2015. január 19., hétfő

Ferge Zsuzsa képe a mai Magyarországról.


Néha illik fejet hajtani a sors előtt. Semmi drámai történés nem húzódik ennek a gondolatnak a hátterében, csak olyan igazi januári történések sorozatában kóválygunk. Ma olvastam egy remek tanulmányt Ferge Zsuzsától.
Sajnos nagyon hasonló véleményünk van a mai Magyarországról.
Természetesen lehet vitatni , hogy jók- e a meglátások. Azonban a realitáson ezek a viták semmit sem tudnak változtatni. Maximum fejet hajthatunk a tények előtt.

"A teteje elszállt, a közepe leszakad, az alja még lejjebb csúszik – Ferge Zsuzsa képe a mai magyar társadalomról.
Iszonyatos szakadék tátong a leggazdagabbak és a legszegényebbek között, a jövedelemkülönbségek ráadásul egyre nagyobbak – erről Ferge Zsuzsa szociológus beszélt a társadalmi egyenlőtlenségekről és annak politikai veszélyeiről tartott előadásában, a Politikatörténeti Intézetben.

A nyertes mindent visz

Az elmúlt két-három évtizedben világszerte erősen növekszik a létbizonytalanság, még a jóléti államokban is. A jövedelmi egyenlőtlenségek a Thatcher–Reagan-korszak óta erősödnek, Kelet-Európában "iszonyú növekedést" mutat az ENSZ humán fejlődési indexe. A középosztály mindenütt lecsúszik és zsugorodik, a szegények tovább szegényednek, a leggazdagabb réteg pedig "elszállt": a statisztikák azt mutatják, hogy a nyertes még válságban is "mindent visz". A szociológus a világ összvagyonának eloszlását mutató piramissal illusztrálta az üvöltő különbségeket: a világ népességének felső 5 százalékánál összpontosul a vagyon 80 százaléka, miközben az alsó 70 százaléknak – 3 milliárd embernek – csak a vagyon 4 százaléka jut. A jövedelmi olló nyílását pedig egy legalább ennyire sokkoló adattal támasztotta alá: a válság előtt 500 dollármilliárdos volt a világon, most pedig 1200.

Alakul a prekariátus

A munkabiztonság globális megrendüléséből már számos kutató azt a következtetést vonja le, hogy alakulófélben van egy új osztály, a biztonsághiányban szenvedők "prekariátusa". Ferge Zsuzsa félelmetesnek írta le a folyamatot, mivel a létbiztonság megrendülése, az egyenlőtlenségek növekedése a szélsőségek felé húzza, ezáltal veszélyezteti a társadalmakat.

Uram-bátyám világ

Magyarországon az elmúlt évszázad több korszakra bontható az egyenlőtlenségek alakulása szempontjából. Egészen 1945-ig – Európában példátlanul hosszú ideig – megmaradtak a feudális különbségek, a hierarchikus távolságtartás, de utána a társadalom nagyon gyorsan elfogadta, hogy megszűnt a "tekintetes urak" rendi világa, ami arra utal, hogy megérett a helyzet a rangok elsöprésére. A társadalmi viszonyok az államszocializmus alatt horizontálisabbá váltak, a rendszerváltást követően viszont már ellentmondásos folyamatok indultak be. "Azt gondoltam, 1990 után sem jön vissza a korábbihoz hasonló, hierarchikus távolságtartás, és egyelőre valóban nincsenek méltóságos uraink, de nagyon jó úton haladunk efelé" – fogalmazott Ferge Zsuzsa.

Nyílt szegényellenesség

A jövedelmi egyenlőtlenségek már a nyolcvanas években is lassan növekedtek, 1990–2000 között viszont ugrásszerűen növekedett, "széthasadt", majd a 2000–2007 közötti enyhe csökkenés után ismét tovább erősödtek az egyenlőtlenségek. Az elmúlt két évben pedig "nagyon jelentősen" nőtt a szegénységben, illetve mélyszegénységben élők aránya (a KSH adatai szerint 4 millióan élnek létminimum alatt), amihez a politikai intézkedések is hozzájárultak. Ferge Zsuzsa a közpolitikai intézkedéseket, szegénységpolitikákat vizsgálva arra jutott, hogy Magyarországon 2008-tól még "csak" nyíltan-óvatosan, 2010-től viszont már kimondottan szegényellenes politika jellemző. 

Rátettek egy lapáttal

A kutató kitért a cigányság "végtelenül ellentmondásos" helyzetére is: miközben az 1990 utáni közpolitikákban – felzárkóztatási programok révén – kiemelten előnyösnek mondható a helyzetük, a munkanélküliség, az elszegényedés, a szegregáció ellen nemhogy nem tettek a kormányok, hanem ha lehet, még rá is erősítettek a tendenciára. "A 600-700 ezresre tehető s gyarapodó cigányság igen nagy részét borzalmasan marginális helyzetbe hozták".

Bűnbak-világ

– Világtrend, hogy amikor növekszik a szegények száma, bűnbakká válnak – tette hozzá Ferge Zsuzsa –, Magyarországon most ezt éljük.Véleménye szerint kegyetlen jövő vár az esélytelenekre, amit egy "kormányközeli tudós" nyilatkozatával illusztrált: Bogár László közgazdász a Heti Válasznak adott interjújában beszélt arról, hogy Magyarország még legalább 15 évig végzetes csapdában vergődik; a társadalomnak legalább harmada végképp elveszett, "már semmiféle eszközzel nem lehet visszahozni őket a végső nyomorúságból, (...) társadalmi szinten gyakorlatilag leírhatjuk őket. Bogár szerint Orbán Viktor látja ezt a csapdát, csak nem beszélhet őszintén a valóságról – "nem derülhet ki, hogy ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az út szélén, mert ha nem így teszünk, akkor a többiek soha nem fognak célba érni".

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Aláírattak velem tegnap egy előresorolást, pénz nélkül. Izgalmas nem? Legalább van munkám. Csinálj rendezvényt pénz nélkül, mert mikor kérsz, minimálisat, ordítanak veled. Ősszel kiszállok, betelt a mérték. Magam kímélem, de mi lesz az utódaimmal? Emlékszem anno a Fekete vonat című filmre. Jöttek Szabolcsból Budapestre dolgozni, jöttek, mindenkik, mert volt munka. A legelsők, akik munkanélkülivé lettek ezek a emberek voltak. Igen, cigányok is, mert régen lehettek legalább segédmunkások, építkezéseken, ma már x éve vége ennek a világnak.Látom ezt a közunkát, ill. őket a közmunkán: egy dolgozik, hat támaszt körülötte, s nézi. Viszont van neve a gyereknek, lehet vele mellett veregetni. Kinek jó ez? Valakiknek, nekik nagyon. (Tudom, jellemző magyar munkatempó, itt most nem erről beszélek, csak adjunk egy pofont a sz-nak.) Sok család él a lakótelepen, látom a sorsukat, s szenvedjük is, alkalomadtán. Ez utóbbin ki segít? Keserű voltam, bocs.

pave írta...

Ferge Zsuzsa minden szavával mélységesen egyetértek. Sajnos

Györgyi írta...

Jogos a keserűséged. Nagyon régi probléma a cigányság kérdés. A különböző segélyekkel elódázták a megoldást. Nem szocializálták őket , hanem inkább szeparálták. Így ugyan mitől várták azt, hogy beilleszkednek a társadalomba? Ráadásul a különböző cigány szervezetek sem tartanak össze. A probléma pedig napról napra sürgetőbb megoldást igényel, mivel náluk a legnagyobb a népszaporulat és igenis joguk van a méltó élethez. Különben elkorcsosulnak és kártékonnyá válnak. Pedig hatalmas lehetőség lenne a munkájuk, a művészetük és a remek kereskedelmi érzékük felhasználása.Az erő meg van bennük, csak jóra kellene fordítani. Régóta gondolkozom azon, hogy ezt az erőt miért nem használják a velük foglalkozó politikusok és szakemberek?

Györgyi írta...

Én is. :(