2015. február 13., péntek

Csordultig



Tél vége felé megtelik a lélek. Nem véletlenül ilyenkor leszünk náthásak és érezzük úgy, hogy csordultig tele van a fejünk mindennel. Próbáljuk a zsebkendőnkbe zúdítani a túl sok nedűt, de nem megy. Majd kisüt a nap és eltűnik az áradás. Kívül belül  megszáradunk. Útra kelhetünk kicsiny ladikunkkal és bebarangolhatjuk a világot. Van hely, idő és tér. Nem utolsó sorban végre szabadok vagyunk. Nem húz le minket az ár, mely a magunk termelte depresszív gondolatok sokaságából tevődik össze.
A tavasz elhozza nekünk a színeket, az utazásokat és az erőt, hogy képesek legyünk bejárni a kijelölt utat. Sajnos azok, akik nem képesek már kimerni  túlcsordult csónakjukat elsüllyednek és meghalnak.
Egy ladikból, úgy kell kimerni a sok vizet, hogy a szélére állsz, ott illegve-billegve  egyensúlyozol és akár cseppenként mered ki a vizet, de ha addig élsz is kiürítesz mindent. Ameddig a ladikod csak egy picit is a felszín fölött úszik, addig van remény! Ha csak félig mered ki a csónakból a szutykot, akkor nagyon lassan haladhatsz és gondolataid súlyától ismét tele lesz az életed. Az őszi esőzések pedig végleg elsüllyesztenek. Érdemes tehát most egy igazi nagytakarítással kiüríteni a süllyedő hajót! Csak akarnod kell!

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Köszönöm szavaidat, nagyon jó fotókat hozol mindig. Nekem a műtét és a vele járó "pihenés" hozta el a megtisztulás és feltöltődés lehetőségét, mert kiszállhattam a mókuskerékből. Igaz, így és most kimaradok, vagy ki kell maradjak dolgokból, de áldozatok nélkül nincs megújulás sem.

Györgyi írta...

Jó látni, hogy jobb kedved van Remélem minél előbb erőre kapsz!