2015. január 26., hétfő

Tócsák tükrében


Pesten a hó csak pár pillanatig tart. Majd lucskos fekete latyakká válik a vakító fehérség  és egy szempillantás alatt mocskos lesz. Biz'isten próbálok pozitív lenni, de a mostani szürkeségben ez embert próbáló feladat. Nincs kedvem az íráshoz, ahogy máshoz se igazán. A lányok jól vannak ez jó, nagyon jó.
Még mindig elvágyódom ebből a házból és ez bénítólag hat rám. Anna párja folyamatosan utálkozik az itt lakással kapcsolatban, ami egyáltalán nem könnyíti meg ennek az otthonnak a szeretetét. Naponta őrlődünk és mi tagadás meglehetősen fogy a türelem és a megbocsájtás képessége is a  hiány zónában van. Tegnap már Zozi tartott előadást a nővérének arról, hogy ideje lenne döntéseket hoznia. Mindig tudtam, hogy a kicsi a nagy és a nagy a kicsi, de ez mostanra nagyon szembetűnő lett. Roberto három hónapja éjjel nappal dolgozik és ez is lelomboz.
Közben a családunk megint egy taggal kevesebb lett. Meghalt az unoka bátyám 57 éves volt. Az idősebb korosztályból már csak a nagynéném él 66 meg én 55. Korán haló család a miénk.
A gyerekszoba egy helyben toporog, mert a szülők egy gyufaszálat sem mozdítanak rajta. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy ezt a gyerekeknek kell megcsinálni! Így egyre több holmi várja végleges helyét. Bízom benne, hogy rövidesen észbe kapnak az ifjak és turbó sebességre kapcsolnak! Ha nem, hát úgy is jó, de Robi bejelentette, hogy akkor ennyi volt. Mindenki intézze a maga életét, úgy ahogy akarja. Így a pocsolyában megjelent a napfény . Ugyanis, ha Ábris megszületik, vagy boldogan élünk itt és szeretetben telnek napjaink, vagy szabadok leszünk és megkeressük magunknak az igazi otthont! Tehát idővel biztosan jó lesz nekünk.
Ami nagyon meglep az az, hogy soha életemben nem voltam ennyire bizonytalan. Nem is érzem így jól magamat. Tehát, így vagy úgy, de változásokra lesz szükség! Olyan érzés, mintha folyton ezt mondanám. Talán így is van.
Még két hónap és itt a tavasz. Vele együtt pedig az oly hőn áhított változások is eljönnek. Ráadásul azt hiszem nem csak a családi kapcsolatokban történik meg, hanem az egész országban!
Nem lesz könnyű, de megéri kivárni a megfelelő időt. Itthon biztosan.
2015 az én évem lesz! Ezt eldöntöttem már tavaly. Ideje dolgoznom is azért, hogy ne csak a szám járjon, hanem  tettek is kövessék a nagy elhatározást.


2 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

"2015 az én évem lesz! Ezt eldöntöttem már tavaly." Bizom benne!

Györgyi írta...

Mindent megteszek azért, hogy sikerüljön.