2015. március 29., vasárnap

Varázskalap


Nincs mese egy hét és itt a húsvét. Jaaaj! Ablakot kellene pucolni, de nagy mázlimra, azt mondták az ablakaink, hogy megvárnak. Aztán nagytakarítani sem ártana, megnyugtattam magamat, hogy ráér majd  amikor Ábris a kórházban lesz már. Szeretném, ha friss lenne minden és illatos, mikor először hazajön.
Zűrös hétvégénk volt. Már nem is lepődöm meg ezen. Pénteken rég nem látott gyerekkori barátok jöttek. Ma  is meglep, hogy ezer év után is a vessző után a félbe maradt mondataink ott folytatódtak, ahol anno abbahagytuk őket. Így éjszakába nyúlt a program, mert bőven akadt mesélni való.. Minden percét élveztem az egyúttlétünknek. Szombaton Roberto forgatásra ment. Kicsit visszatértek ebben a momentumban is a régi emlékek, amikor még mindennap játszott a szentem. Ma hajnalban keltünk. Egy gyors bevásárlás után kapkodva főztünk, majd irány a Duna. Kirándultunk megint egy picit. Sokáig nem élvezhettük a vizes mámort, mert sietni kellett haza. Családi összejövetelre. A Ábris másik nagyszülei jöttek el megnézni a hercegi lakosztályt. Izgultunk, de végül minden rendben ment. Majd némi fáradságra hivatkozva bemenekülhettem az ágyikónkba. Az volt a cél, hogy  magamban szerettem volna lenni. Ez az egyetlen olyan hely a házban, ahol lehetek is. Egy varázskalapra lenne szükségem, ami láthatatlanná tesz!  Ha felveszem, akkor senki sem találhatna rám az újabb megoldandó feladatokkal.
Nem véletlen az, hogy a mai sámánok főleg Amerikában gyakran használnak meditációkor kalapot. Abban "varázsolnak".  A kalap a lényeg. Abban van a varázserő. No meg a meditáció sem elhanyagolható tényező. Kalapom ugyan nem volt de elképzeltem azt hogy rajtam van , így tehát mégis csak volt. Varázsoltam is. Egy pillanatra ott ültem régi nagy mesterem előtt és halkan beszélgettem vele. Megnyugtatott a hangja,  türelme és ahogy magam elé képzeltem őt az üdesége is. Egyszóval mire eltelt a fél óra magánidő levettem a kalapom és üdén, frissen, ismét a családé voltam. Pont úgy ahogy ők szeretik.
:o)
Ma virágvasárnap volt. Krisztus ezen a héten vonult be Jeruzsálembe és ezzel megkezdődik a nagy hét. A szenvedések hete.
Én pedig életemben először ezen a héten csak örömteli dolgokkal szeretnék foglalkozni!
Itt az ideje a megújulásnak, a feltámadásnak, a boldogságnak!

7 megjegyzés:

Katalin írta...

ez a hét csodálatos lesz mindenképpen
azt hiszem:))

(szorítok:)))

ez a kalap dolog meg érdekes: (először azt hittem azt a jól ismert bíborkalapos sztorit látom majd tudod: http://www.keresztenyszepsegportal.hu/index.php?option=com_k2&view=item&id=1575:a-b%C3%ADbor-kalap&Itemid=183 (
de hálisten nem
azért érdekes, mert mi (se a lányaim, se én) sose hordtunk mostanában kalapot (mióta Bogi van) , de ő nagyon szereti:
ha hazaér és jelmezt ölt, biztos vesz kalapot is, képes visszaszaladni az öltözőjébe előadás közben is, ha véletlen elfelejtené:))))

én a puha nagy férfikalapokat szeretem (férfiakon) :)))

Györgyi írta...

Én is azokat szeretem. Robinak nagyon jól állnak az ilyen kalapok. De az igazi kalapos férfi H. Bogart volt. Neki aztán volt stílusa. Bár R. Redford is nagyon szexi a kalapjaiban. / Távol Afrikától, Nagy Balhé /

Györgyi írta...

Ha nem lenne ilyen nagy a fejem én mindig kalapban járnék. Ez is egy olyan dolog, amit a ha.... dobozomban őrizgetek. :o)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Valódi vagy csodakalap: mindenképpen szeretem! Sajnos, a legutolsóra (piros nagyszélű filc) valaki ráült költözéskor... Azóta nem vettem.

Holdgyöngy írta...

Ezt a kalapos varázslást én is kipróbálom!

Györgyi írta...

Egy kalap tárolása mindig macerás. A viselése azonban elegáns és a különlegesség érzését keltő élményt ad..

Györgyi írta...

Hiszem, hogy működik. Érdemes kipróbálnod!