2015. március 2., hétfő

Szeretet jegyében


Nyálas cím után egy romantikától csöpögő bejegyzés jöhet csak. Igyekszem röviden és tömören összefoglalni az elmúlt hetek dolgait. Mint az életben általában a jó dolgok kísérőjeként megjelennek a rossz  dolgok is. Kezdem először ezekkel, mert szeretek túl lenni a negatívumokon. Először a lányok szülinapi partija volt. Erre a szűk baráti kör és a megmaradt családtagjaink voltak meghívva. Ennek az eseménynek a szervezője és kivitelezője is a szülők voltak. Svédasztalos vendéglátást terveztünk, mert a közel negyven vendég nem tudott volna másként elférni. Robival kettesben készítettük el a tálakat. tizennyolc fajta ételt és négy féle sütit csinálnunk. Nem is maradt meg szinte semmi. / Hurrá!/
 Zozó végkimerülésig feszítette úgy az érzelmeit, mint a fizikai állóképességét. Így nem csoda, hogy a sok ünnep végére nagyon magas láza lett. Végkimerülésnek hívnám az állapotát. Nem fáj semmije. Zérón vannak a tartalékai .
Ő szervezte a Babaváró bulit és végtelen önzetlenségében a finanszírozás terheit is elvállalta. Nekünk"csak"  a kivitelezés öröme és feladatai jutottak. Meghívottak száma közel 30 fő volt. Annyira túlterhelte magát a kicsilány, hogy magas láza lett és ágyba kényszerült. Két napig aludt jártányi ereje sem maradt. Még mindig nincs jól, de a nehezén túl van.  Megint bebizonyosodott, hogy ekkora szíve senkinek sincs a világon, mint neki. Mindenre kiterjedő gondoskodó figyelme körülölelte a szeretteit. Jutott belőle mindenkinek, csak saját magának nem. Most rajtunk a sor, hogy kényeztessük, szeretgessük! Remélem hamarosan lábra áll a gyógypuszi és ölelés kúránktól! Anka a héten megkezdi a kilencedik hónapot. Ábris új nevet kapott: Ficánka lett. Sose hagyja nyugton az ő Anyáját. Folyamatosan akciózik, jön-megy, mint ha sétatéren lenne. Öröm nézni a poci tengerként ringó alakját. Boldogan jelentem az ajtó Ábris szobájában elkészült a többi munkával nem kapkodnak a fiatalok. Én pedig igyekszem türelemmel kivárni, míg igényük lesz a fészekrakásra. Bennem ez az ösztön túlteng. Lehet, hogy az élet általuk akar figyelmeztetni a lassulás fontosságára. Így csak tétlenül várom, hogy mozduljanak végre egy kicsit a fiatalok. Idegeskedni teljesen fölösleges, mert úgyis minden elkészül majd amire itt az ideje!
A kertben nem nő semmilyen virág.  Az élet mégis megjutalmazott  a tavasz virágaival. Kaptam színes primulákat és jácintokat. Így a szobákban érezhetően itt van már a tavasz.
Túléltük a születésnapi és a babaváró bulikat. Rengeteg munkánk jutalmaként végtelenül sok szeretetben és kedves beszélgetésekben volt részünk. Évek óta nem találkozhattam egyszerre egy helyen a barátainkkal. Kimerítő ugyanakkor felejthetetlen élmény is volt egyszerre ez a sok ünnep. Végtelenül hálás voltam az életnek, hogy nem kellett most még egy esküvő teendőivel is megbirkóznunk. Majd a baba érkezése után az is meglesz. Addig pedig energiát gyűjtünk.
 Sose hittem volna, hogy ez a hír megkönnyebbülést jelent majd és nem bűntudatot. :O)
Azt számolgattuk, hogy még az is lehet, hogy Ficánka április hatodikán érkezik. Az pedig olyan lenne, mintha Anya küldené őt, hisz ezen a napon ment el sok- sok évvel ezelőtt. Anna édesanyám húgának halála napján fogant. Érdekes véletlenek ezek. Egy biztos. Az Isten figyelme és szeretete a családunkkal van.
Most, hogy túl vagyok egy rakás feladaton és még több próbatétel előtt állok,  picinykét törődnöm szükséges magammal is. Esedékes néhány orvosi kontroll vizsgálatot  elvégeztetnem, mert ahogy elnézem nem sok idő lesz ezután magamra. Igaz az nem is baj. Az öregedés tüneteivel nem öröm foglalatoskodni. Az élet pedig, ha úgy akarjuk látni, inkább az örömökről szól és csak csökkentett óraszámban a bánatokról. A bánatokkal nem is érdemes sokat bíbelődnie senkinek! / Tudom könnyű ezt mondani, de megvalósítani annyira nehéz./
Hát ennyi volt a beszámoló. Remélem sikerült legalább apró szeleteket megmutatni mostani zsúfolt napjainkból.
Szép hetet kívánok mindenkinek!

4 megjegyzés:

Éva írta...

Zajlik az élet nálatok mentálisan és fizikailag is.

Györgyi írta...

Még ha fárasztó is így élni ez a nekem való feladat. Szeretem a nyüzsgést. Mondhatnám lételemem. Ha leállok rögtön azt érzem, hogy már nem vagyok a régi.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Megfogott a "babaváró buli" kifejezés... Ez talán valami új szokás meghonosulását jelenti? "Az én időmben" - mint a veteránok mondják - még nem volt ilyesmi, a babát legfeljebb érkezése után ünnepelték, esetleg a keresztelőkor. Változó idők...
A szép idő közeledtével, remélem, erőd is visszatér majd, kedves Györgyi.

Györgyi írta...

Ez egy Amerikában létrehozott szokás. Nekem nagyon nem volt kedvem hozzá, de a lányaimnak fontos volt. Hasonlóan gondolkodom erről, mint a Valentin napról. Azonban az éremnek mindig két oldala van. A Szerelem nap egy remek lehetőség, hogy a párok kicsit egymással törődjenek és ne a Tv-t bámulják, vagy a számítógépes kütyüiket. A babaváró bulinak is van jó oldala. Így legalább nem rohanják le a kismamát és a babát a kórház után azonnal.