2015. február 9., hétfő

Elprédált idő.



Ha visszanézek a múltba, és meggondolom, mennyi elprédált idő!
Mennyi veszett eltévelygésben, gyarlóságban, semmittevésben élni, nem tudásban; mennyire nem ismertem az értékét, hányszor vitettem szívem, értelmem ellen – a szívem vérzik.
Az élet – ajándék! – boldogság, minden perc örök boldogság lehetett volna.
Most, hogy életet cserélek, új formában születek újjá.
Esküszöm neked, hogy nem veszítem el a reményt, és megőrzöm szellemem és szívem tisztaságát.
Jobb emberré születek.
Ez minden reményem, ez minden vigasztalásom.
‪#‎Dosztojevszkij‬: Elprédált idő

2 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Talán el kell prédálnunk a nagyobbik részét, hogy erre a felismerésre eljuthassunk...

Györgyi írta...

Gyanítom így van. Bár sokan nem jutnak el idáig. Nekik biztosan több idejük van, vagy lesz. Vagy az is lehet, hogy sokszor születnek még le a Földre, hogy mindent megtanulhassanak. Szeretem élni, meglátni a változásainkat.