2015. január 3., szombat

Gondolat átprogramozás folyamata lépésenként.



Olyan az élet akár egy lakás. ha időről időre nem változtatunk rajta akkor unalmassá válik. Néha elég egy díszpárnát arrébb tenni, vagy más színű huzattal áthúzni, már otthonosabban, melegebben érezzük magunkat tőle.A mindennapi életünk is valahogy ilyen egyszerűen működik. Elég annyi egy szép naphoz, hogy a megszokott kérdésekre nem a megszokott válaszokat adjuk, hanem nyitottabbak vagyunk és elfogadóbbak.
Ma a kérdéseimet másként fogalmaztam meg.
 1. Nem akarsz betakarózni?
2. Nem kérsz még egy kis levest?
 helyett
Egy szót változtattam csak meg.
1. Kérsz takarót?
2.Szeretnél még egy kis levest?  stb.
Mindjárt nagyobb kedvet csináltam az elfogadáshoz azzal, hogy  a tagadószót kiiktattam.
Szinte lételemünkké vált a szembenállás. ha nincs mivel harcolni, akkor óhatatlanul könnyebb a békét választani.
Ez is csak egy apró lépés a jobb közérzet elérése felé.
Szinte semmiből sem áll odafigyelni arra, hogy helyesebben éljünk. Mindennap egy pici lépéssel közelebb kerülünk önmagunk békéjéhez. Valami ilyesmi az idei év célja bennem.
Szeretném elérni a saját belső békémet! Amennyire nyughatatlan vagyok úgy gondolom ez nem is annyira kis cél. :o)))

6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Olvastalak, Zozinak jobbulást!

superwomanatwork írta...

Nagyon szép cél ez. A leírtakat én is alkalmazom a lányoknál. Nincs olyan, hogy Eszter, kérsz husit is? Merthogy erre a válasz az, hogy nem. Csak rizst és szószt, levet. Na de ha azt kérdem: Eszter, négy vagy öt kocka husi mehet a tányérodra? Akkor a nulla az fel se merül.Nincs ellenálás, nincs felesleges harc.

Mamka írta...

Mennyire igazad van!!!!!!! Igyekszem megjegyezni!

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Györgyi, igen, ezek a felismerések, elhatározások gyakran a "bölcsesség" kezdetét jelzik!
A negatív kikapcsolását sokszor javasolják a gyereknevelésben, de igazad van, nem gondolunk rá eléggé a felnőttekkel való kapcsolatainkban!

Névtelen írta...

Nagyon igaz amit írsz, anno mikor kicsi gyermekünket megkérdeztük, hogy pld. átmész a boltba hozni valamit?, a válasz rögtön, hogy most nem, majd..., rájöttem viszont, ha azt mondtuk, hogy legyél kedves menjél le a boltba, mert ezt, és ezt kell hozni, akkor rögtön azt válaszoljat, hogy jó, megyek és ment..))) Azt kell látnom egyébként, hogy felnőttként is eképpen működik a dolog.))) Érdekes volt ez a felismerés, de aztán alkalmaztuk minden helyzetben.
Adri

Györgyi írta...

Semmi újat nem fedeztem fel a leírtakkal. Egyszerűen csak néha nem árt figyelmeztetni magunkat az ilyen dolgokra, mert hajlamosak vagyunk megfeledkezni a legalapvetőbb igazságokról is. Ráadásul a fáradtság, türelmetlenség sokat ront a helyzeten. A fáradság és a fásultság a legnagyobb ellenség a kommunikációinkban. Olyan jó lenne mindig megfelelő szavakat használni! Sajnos azonban ezt csak kemény önismereti munkával lehet elérni. A gyerekek a leghálásabbak, ha következetesek vagyunk és pozitívak velük.