2015. január 21., szerda

Fordítsd az arcod a nap felé és minden árnyék mögéd kerül.


Egyre gyakrabban ölelem magamhoz elképzelt Ábrisom képét. Játszadozom a gondolattal, hogy milyen ember lesz. Közben egyre sürgetőbben érzem, hogy mire megérkezik bizonyos döntésekkel dűlőre kell jutnom. Ennek véghezviteléhez fájdalmasan szembe kell néznem az utóbbi években elkövetett hibáimmal, rossz döntéseimmel, hogy mire megérkezik az ifjú Kisherceg addigra egy érett, bölcs nagyival találkozhasson, aki mindig ott áll majd mellette és igazi támasza lesz.
Talán emiatt kezdtem el megfogalmazni az ideológiai nézeteimet. Az utóbbi években oly sok konfliktussal járt együtt, ha ilyen témákról beszélgettünk, hogy megtanultunk elcsendesedni a látszólagos béke kedvéért. Azonban ez így nem természetes. Mire tanítom majd őt, ha jó magam sem tudom, hogy miért érdemes harcolni és miért nem? Egy éven belül két nagy mester is elment  mellőlünk. Popper Péter és Hankiss  Elemér. Egyik tanárom volt másik kollégám, de mindketten a példaképeim közé tartoztak. Egy letűnt kor utolsó mohikánjai mentek el.Korrektségük nézeteik melletti kiállásuk, emberségük, hatalmas tudásuk tette őket számomra fontossá. A nagyiság az nem arról szól számomra, hogy gügyögő atyalapatyala nővé válok. Hanem arról szól, hogy kapok egy új esélyt arra, hogy átadjam a szeretetem, a tapasztalataim, az életigenlő hozzáállásomat valakinek, akiért felelős vagyok. Végre nem a minden pillanat felelőssége az enyém, hanem ennél sokkal fontosabb. Megtaníthatom arra, hogy mitől vagyunk azok, akik vagyunk! Milyen a mi családunk, hogyan szeretünk, gondolkodunk, élünk. Honnan jöttünk és merre tartunk! 
Az hogy megtanuljon enni, szobatisztának lenni, jól viselkedni, a mindennapokban helytállni az a szülei dolga. De az, hogy  szeresse önmagát, a szüleit, az életét, a fényt,  azt hiszem a mi dolgunk lesz átadni neki. Nekünk is a nagyszüleink tanították meg ezeket a dolgokat.
Nem marad más hátra, mint rendet tenni magunkban. Kidobálni a felesleges dolgokat /gyávaság, megfelelési kényszer, pénzimádat, félelem /, csak néhány példa a selejtezendő tulajdonságok leltárából.

10 megjegyzés:

Katalin írta...

édes vagy, ahogy készülődsz...
azt hiszed változnod kell?
szerintem nem
az legyél aki vagy, és úgy ahogy élsz. Ábrissal nem feladatod születik :))
szeresd magad olyannak , amilyen vagy
ember
ezt mutasd neki

de szerintem egyszerűen csak szeresd, semmire nem kell tanítanod...
majd ő fog téged tanítani:))))))))))))

(Popper nem 2010-ben ment el?)

Györgyi írta...

Te jó ég. Azt hittem Popper is tavaly halt meg. Egybefolyik az idő.
Szerintem természetes a készülődés. Hisz annyira régóta várom már őt.

Györgyi írta...

Minden ünnepre készülünk. Akkor hogyan fordulhatna elő, hogy egy ilyen nagy eseményre ne tegyük?

Holdgyöngy írta...

Azt hiszem tőled minden készülődés nélkül is sokat kaphat.

Katalin írta...

persze, tudom,
hogyne tudnám!! én ne klészülődtem volna? azóta is a "bőrömön kívül ugrott" vagyok, és ja persze a szívem meg ott megy mellettem, mikor jövünk haza az óvodából, vagy ma reggel is, ahogy áttrappol az én ágyamba:)))))
persze, hogy ÜNNEP

csak ne izgulj,
jó leszel így ahogy vagy

Rozsa T. (alias flora) írta...

Érdekes, Györgyi, hogy épp most készülök egy kis "exposé" (azért írom franciául, mert rövidebb lesz, mint egy "előadás") megírására a "transmission" ("átadás") témájáról, szimbolikájáról... Természetesen szó lesz a hajdani mesterségemról, az oktatásról is, de arról is, hogy az élet milyen területein, viselkedésünkkel is, állandóan ezt kell és szeretjük is tenni...

Györgyi írta...

Nem izgulok. Várakozom. Igaz kicsit türelmetlenül. Anna eddig várandós volt és mostanában kezd terhes lenni. Fáj a dereka és a gyomra. Emiatt lett az állapot változás. Nekem a várakozás és készülődés öröme jut. Na meg a tervezés elég nagy felelőssége. De erről majd máskor írok.

Györgyi írta...

Őszintén bízom ebben. Szeretném, ha így lenne!

Györgyi írta...

Nagyon jó téma az átadás. Az életünk szerves része. Sőt, ha jól meggondolom az embernek ez lehet a hivatása. Ezért teremtődtünk, hogy átadjunk. valami lépcsőfok lehet ebben a kérdésben a fajok között az ember. Hisz annyi kárt okoz, hogy kell, hogy legyen valami haszna is. Csak az a kérdés, hogy az átadásban tudunk- e elég önzetlenek lenni? Félő, hogy az egónk közbeszól és a maga javára manipulálja ezt a cselekedetet. Sixtussi kápolna mennyezetének képe is erről szól. A két egymás felé mutató ujj valamit át akar adni. Isten az embernek átadott valamit. Vajon mára pontosan tudjuk- e, értjük-e, hogy mit?

márti írta...

Õ a lélek. Végtelen részre oszva, emberré téve egy bõrbe zárt kis teremtvényt?