2015. január 16., péntek

Hinta effektus


Egyszer fent egyszer lent. Valahogy így lehetne jellemezni a napjaimat. A gyerekekért való aggódás teljesen elveszi az erőnket. Zozó megint beteg. Lázasan fekszik egy hete. Túl sokat dolgozik és ahhoz, hogy ne rakják ki a munkahelyéről , így kell tennie. Öt éve csak pár napra megy szabira.  Napi 10-12 órát dolgozik, de volt, hogy többet. Az ország egyik legjobban támadott munkahelyén dolgozik és az elbocsájtások mindennaposak egy éve. Így nem marad más, mint vállalni az embertelen sok munkát. Anna élete sem egyszerű. Nem irányítja jól az életét. Várja a sült galambot, vagy azt, hogy majd a Mami megoldja! De most nem oldja meg. Vége az elkényeztetettségnek. Fel kell nőnie!!! Nincs mese. Nem élek örökké és mindjárt anya lesz. Meg kell tanulnia döntéseket hozni! Robi szintén halálra dolgozza magát . Finish van a munkahelyén, így most ő is napi 12-14 órát dolgozik éhbérért. Hat éve nem emeltek fizut náluk.  A Tv- ből tudom, hogy dübörög a gazdaság az emberek nagy megelégedésére. Lehet, hogy mi nem ebben az országban élünk és azért nem tapasztaljuk ezt a sok jót? Sőt a barátaink, ismerőseink sem itt élnek? Lehet, hogy valahova elbújt ez a dübörgő gazdaság? A kormány azt mondja, hogy az állampolgárok köszönik jól vannak és minden a legnagyobb rendben megy az országban. Bocsánat. Akkor mi ezt miért nem látjuk, tapasztaljuk?Képtelenség feloldani ezeket az ellentmondásokat. Lassan scizophren lesz mindenki ebben az országban. Na jó nem morgok. A hintának a fenti szakasza az, amikor süt a nap, vagy érzem már Ábris rugkapálását, vagy Zozi 25. szülinapját tervezem, vagy Zorka emberként való viselkedésén mosolygok. Asztalhoz ül amikor teheti és a száját nyalogatva jelzi, hogy éhes, vagy nézi a Tv-t, vagy igen intenzíven  beszélget, vagy csak úgy huncutkodik kicsit Sütivel. Szóval kutyáink köszönik jól vannak. :o) Hétvégén voltunk a Duna parton. Imádtam, nézni a tél fakó színeit a stég megkopott barnáját, a víz szürkéskékjét, a nádas lengedező bóbitáját. A csend pedig locsogó volt.A fent levéshez tartozik még az az élmény ahogy Radnóti Fannijának naplóját olvsom. Hihetetlenül lassan haladok, mert össze kell írni a szereplők neveit, hogy tudjam mikor kiről van szó. Utalások vannak ahol nagyjainkat becézett formában emlegetik és ilyenkor nem mindig tudom kiről is van szó. Ráadásul érdemes Radnóti kötettel együtt használni a Naplót, mert amikor Fanni azt írja, hogy a költő most írja ezt, vagy azt a verset, akkor elolvasom és megérzem a hangulatot amiben a vers íródott. Így sokkal jobban élvezhetőek a versek. Szóval a fenti időszakaink legalább annyi örömmel járnak, mint a lentiek  bánattal. Kiegyenlítődik az egyenlet.
Egyensúly van.

14 megjegyzés:

superwomanatwork írta...

Valószínűleg átdübörgött kutyafuttában a jólét az országotokon Ausztria felé, ott meg megállították a hegyek. Nálunk (északi szomszéd) se egyszerű, de mindig azt mondom, sokkal jobb, mint MO-on. Kitartás ♥

Rozsa T. (alias flora) írta...

Jó ötlet a verseskötettel együtt olvasni! Megpróbálom, csak az a baj, hogy kevés a hely az ágyamban...

mick írta...

Egy másik költőről, Babits Esztergom feletti házáról mesélte, aki ott járt, hogy el nem képzeljük, milyen minimális komfortban éltek eleink. Én Gárdonyi egri lakában jártam, s hasonlókat tapasztaltam. Hozzájuk képest milliomosok vagyunk. Magunkhoz képest pedig elégedettek vagy elégedetlenek. Szoktam magamról megjegyezni, hogy bizonyos mértékig a komfort rabszolgája vagyok, mert futok utána, ahelyett, hogy hagynám, hogy dolgaim szolgáljanak, ha már annyi mindenem van. Sok minden szemléletmód kérdése. Amit mondani akartam, ill. kérdezni, magamtól is: Mennyi az elég?

Györgyi írta...

Sajnos a jóllét túl gyorsan hagyta el az országot. Olyan gyorsan, hogy észre sem vettük, hogy itt járt.

Györgyi írta...

Remélem nem betegség miatt olvasol az ágyadban! Nagyon élvezetes így olvasni Fanni naplóját. Csak, mint írtam kicsit sziszifuszi.

Györgyi írta...

Magyarországon 4.8 millió magyar él létminimum alatt. Ez elképesztően magas szám. Persze, hasonlíthatjuk magunkat az ázsiai, vagy afrikai népek életszínvonalához is és akkor az derül ki, hogy a világ lakosainak vezető 20 %-ban vagyunk benne. Ha így nézzük van még hova egyszerűsíteni az életet. Azonban ezt nem hiszem, hogy el lehetne mondani azoknak az embereknek akik itthon éheznek és nyomorognak. Mint tudjuk a munkanélküliség száma is jelentősen csökkent. Hála a közmunkának aminek a bére a minimálbér fele. Kérdezem én hogy lehet abból megélni?
Kérdésedre, hogy mennyi az elég? a válaszom:
Senkinek ne kelljen éheznie, fáznia, egészségügyi ellátás nélkül maradnia és méltósággal halhasson meg!
Nekem ennyi az elég. Ha ez túl sok, akkor vállalom, hogy ez a véleményem.
Ma Magyarországon túl sokan nem kaphatják meg ezeket a dolgokat.

Névtelen írta...

Ismeretlenül is köszönöm Mick, a szívemből szólt az írásod!

mick írta...

Igen. Az emberi méltóság következményekkel jár. A közigazgatásnak élen kell járnia a lehetőségek kibontásában. A kibontásban persze joggal számíthat együttműködésünkre.

mick írta...

Azzal kellett volna kezdenem, amit most írok: Tökéletes a hintákról készített fotó!

Rozsa T. (alias flora) írta...

Nem betegség miatt, Györgyi. Az éjjeliszekrényemen vár, mert olvasás nélkül elaludni lehetetlen, már több mint 50 éve...

Györgyi írta...

Sajnos nem én készítettem. A neten találtam és tetszik.

Katalin írta...

de jó az az ablakrajz! :))) errefelé úgyse süt a nap, és hiányzik
nagyon
enélkül fenékrehuppanva komorkodok, (meg hajnali horrorfilmeket nézek, úgymint a "komfortos mennyország")

Katalin írta...

gondoltam, a temetés óta elég megzakkant vagyok úgyis, egy sokk-therapias film, végülis csak kibillent valamerre...
ja

Györgyi írta...

Remélem hamarosan több fény vesz majd körül! Több mosoly, több öröm.