2015. január 6., kedd

Álmok, tervek, mérlegelések



Annyi szépség vár ránk ebben az évben, hogy egészen vidám dolog várni a történésekre. Ráadásul kedvet kap az ember így a várakozás közben, hogy még tovább fokozza a jót és maga is aktív szereplővé váljon benne.
Tegnap este még az ünnep hangulatainak morzsáit szemezgettük. Ugyanis utó karácsonyt tartottunk rég látott kedves barátokkal. Természetesen nem úsztuk meg az évértékelő visszatekintést. Úgy az egyéni, mint a társadalmi mérleg elég silány volt. Ez azonban arra sarkalt minket, hogy mérlegeljünk. Mi az amin lehet változtatni és mi az min reménytelen. A társadalmi gondokon sajnos egyelőre képtelenség. Így kár búslakodni rajta, mert nem rajtunk múlik. Tehát egy központi neuralgikus pont kipipálva és magunk mögött hagyva. Ott maradt a múlt év elintézetlen csomagjában.
Mi pedig átadtuk magunkat az ábrándozás örömének. Zozi idén lesz negyed százados. hatalmas bulit csapunk ennek örömére. Majd a barátok neves napjai következnek. Méltó módon ünnepeljük meg őket is. Észre se vesszük és a farsang forgataga vesz majd körül minket. Közben azért a nagy pocakút is fülön csípjük éás felköszöntjük. Utána pedig ellejtjük a tavasz táncot. Most valóban a születésről fog szólni számunkra. A tavasz egyértelműen Ábrisról szól majd. Egy szempillantás alatt eltelik majd és már a nyárban örömködünk tovább. Közben persze lesznek nehéz és még nehezebb megoldandó feladatok , de olyan energikusak leszünk, hogy hip-hop megoldjuk őket.
Mivel nem csak tudjuk, de érezzük is, hogy öregszünk, így a pihenésre is igyekszünk jobban figyelni, mert a tavalyi év tanusága az volt, hogy visszaéltünk az erőnkkel. Már nem vagyunk annyira toppon. Tehát valami nyaralást mindenképp megejtünk majd.
Nyár végére már Ábris is nyitott lesz a világra , így sokat játszunk és nevetünk együtt. Ősszel a ház szépítgetése lesz a cél, mert ki tudja? Ha maradunk azért, ha megyünk, akkor meg azért! Mire végzünk már ismét a tél veszi kezdetét. Mi pedig egymás kezét fogva örülünk majd, hogy immár 30 éve együtt vagyunk.  Szóval teendőnk lesz bőven. Ha jól csináljuk az életünket, akkor örömünk is akad elég.
AZ ISTENNEK IS SZÁNUNK TENNI VALÓT. SZÉPEN KÉRJÜK, HOGY ADJON EHHEZ A RENGETEG TERVHEZ ELÉG EGÉSZSÉGET ÉS ERŐT!
Jó lenne, ha meghallaná bokros teendői közben a mi fohászunkat! Nélküle nem megyünk semmire, mert hiába a szép terv, ha nem tudjuk megvalósítani.
Márpedig az elmúlt években igazán megtettünk mindent azért, hogy ez az év jó legyen. Valamit az égiekre kell bízni! Ők a bírák a dolgaink felett. Az idén megmutatja a sors és az élet, hogy jól végeztük- e a dolgainkat.
 Megmérettetünk.

Egy  régi nagy kedvenc.

6 megjegyzés:

csutkailda írta...

Györgyi, szépek a képeid az idei évről. Szívből kívánom, hogy így legyen.:)

Holdgyöngy írta...

Tudod, én sokat hallgatok rádiót. Állandóan a csodát, a szépet és tökéletest nyomatják nekünk. Csak azt nem értem, ezt a sok szépet mi miért nem érezzük? Őszinte szívvel kívánom, hogy megvalósuljanak a terveitek, így vagy úgy, de örömötöket leljétek benne. Én is árulom a lakásom, az ingatlanosokon kívül alig volt érdeklődő. Mondjuk csak 10 %-nyi odafigyeléssel teszem, ráérek. Nem értem, csak ingatlanosokon keresztül lennének érdeklődők? Itt még nincs élénkülés... A legszebb, amiről írtál az a harminc év, az visz minden bajt.Becsüljétek meg! Kicsi Ábris fantasztikus nagyszülőkhöz érkezik.

Töprengő írta...

Valósuljon meg minden tervetek!

Györgyi írta...

Nagy munka lesz, hogy ne csak álmodozás szinten működjön, hanem élettel teljenek meg a szavak.
Köszönöm a jó kívánságodat.

Györgyi írta...

Drága Anikó!
Két évem ment rá az önsajnálatra a sebek nyalogatására. Nincs több időm erre. Sajnos elrontottam dolgokat és nem várhatom mástól a csodát, hogy rakja rendbe helyettem az életemet. Nem lesz könnyű, mert nem csak rólam van szó. A gyerekeinkről is gondoskodni kell! ha nem is minden szinten, de az alapokban mindenképpen,ó.
Ezt a házat eladni nem lesz könnyű. Szerintem csak egy hülye veszi meg, vagy olyan , mint mi aki több generációt akar egyesíteni. Az ingatlan piac itt sem megy. Budán és a Belvárosban tapasztalható némi fellendülés. Az az igazság, hogy még most nem sűrgős. Szerintem jövőre válik azzá. Addig pedig rengeteg munka vár még ránk. Azt gondolom a legnehezebb az volt, hogy kimondjam. hogy nem tudok itt élni, mert nem akarok.

Györgyi írta...

Annyira sokat jelent nekem, hogy ennyire segítő szeretettel vigyázol ránk. Könnyebb tőle elviselni a hibákat, amiket az utóbbi években vétettem.