2015. március 5., csütörtök

Boldogság függőség. / Banalitások monológja /


FIGYELMEZTETÉS!
Ez a bejegyzés csak pihent agyúaknak való. Aki fáradt az ne olvassa el!

Sokan kérdezik tőlem, hogy mi a fenének örülök annyira az életnek? Ők bezzeg már rég feladták volna a küzdelmet a helyemben és eszük ágában sem lenne ennyit örömködni!
Legutóbb ezt egy napon belül kétszer is meghallgathattam. Mindkét embernek mindene megvolt, mégsem tudták használni az élet adta ajándékaikat. Szépek, egészségesek és végtelenül boldogtalanok. Kezdem azt hinni, hogy a boldogság állapota nem valami nagy csoda. Inkább egészen parányi kis izé, ami ott lebeg porszemként a levegőben. Csak nem mindenki orra veszi észre. Ugyanis  a boldogtalan embereknek nincsenek olyan receptoraik,  amik felszippantanák  a levegőben lelhető boldogság molekulákat. Na jó elismerem ezt most csak elbagatelizáltam. Jól van na. Néha szabad ilyet is tenni.  :o))))
Komolyabbra fordítva a szót. Egyre inkább hiszek abban, hogy nem csak rajtunk múlik , hogy képesek vagyunk- e  a boldogságot érezni, észlelni, megélni. Valami biokémiai folyamat biztosan kell hozzá! Néhány hormon, egy kis plusz energia, jó teherbírás és akarat.  Nem mindenki képes például lebontani a lisztet, cukrot,  tejet, az alkoholt. Lehet, hogy vannak emberek, akik a boldogság hormonokkal nem tudnak mit kezdeni?
A képen levő virágról megvagyok győződve, hogy boldog. Szinte ragyog. 
A boldogság fotoszintetizáló folyamat lehet. Az egészséges növények boldogok. Szép az aurájuk. Az egészséges emberek is azok. Nekik is szép aurájuk van.
Ma úgy tűnik én is boldog vagyok. Lehet, hogy túl sokat aludtam?
:O)))
Egy biztos pihentagyú lettem. 



8 megjegyzés:

superwomanatwork írta...

Minden betűvel egyetértek, pont ezen agyalok én is napok óta. Már érik a témával kapcsolatban nálam is egy bejegyzés.

Györgyi írta...

Olyan tündér vagy, hogy nem nevettél ki. Igaz azt régóta tudom, hogy tündér vagy, így ha jól meggondolom, nincs is min meglepődnöm. Ölellek.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Györgyi, én is írtam pár éve egy bejegyzést erről a témáról: "Faut-il être doué pour le bonheur?" (kell-e tehetség a boldogsághoz?), vagyis kell-e rá születni, esetleg kell-e akarni?... Ami persze nem jelenti azt, hogy az embernek emellett nem lehetnek mélységesen rossz pillanatai is, de hogy ÉSZREVEGYE és ÉLVEZZE is azokat a bizonyos levegőben úszkáló boldogságmolekulákat (ahogy te megfogalmaztad), ahhoz képesség, akarat kell...

Andrea írta...

Györgyi!
Jó volt olvasni a boldogság képességével kapcsolatos gondolatmenetedet! Nem mindenki képes meglátni, megérezni a boldogság-pillanatokat, de ha valaki nyított, akkor fogékonnyá teheti magát rá, de ahogy mondod/mondjátok ahhoz bizony képesség, és akarat kell. Viszont ha valaki ráérez ennek jótékony hatására az életében, akkor azt többet nem akarja elengedni, és kiveszi minden helyzetből - amiből csak lehet - a legjobbat, és ez boldogságot ad számára a mindennapokban. Ez kiül az ember külsejére, repül, és imádja az életet, mert az időnkénti nehézségek ellenére nagyon lehet szeretni, és élvezni az életet!)

Holdgyöngy írta...

Nem vagy bolond, ezt szeretem benned, mindenben megtalálod a szépet. Így kellene hozzáállni.

Györgyi írta...

Valami groteszk módon sokkal jobban érzékennyé válnak a boldogság érzékelésére és átadására azok akiknek elvileg kevés lehetőségük lenne a megtapasztalására. Talán azért van ez így, mert sokan azt hiszik, hogy a boldogság attól jó, ha sok van belőle. Pedig inkább olyan , mint a jó parfüm. Kis adagban a legfinomabb és a legimpulzívabb a hatása.

Györgyi írta...

Igazat adok minden szavadnak. Erre van egy nagyon jó példa az életemben. Van egy barátnőm, akinél boldogabb ember kevés van a világon. Pedig az élet pici kora óta sokat pakolt rá. Így megtanulta, hogy a pillanat varázsából milyen sok energiát nyerhet. A kevésből épített magának palotát. Mindig mosolyog, elégedett és jól érzi magát a bőrében. Természetesen vannak nehéz időszakai. Azonban olyankor türelmesen és békésen vár. Tudja, hogy semmilyen rossz nem tart örökké. Ezért képes kivárni a jót. Így mindenki csak annyit lát belőle, hogy ő mindig nyugodt és gyakran boldog is.

Györgyi írta...

Pedig azon kevesek közé tartozol, akik megérzik azt amikor erőm fogytán és a hitem is elhagy időnként. Köszönöm a bizalmadat, szeretetedet, hitedet. Sokat segítesz vele.