. Szóval az összes álmom a mai nappal valóra válik. Már alig várom, hogy mindent megtegyek egy mosolyért, egy szellentésért, egy kiadós büfiért.
Hát nem fantörpikus ez az egész?
De az!
Hónapok óta magamban suttyomban azt elemzem, hogy mitől van ez a lelkesség? Pláne egy olyan szabadság mániás ember, mint amilyen én vagyok, miért vetkőzik ki ennyire a komfortzónájából és ugrál mint egy tapsifüles örömében? Nagyon ciki, de velős igazi magyarázatot nem találtam a jelenség okára. Az viszont  kiderült számomra, hogy nem lesz belőlem mesebelien jó nagyi. Csalódott vagyok emiatt és értetlenül állok magammal szemben.
Döbbenten kérdezgetem magamtól, hogy mégsem ez lenne életem főműve?
A válasz rém egyszerű.
-Nem.
Életem  nem szól másról, mint az elmúlt 55 év történéseiről. Pátosz nélküli hétköznapok összessége az egész. Ráadásul ma már azt gondolom, hogy ez így van jól. Nem én vagyok a világ megmentője. Nem születtem másra, mint arra, hogy a lehetőségekhez képest boldogan és teljességben éljek. Végre beláttam, hogy egy apró porszem vagyok a gépezetben és semmi több.
Most, hogy Ábris megszületett messzebbről nézhetem a folyamat szépségét. Neki is annyit kívánok, hogy találja meg önmagában a tökéletességet és a harmóniát! Ha ez  sikerül neki, akkor érdemes lesz élnie és útja végén boldog elégedett emberként nézhet a világra.Elmondhatja majd , hogy érdemes volt megszületnie és megismernie ezt a furcsa és különleges világot.
A lényeg a megtett útban van.

2015. április 14., kedd

Ébrenlét



Nagyon nehéz napok vannak mögöttünk. Ábris úgy döntött, hogy Álommanót játszik. Csak aludt és túl jó baba volt. Nem evett nem sírt. Helyette folyton kímélő üzemmódban volt. Nehezen tudtam rávenni az anyukáját, hogy ennek ne örüljön annyira. Sőt, jobb lenne szólni az orvosoknak! Végül siker koronázta a nagyi aggódását és megvizsgálták a kicsit. Nincs nagy baj, csak besárgult és annyira jó gyerek, hogy ezt is alig láthatóan tette. Emiatt nem tűnt fel senkinek. A vérképe azonban jelezte a problémát, így végre megjöhetett a segítség. Le a kalappal az ott dolgozók előtt, mert mindenki segített és végtelen aranyosan és türelmesen tanítgatják anyát  és a babát egyaránt a teendőkre. Ennek köszönhetően mára többet van ébren. tanulgat enni is és hallatta a hangját is. Sose hittem volna, hogy ilyen lelkesen hallgatom majd, ha egy baba sír. Mit sír? Kiabál! Muzsika fülemnek. Na persze jóból is megárt a sok. Remélem nem ez lesz az állandó közlési formája Ábrisnak! Most mégis a legszebb zene a füleimnek.
Angyalokkal álmodik , mert sokat mosolyog alvás közben. Gondolom elfogadható, tőlem az elfogultság.  Ő a világ legcsodálatosabb babócája.

2015. április 11., szombat

Kötődés


 
                                                           Az első közös együttlét

Képtelen vagyok normálisan viselkedni. Eufória kerített hatalmába. Ahányszor a pici unokánkra nézek sírok örömömben. Nem hittük volna, hogy ennyi szépség és öröm után amit az élettől kaptunk ez az élmény még fokozható lesz. Mégis megállapítom, hogy a csoda ismételhető. Szülővé válnunk is a maga nemében kész csoda volt. Azonban minden orvos azt mondta, hogy ne is álmodjunk két gyerekről, mert nem lehet több. Majd lett. Innentől a nap is másként sütött ránk. Zozó ugyanis két lábon járó öröm gombóc. Na persze rosszabb napjain a bánatot is ugyanilyen sikeresen tudja becsempészni az életünkbe. Összességében mégis azt mondom, hogy nélküle szürkébb lenne az élet. Már ép készültem elfogadni az orvosok diagnózisát, hogy lassan számomra az út véget ér. Majd jött a hír, hogy Unokánk lesz és ismét  élettel teli lettem. Persze nem azonnal. Apró lépésekben. A szuper robbanás Ábris születésével jött létre. Visvitalis kamráim csordultig teltek életörömmel és megint képes vagyok elhordani a Himaláját, ha a szükség úgy kívánja. Már pedig ahogy én ezeket a folyamatokat ismerem biztosan az élet kipróbálja, hogy ezek a szavak igazak- e?
A csontjaim már nem nyúlnak meg, de az életem biztosan meg fog! Egy gyermek olyan erőket szabadít fel bennünk, miknek létezéséről már rég lemondtunk, vagy nem is tudtunk. Ábris felébresztette a bennem szunnyadó erőt és kész vagyok őt is és a családomat is mindentől megóvni. A nagyik, anyák, szülők dolga nem más, mint védeni az életet.
A ház , a pénz, a földi javak ilyenkor eltörpülnek az élet valódi értékei mellett.
Ha nem unjátok újabb fotókat hoztam és még azt is elárulom, hogy hiába minden örömködés azért az élet résen van és naponta tárja elénk végtelen leleményességgel a megoldandó feladatok sorát. Pont eme tulajdonságával ösztönöz minket arra, hogy ne adjuk fel és engedjünk a kihívásnak!



Ritka kincs, Véletlenül ébren van a kis manó.


Már megtalálta a kezecskéjét.










Megszületett a Kisherceg

Megszületett várva várt kis Ábrisunk, èletünk új szerelme.



 A Kisherceg ès anyukája is jól vannak. A babu 57cm és 3.6 kg
Ma elkezdődött egy új élet és egy csodákkal teli világ kapuja nyílik meg mindannyiunk előtt. Hálás vagyok az életnek , hogy részese lehetek mindennek és nektek, hogy elkísértek minket ezen az úton.
Köszönök minden kedves szót, gesztust oda figyelést, törődést.



2015. április 5., vasárnap

Ők ketten


Megmagyarázhatatlan kapocs van köztük még ma is. Anya huszonegy éve hagyott itt minket.
Anna volt a kedvence. Mindenkinél jobban szerette. Mikor megtudta, hogy babát várok rögtön megszerette a picit. Még nem tudtunk róla semmit, de ő már oltalmazta és védte mindentől és mindenkitől. Olyan volt, mintha az élet Annával kárpótolta volna őt miattam. Kapcsolatuk mesebelien szép és bensőséges volt és mai napig ilyen. Valahogy azt hiszem, hogy Anya vigyázz ott fent az égben Annára. Én csak csetlek botlok itt és halovány árnyéka vagyok az Édesanyámnak. Mindenesetre a fejembe vettem, hogy Anya a szülés körüli teendőkben is az unokája mellett lesz. Tudom, hogy butaság , de azt képzelem, hogy Ábrist küldi maga helyett  Annának. Sőt annyira botor vagyok, hogy azt hiszem, hogy holnap lesz az ifjú herceg érkezésének ideje. Anyám halálának 21. évfordulójának napján. Anyámnak mindig jó stílusa volt. Így ki nem hagyná ezt a lehetőséget. Ezek a dolgok valahol eleve elrendeltetettek.
Holnap kimegyek a temetőbe megköszönöm Anyunak , hogy életet adott nekem és megkérem, hogy vigyázzon az unokájára!
Hiszek abban, hogy  a köztünk lévő szoros szálak örökre összetartanak minket.
Évfordulós napokon még elviselhetetlenebb az a hiány amit maga után hagyott. Lépten nyomon sírás kerülgetett ezen az ünnepen,
Anno húsvét után csütörtökön halt meg. Most pedig húsvét után csütörtökre van kiírva az unokám születése.
Véletlen lenne?
Talán nem.
Majd kiderül.

2015. április 2., csütörtök

Böjtölés minden szinten



Most joggal kifogásolhatjátok, hogy a témától eltérő fotót tettem ki, de szokásomhoz híven nem fotóztam,
Ma érzem a bőrömön a sejtjeimben  és mindenütt a hiányt a lemondást a jaj még mindig nem jött el érzést. Fizikailag a böjt visel meg, míg lelkileg a várakozás terhe az ami most már egyáltalán nem finom.Éjszakánként fél éberen hánykolódom. majd mikor elunom vagy takarítok , vagy főzök kínomban. Ennek is van haszna, mert a nagytakarítás az ablakpucolás kivételével végre készen van. A böjti szokásos ételeket pedig az idén kikerültem és macerásan elkészíthető finomságokra cseréltem fel. Ma éjjel csicseriborsó krémet csináltam azaz hummuszt.

  • Reggelire és vacsorára egyaránt finom retekkel, vagy egyéb zöld félékkel. Azonban kicsit sok lett így felmerült a kérdés, hogy mire használható még? A mai zöld csütörtöki spenót elmaradt és helyette nevesincs ételt készítettem. Úgy indul , hogy van csicseri krémem. Volt itthon maradék kemény sajt, aszalódott kaliforniai paprika, / már senkinek sem támadt rá gusztusa annyira össze fonnyadt/Negyed póréhagyma, három gerezd fokhagyma, mustár tejszín, tejföl és fűszernek majoranna, chili, só, bors ,dijoni mustár. Ezeket egy tálban jól összekevertem és  pár tortilla lepényt  megtöltöttem a fent felsorolt alkotóelemekkel. A tetejére tettem egy kis reszelt parmezánt és a sütőben 180 fokon pirosra sütöttem. Közben Mamára gondoltam, hogy milyen büszke lenne rám, hogy tartom a szavam és a család böjtöl. Persze mama nem örült volna, ha azt látja, hogy dugig esszük magunkat. De hát mindent nem lehet. Legyen elég annyi, hogy nem eszünk egyáltalán semennyi húst pedig a család nagy része húsimádó. A spenótból biztosan nem repetáznánk. Nesze neked böjt mindenki legalább kétszer szedett magának a töltött tortillából.
  • :o)))
  • Vacsorára medvehagymás krémtúróval töltött leveles tésztát sütök. Mellé  forró citromos teát készítek ami ebben a cudar időben mindenkinek jól fog esni!. Ezekkel a böjti kajákkal az a baj, hogy hamar megéhezünk tőlük. A sok rost lehet az oka. Igazából egész évben lehetne így táplálkozni, csak sok- sok idő szükségeltetik  az ilyen típusú ételeknek a megcsinálásához. 
  • A tűkön ülésemmel sajnos nem tudok mit kezdeni.Tantaluszi kínokat élek át az Ábrisra várakozás miatt. Sose voltam a türelem szobra. A jelek szerint esélyem sincs arra, hogy ez megváltozhatna. Napokban elgondolkoztam azon, hogy létezik vajon tökéletes élet? Ha igen azt mivel lehet kiérdemelni?
  • Ha milliószor születnék meg , akkor sem tudnék mindent jól csinálni. valami gigszer mindig becsúszna.