2015. március 14., szombat

Fáradtan


Hajnalban keltünk. Egy órával korábban a megbeszélt időpont előtt. Csak így van módunk egy kis időt egymásra fordítani.Túl sok a feladat a rohangálni való. Ha pedig nincs, akkor csinálok magunknak. Ma egy régi barátos nőmnek mentünk segíteni bevásárolni és millió apró-cseprő dolgát intézni. Áruházról áruházra vonszoltuk magunkat. Ízelítő volt ez a nap a jóléti társadalom felesleges dolgaiból. Ezer apró cikk vásárlásával napokat foglalatoskodunk.Tornyokká nőnek hasznavehetetlen dolgaink teljesen feleslegesen. Mi pedig nem vagyunk hajlandóak észre venni, hogy mennyire örömtelenül hajszoljuk a tárgyi életet. Boldogság amit a birtoklásuk okoz csak pár pillanatig ható opiát. Rohangálás közben találkoztam egy ifjú titánnal.  25 évvel ezelőtt ott voltam a születésénél. Csoda, ha ezek után csókolommal és nénizéssel fogadott? Hát nem. De mit tegyek ma a jól neveltsége csak ártott, megtépázott és végtelenül öreggé tett. A néni szó hallatán a hátamon felállt a szőr. Nem ma nem volt ínyemre a mámiság. Vannak napok, amikor képtelen vagyok azonosulni a test öregedésével. Ez ma egy ilyen nap volt. Talán amiatt, mert a barátnőm akivel ma együtt voltam már az ifjúságomban is életem része volt. Ezer éve ismerjük egymást. Sok jót és rosszat átéltünk, túléltünk. Az eső lába egész nap lógott. Nyomott hangulatot hagyva maga után. Estére már a gyomrom is megfájdult. Itthon pedig sose találom azt a jól eső érzést, amit édes otthonként aposztrofálunk. Anna nyafog . én nem különben. Pedig ugyanezzel az erővel, akár szebb és jobb napunk is lehetett volna. Mert.....
Éreztem, a frissen vasalt ing illatát,, a kenyér roppanását örömmel vettem, kedvesek voltak velünk ma több helyen is az emberek, a nárciszok gyönyörűen virágoznak a kertben,
 Ficánka szobájának sikerült kikeverni egy igazi üde türkiz zöldet és ez vidámságot adott mindannyiuknak.  Végül találkoztam ma egy gyönyörű kezű néger férfival, akinek a lényéből sugárzott a kedvesség.
Valami mégsem stimmel velem, mert bár érzékelem a körülöttem lévő szépségeket, de nem vagyok képes örülni nekik. Ólom súly van a szívem helyén. .Nagymamaság ide, vagy oda,  nem örülök egy kicsit sem a vénülésemnek. Ma jobban vágytam a fiatalságomra , mint eddig bármikor!  Az oly hőn áhított unokázás kifejezetten megrémített és nyűgössé tett. Olyan volt, mintha  a nagymama szótól visszavonhatatlanul elmúlt volna az életem.Teljesen bepánikoltam ettől az érzéstől. Oly annyira, hogy estére forgott velem a világ és émelyegtem.
Most pedig itt ülök és vigaszt keresek a billentyűk hajszolásában. Mondanom sem kell, hogy nem túl sok sikerrel. Ez egy fáradt és nyűgös nap.  Olyan nem nekem való borzadály.

8 megjegyzés:

márti írta...

Ölellek! Elmúlik ez is! :-)

Györgyi írta...

Mint az élet. Ami olyan hamar véget ér.

Katalin írta...

Megértelek,
imádom Bogit, de attól folyamatosan háborgok, hogy a születése óta MINDENKI-nek "mama" lettem, a vejem is úgy szólít, pedig neki nem vagyok a mamája
borzasztóan szenvedek attól is, hogy a fiatalok az 50 feletti életükről úgy beszélnek, "majd, ha öreg leszek, akkor"...

és meg sem próbálja elképzelni senki, milyen érzés annyinak lenni, és fontos dolgokat csinálni....mert TUDOM, hogy nagyon fontos volt az is, hogy segítettél vásárolni, az is, hogy ott vagy, ahol kell, meg hogy egyáltalán VAGY... (az az ő karmájuk, hogy hogyan szólítanak:))))))))))))

nagyon örülök az üde türkiznek:)))
szorítok, hogy kiszáradjon a fal, mire beleszagol Ábris :)))
(néni kérem, miért jó Ficánkának szólítani azt a kisfiút??:)))))))))))

mindegy, ölellek, bírd ki ezt a kis időt már, mindjárt lesz annyi dolgod, hogy nem érsz rá azon keseregni, hogy mennyire vagy fáradt, :)))))))))
:)*

Györgyi írta...

Sokat izeg-mozog Ábris. Ezért hívjuk most Ficánkának. Terveim szerint Ábrisnak fogom őt szólítani, ha már itt lesz a kezemben. Persze ki tudja milyen nevekkel illetjük majd, amikor már megismerkedhetünk vele?
A fáradtság most kicsit bonyolultabb érzés, mint azt szeretném. Inkább lelki, mint fizikai.

Katalin írta...

:)))*

Rozsa T. (alias flora) írta...

Ennyi tevékenység mellett ne csodàld, hogy fàradt vagy!...

Györgyi írta...

Rózsa Drága!
Egészen megijeszt az örömtelenségem. Annyira nem jellemző rám. Ráadásul megint beteg vagyok. Nehezen viselem, hogy a lelkem repülne, míg a testem gúzsba van kötve. Egy ideje kevés szép nap jut nekünk.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Veled érzek...