2015. január 12., hétfő

Sárga tulipán


Tegnap vendégség volt nálunk. Eddig semmi különös hírértéke nincs ennek a mondatnak. Na de. Rögtön izgalmasabb, ha azt mondom, hogy a vendég nem más, mint a jobbik felem, az életem másik része, a testvérem, a legjobb barátom. Csak úgy, miért is ne alapon jött el. Jó ötletnek tűnt.
Majd mikor megláttam elkámpicsorodtam, mert..... hozott egy csokor sárga tulipánt. Két hete mikor mi voltunk náluk a komódon kornyadozott egy csokor sárga tulipán. Erről eszembe jutott, hogy mennyire imádom ezt a virágot ebben a színben. No meg az is, hogy tőle mindig ilyet szoktam kapni. No meg az, hogy Robitól sose. No meg az, hogy mennyire messze van még a tavasz. Végül pedig az, hogy milyen rég voltam szerelmes. Nem nekem való ez a konszolidált polgári lét. Végtelenül unalmas és semmitmondó. Olyan élünk, de minek érzést árasztó tél végi punnyadtság.
Szóval ennyi minden fordult meg a fejemben egy csokor sárga tulipán láttán.
A tegnapi együttlét nem volt finom. Ahogy mostanában a körülöttünk zajló események sem azok. Természetesen a párizsi tüntetésekről, a terrorról,a csökkenő sajtószabadságról, a saját országunkban történő töketlenkedésekről és naná, hogy az ezzel járó gazdasági és egyéni nyomorról beszélgettünk. Arról, hogy mióta világ a világ, mi mindig rossz oldalon állunk. Értetlenkedtünk ennek kapcsán azon is, hogy miért nem menekül el mellőlünk nagyon messzire az, akivel mi ép szövetséget akarunk kötni?Képtelenség nem beszélni róla.
A politikusainkról, akik beszélnek  a korrupcióról, meg arról, hogy ki pénzeli a tüntetéseket, miközben maguk is pénzelik a saját békemenetüket. Lassan azt mondjuk, hogy  majdnem mindegy, mert olyan szövevényes helyzet alakult ki, hogy a szálak kibogozhatatlanná váltak. Mi akik itt élünk nem kívánunk már mást, csak azt, hogy legyen már vége ennek az ámokfutásnak!
Kirakatba kerültek a gyerekek meg az éhezés, de ahogy Afrikában is mindennapos tény a nyomor, úgy lassan itthon is az lesz. Tehát megmarad jó kis hangzatos szalagcímnek,
Gyermekek éheznek!
Szomorú tény ellen hatékony cselekedetek nem történnek. Maximum kivonul a média és látványosan kiosztanak pár csirkét, néhány zsák krumplit, oszt ennyi. Egyenek amit tudnak.. A magyar lakosság 5 százaléka birtokolja a nemzeti tőke negyvenhét százalékát. Ha mást nem is de ezt az egyéni tőkefelhalmozódásos dolgot hamar sikerült megtanulnunk a kapitalizmusból. Na mindegy is. Nem jó ma sem híreket hallgatni és beszélni se róla.
Eltudtam volna képzelni tegnapra jobb témákat is. Kicsit beszéltünk Hankissról. Mindannyiunk életében fontos szerepe volt, az ő gondolkozásának, tanításának.
Sokan mentek el az elmúlt évben a nagyjainkból. Utánpótlás pedig nem igazán van. Vagy ha azt mondom, amit valójában gondolok, akkor szinte nincs is.
Azért volt pozitív hozadéka is a tegnapi napnak. Kaptam sárga tulipánt. Egy  igazi nagy ölelést, amilyenre vágytam. Csináltam egy jól sikerült diós kifli kochot sok  aszalt gyümölccsel. Hallgattunk egy kis köldöknézős Chopint. Együtt néztük a pislákoló gyertyák fényét. Na és igazi öröm az, hogy ahányszor ránézek a tulipánokra a lelkemben kisüt a nap.






11 megjegyzés:

Vénember írta...

:-)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Györgyi, "Nem nekem való ez a konszolidált polgári lét. Végtelenül unalmas és semmitmondó. Olyan élünk, de minek érzést árasztó" Nagyon-nagyon ráismerek itt a Nyilasra (37 éves kis nagyfiamra), aki gyűlöli az egyhangúságot. Ha egy ideje csendes az atmoszféra, rúgkapálni kezd...
Csodáltam Hankisst. Több könyve is megvan abból az időből. Egy ideig Szegeden tartott órákat az egyetemen, de sajnos, nem voltam angol szakos...

natimama írta...

Meglátni a szépet, és jót egy nem finom együttlétben... nos, ez az igazi (élet)művészet. És Te az vagy! Életművész!


Amúgy meg baromira nem gondolom az életed unalmasnak, és semmitmondónak.

Sárga tulipán-csokor januárban? Hmmm...

Györgyi írta...

Azt hiszem végre illene beállni a sorba! Valahogy még mindig túl sok bennem az ötlet és a vágy, hogy csináljak valami maradandót.
Hankiss egy ideig a főnököm volt a Tv-nél. Így emberként is kötődtem hozzá. A munkásságáért pedig rajongtam.

Györgyi írta...

Általában sárga tulipánt kapok tőle. Egyedül Anya temetésére hozott lilát. Egyetlen egyszer, így nagy jelentőssége volt annak is. ha magamnak veszek tulipánt majdnem mindig fehéret veszek. Azt néha Robitól is kapok. Így a sárga tulipán csakis róla szól. Virágnyelven.

Katalin írta...

olyan ismerős ez az érzés: el is neveztem januári feeling-nek: borzalmas dolgok vegyülnek a pici örömökkel.
ilyen ez a hónap

a sárga tulipán meg a LEGlSLEG! nálam is (ezer éve) - csak nekem másért -, mert fantasztikus virág: nekem ez AZ igazi virág.pont annyi ideig marad friss, amennyire kell egy virágtól, nincs dróttal megtámogatva, hogy még frissnek látszódjon, nincs kezelve, hogy más színe legyen, vagy hetekig álljon, mint valami művirág, illata pont olyan, mint a tavaszi természet, tehát tökéletes na mindenben

(az jutott eszembe, hogy mesélték a lányok, hogy valami műsorvezető a kolléganőjének engesztelésül 400 !! szál tulipánt(ot) küldött ...ezzel nálam meg is ölte volna a tulipánszeretetemet (mint a svéd gyerekversben a bélyegek)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Főleg nem kell beállni a sorba, Györgyi! Örülj neki, hogy még sok ötlet és vágy vár benned a megvalósításra!

Györgyi írta...

A lélek még szárnyal, de a test csak vánszorog. Persze úgyis a lélek dönt. :o)

Györgyi írta...

Tavasszal nekem a mezei kankalin a legkedvesebb növényem. Csak ezután következik a tulipán.
A svéd gyerekversek mindig fején találják a szöget. Ezért annyira jók.

Katalin írta...

http://maleviksrosentradgard.blogspot.hu/2015/01/saturday-show-off-bloggparty_9.html

Györgyi írta...

Gyönyörűek. Köszönöm.