2015. február 24., kedd

Lista



Serceg a toll alatt a papír. Karcosan nyomott hagy maga után, amint lustán, kényelmesen készül a lista. Lehet életcél, vagy bevásárló, vagy napi teendők felsorolása, vagy .......bármilyen feladatot felsoroló, lista ami ép előttünk van, de attól még egy olyan cetli ami idő, tér és energia sorrendet ad az eljövendő életünk teendőinek Ezek a félcédulák teszik lehetővé a túlélést olyankor, amikor képtelenek vagyunk zokni agyunkat hadba állítani. Soraik olyanok, mint a létrafokok segítenek abban, hogy felülről lássuk mindazt ami előttünk áll. Mostanában mindenre van egy listám. Csak egy dologra nincs. Arra, hogy honnan lehetne energiát szerezni még! Elfogytam. Kész kifulladva lihegek. A rohanás állandósult a mindennapjaimban és már nincs az a lista, ami megmenthet az időhiánytól.
Ez most tudom egy amolyan végtelenül unalmas,  agonizálós bejegyzés, amit akár nem lenne szabad leírni. De szükségem van egy kis önsajnálatra, hogy  megvigasztaljam magamat egy kis  pityergéssel.
Húzós hét vár rám.
A lista napról napra csak egyre több teendővel bővül. Olyan aminek sose lesz vége.
Anka szülinap, babaváró buli, építkezés. /Ábris szobájának kialakítása/, festés, közben dolgozni, főzni, vendégeket fogadni és ott van még az is, hogy csak  picinyke időt csenjek el arra, hogy éljünk és szeressünk.
Régebben ezek a dolgok egyszerre is mentek. Most lelassultam és mindenre dupla annyi időt kell szánnom!  A létra felső fokán állva azt látom, hogy az életem a vége felé közeledik és a rám váró feladatok sose fogynak el.
A mai listámon első helyen az van, hogy szeretném hallani a hangját egy barátomnak ki nálam sokkal fáradtabb. A napokban ahogy megsimogattam a hátán az inget éreztem ahogy lesoványodott testéből segélykiáltás árad felém. Segíts! Egy szót sem szólt, csak csendesen meghajtott háttal ült és meleg őz barna szemében megtört a fény. Ijesztő csend volt körülötte mindenütt. A magány és a búcsú csendje. Ma  hallani szeretném a hangját! Mindenképp tudatni, éreztetni akarom vele, hogy még nem hagyhat itt! Szükségem van rá! Orra alá szeretném dörgölni a listáját, mert persze neki is van, csak biztosan elfelejtette, hogy hova tette. Ha addig élek is segítek megkeresni a cetlijét. Már csak azért is, mert ameddig ő nincs rendben az én listám sem lehet kipipálva.

7 megjegyzés:

Katalin írta...

meghatódtam
nagyon

igen, ismerem, amikor a feladatok sorolásával el tudom terelni a figyelmem ...vagy inkább jobban tudom erőimet koncentrálni rá, nem hagy letérni:)nem hagy "lelkizni" :)
nem akarom elviccelni amiket írtál, ezért nem mondom, hogy küldök energiát (ilyesmiben nem hiszek),
csak szeretnék

csak kérlek szépen: legyen a listádon olyan is, ami úgy kezdődik, hogy "én", hogy te is kapj annyi figyelmet magadra amennyit másoknak adsz (tudom, talán lehetetlen kérés)

Györgyi írta...

Valószínűleg hihetetlenül hangzik, de úgy érzem még mindig túl sok bennem az én. Küzdök ellene, de főleg itt a blogomon nagyon látványosan jelen vagyok. :o)
Jólesik a törődésed. Köszönöm.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Györgyi, bejegyzésed olvastán eszembe jutott, hogy tudsz-e vajon eléggé "delegálni", másokra hárítani a tennivalókból (pl. a gyerekszoba - nem a leendő szülők dolga-e főképpen, esetleg kizárólagosan?...) Nem veszed-e önként a válladra a mások gondját-baját, elfeledkezve magadról? Esetleg rászoktatva őket, hogy te nem kérsz, csak adsz?...
Ne haragudj, nem leckéztetési kísérlet akart lenni, csak kérdezgettem magamat... Tudom, te hivatásodnál fogva is bizonyára sokszor megteszed a mindennapi életben. Pihenjél és légy egy kicsit "egoista". Ölellek.

Holdgyöngy írta...

Engem a ez erőd fogyta aggaszt, de szembe jut korábbi bejegyzésed, hasonló hangulatban, nagyon aggódtam érted. Házügylet. S milyen szépen kijöttél belőle.Magam példáján egy fedőtevékenység (műtéti lábadozás) tette lehetővé, hogy pihenjek, s adta vissza a már végsőkig elfogyott erőmet. Próbálj picit lassítani, tudom, könnyű mondani. Jön a pici baba, még nagyobb próbatétel vár rád. (Látom a menyemnél...)

Györgyi írta...

Rózsa Kedves!
Egyedi helyzet alakult ki a gyerekszoba kapcsán. A fiatalok közt nincs összhang abban, hogy hol akarnak lakni. A fiú közölte, hogy ő nem hajlandó a gyerekszoba létrehozásában nálunk részt venni. Emiatt a lányunkra maradt úgy az anyagi, mint fizikai kondíciók teljesítése. Eddig arra vártunk, hogy a fiatalok megbékélnek egymással ebben a témában. Sajnos nem így történt. Emiatt vállaltam fel a feladat teljesítését, mert nagy pocakkal és egyedüli keresettel ez még nem megy Annának. A baba hat hét múlva megszületik. Úgy éreztem most már lépnünk kell!
Mostanában sokszor átadnám a teendőket a család többi tagjának, de nincs jelentkező a feladatok ellátására. Talán előbb kellett volna elkezdeni azt önállóságra nevelést. Köszönöm az észrevételeidet. Szavaid bölcsek, meglátásaid jók.

Györgyi írta...

Általában akkor vagyok ilyen elárvult , amikor a lelki dolgokban is gondjaim vannak. Sajnos a fizikai problémáim nem javulnak, sőt. Csak igyekszem nem nyafogni róla. Amikor fáradok, akkor elpanaszolom őket.Az az igazság, hogy az állapotom folyamatosan romlik. A folyamat nem megállítható és egyre több fizikai fájdalommal jár.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Emellett az aggódás beszél belőlem...