2015. február 12., csütörtök

Ha majd angyal leszek...



Ma sokat gondolkodtam Rózsa bejegyzése kapcsán Hankiss tanár úrról. Vajon milyen lehet neki most ott az égiek között?  Majd eszembe jutott egy régebbi írásom, amit a saját elképzelt halálom kapcsán írtam le. Ráadásul akkor még Ábris eljövendő életéről sem tudtunk. Így hogy hamarosan eljön közénk a várva várt angyal különös értelmet nyertek az akkor megfogalmazott sorok.

Ha majd  angyal leszek.... könnyebb lesz nekem. Végre szabadon repkedhetek. Szárnyam lesz és csilingelő nevetésem. Ráadásul láthatatlan leszek, így ott kukucsolhatok majd, ahol csak szeretnék!
Így aztán miden szomorú gyerek arcáról letörölhetem a könnyeket.  Hiszem, hogy a gyerekeknek rejtett hallásuk van. Ha meghallják  a nevetésem csilingelését  mosolyogni fognak!
A családom minden tagját angyalporral hintem majd be, ami  láthatatlan szeretet pajzsot von majd köréjük . Ettől erősek lesznek és minden rosszal szemben védetté válnak.
Ha majd angyal leszek.... láthatom a gyerekeim gondolatát és megsúghatom nekik, hogy hogyan védjék meg a szívüket a haragtól, félelemtől, bántásoktól, mert természetesen mindig, minden lépésükben vigyázok majd rájuk ott is, ahogy rám is vigyáznak ma is, az én angyal tündéranyáim.
Ha majd angyal leszek... megtanítom az unokáimnak, hogy hogyan legyenek boldogok és lélekben szabadok.
Ha majd angyal leszek...anyám ölébe hajtom a fejemet és elmondom neki, hogy mennyire szerettem és bánom, hogy nem én voltam a legjobb gyerek! Elmesélem Neki, hogy mi mindent adott és mennyi mindenből lett az unokáinak útravaló. Hála az ő erőt adó nevelésének.
Ha majd angyal leszek.... a szerelemre is vigyázni fogok. Éjjel Kedves mellé telepedek és őrzöm majd az álmát.  A legszebb dolgokat súgom  a fülébe, hogy szépeket álmodjon! Igyekszem majd útjába vezérelni egy csodálatos társat, aki majd helyettem fogja szeretni, óvni.
Ha majd angyal leszek...ugyanaz leszek, aki most vagyok kicsit sem tökéletes, gyakran gyarló és bohém is egyben, azért, hogy megismerjék a léleköleléseimet azok, akiket megszeretgetek.
Ha majd angyal leszek.... már nem hiszem azt, hogy én felelek mások bűneiért, mert tudni fogom, hogy azok nem rám tartoznak.
Ha majd angyal leszek ...  még kisebb leszek, mint most és ezen jót nevetek.
:o)))
Lélek leszek, aki mindösszesen egy lélegzetnyi szusszanásban elfér.
Ha majd angyal leszek....  vidám leszek örökre!
Ahogy az voltam, és vagyok  itt a földön is.

4 megjegyzés:

Katici írta...

Jaj Györgyi, ez nem ér! Most jól megríkattál. Nagyon szépen írtad le

Rozsa T. (alias flora) írta...

Györgyi, ezek szerint semmi változás, maradj csak nyugodtan és repkedj a boldogságtól itt a földön, hús-vér mivoltodban, így lesz mindenkinek a legjobb!

Györgyi írta...

Nem az volt a cél, hogy megríkassalak. Sőt inkább az ellenkezője. A mosoly elérése mindig a cél. Ez a történet is a mosolyról szól. Hisz egész életünkben arra vágyunk, hogy angyalokként szeressenek minket. Aztán, ha jól élünk itt a földön talán idővel azzá is válunk. A magam angyallá válásával erős kételyeim vannak. A sárkány inkább jellemző rám. Ráadásul az is tud repülni. :o)

Györgyi írta...

Változás mindig van. Néha lassú és alattomos, de ott van. Inkább a lélek folyamataiban van javulás. Ezáltal a test változásai is könnyebben viselhetőek. Jelen esetben ép ennek vagy tanúja. Ráadásul a javulást legnagyobb döbbenetemre nem az unoka érkezése okozta. Bár közvetve szerepe van ebben is. A gyerekeink távolodása a szabadság ajándékát adja meg nekünk. Azt hiszem ebben rejlik a csoda.