2015. március 12., csütörtök

Szűreális napok


Nem sok mesélni való van a várakozáson kívül. Igazából semmi hasznosat nem teszünk. Csak úgy csinálunk mintha élnénk és néha még mozgunk is. Igaz egyre lassabban és lomhábban. :o)
Reggel egyre korábban vet ki magából az ágy. Éjszakánként éber alvásban vergődünk. Szinte megváltás a hajnal. Rosszat és abszurdat álmodunk, ébredéskor igyekszünk hihetetlenül közönyösnek mutatkozni, nehogy frászt hozzunk egymásra megálmodott történeteinkkel. Lassan természetesnek vesszük a karikákat a szemünk alatt és már nem kérdezzük meg egymástól, hogy -Jól aludtál?- minek tennénk, hisz a válasz mindannyiunk viselkedésén és mozgásán egyaránt látszik. Talán az alvatlanság teszi, vagy az, hogy egyre jobban lelassul a belvilágunk, de meglehetősen csendesen élünk. Most már két pingvinlány totyog a lakásban és mókázik egymással esendőségük tehetetlenségén. Valahogy nem ilyen volt az, amikor én vártam a lányokat. Sokkal, de sokkal nyugisabban éltük át azokat a napokat, heteket, mint a mostaniakat.
Igaz akkoriban például kötögettem és rengeteg apró dolgot magam készítettem a leendő babáinknak. Most pedig majdnem infarktust kaptam, amikor Anna megkért, hogy kössek Ficánkának egy manósapkát jó hosszú /copffal/ logókával. Hááát. Minek tagadjam . Megfutamodtam a feladat elől. :o) Úgy érzem nem tudom megcsinálni. Sem türelmem, sem tudásom nincs ma m,ár ehhez. Lázasan böngészem a netet. Találtam is. Most már csak olyat kellene találnom ami megvásárolható. :o))))


Fiatalon két lábbal a földön álltam és hajlandó voltam a világot valóságosan élni és látni. Most a felhőkön járva álmodozom és az emlékeimnek adok túl sok teret.
Ettől függetlenül végtelenül kedvesen szórakozunk gyarló dolgaink felett.
Micimackót olvasunk és igyekszünk jó dolgokkal körülölelni magunkat. Néha kikandikálok az álomfelhőből és látom, hogy a gyerekszoba még mindig nem tart sehol. Mégis azt mondom, mert képes vagyok elhinni, hogy mire kell addigra elkészül majd!
Amúgy pedig mindig minden gondolatunk Ábris körül mozog. Annyira, de annyira szeretnénk már vele lenni! Mindenesetre sokat beszélgetünk vele, ami elég abszurd, hisz egy hatalmas pocakhoz intézzük a mondandónkat.
". Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél?"
/Micimackó/

4 megjegyzés:

Katalin írta...

hagyd a csudába azt a kötött sapit, hisz pici fejére inkább valami puhapihe anyagból kell, arra a pár napra, aztán úgyis jön a nyár, és melege lesz, majd ősz felé meg megkötjük, pontos buksimérettel, oksi?
a szoba meg olyan lesz, amilyen, az első hetekben nem mindegy, milyen a szobája? tiszta a fal, kell ágy , meg fürdőkád, pakoló, hogy ne hajoljon, aki fürdeti, nem kell túlspilázni, vagy mi,
nyugi ...és... várjátok ...nagyon erősen:)))))))))))) annyira irigyellek:)))))))))))))))♥

Györgyi írta...

Na nézzük azt a szobát kicsit közelebbről. :o))))
Három hete a közepére tornyozva áll az ágy a szekrények a kiságy tegnap bővült az építmény egy pelenkázóval és egy újabb szekrénnyel. A falak itt ott glettelve vannak . Mindenütt vastagon áll a por.Viszont kész van az ajtó. Azt ugyanis mi vállaltuk be. A baba maximum az építmény tetejére tehető, de leesik onnan. :O) Persze az utolsó nagy hajrá csodákra lesz képes. Most vasárnapra toboroztunk barátokat, így van némi remény, hogy elkészülünk. Hát ennyit a tiszta falról, ágyról és egyebekről. Várni szuper módon tudunk már. Igaz kicsit kezdünk türelmetlenkedni. De csak icipicit:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Györgyi, régen és most... "Fiatalon két lábbal a földön álltam és hajlandó voltam a világot valóságosan élni és látni. Most a felhőkön járva álmodozom és az emlékeimnek adok túl sok teret."
Hát igen, mostanában már életünk második felét tapossuk...

Katalin írta...

:))))))))))))))
tutibiztos voltam, hogy benne lesz a kezed a végeredményben:)))))))))))))))