2014. december 31., szerda

BUÉK


/ Kattints a képre, akkor jobban tudod olvasni! /


Drága Barátaim!
Eljutottunk ennek az évnek a végéhez is. Kinek jól, kinek kevésbé jól telt. Most azonban itt állunk egy lehetőségekkel teli év kapujában. Rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele.
Kívánom, hogy a legjobb, legszebb megoldásokat találjátok meg az eljövendő időben!
Legyen egészségetek , nyitottságotok és szemetek arra, hogy az utatokba kerülő jót és szépet észrevegyétek!
Legyen mindig mellettetek egy társ, aki segít a bajban és együtt örül veletek a jóban!
Legyen szívetekben mindig hely egy kis öröm fogadására és szeretet átadására!
Legyetek jók, ha tudtok!
:o))))
Adjon Isten
Adjon Isten új évet,
Az új évben egy új széket!
Adjon elé asztalt, nagyot,
Terítéket, szép gazdagot!
Mindennapi kenyerünket,
A székünkön a helyünket,
Asztal körül helyet másnak!
Helyet az egész Világnak!
Adjon Isten jó szándékot,
Tiszta szívből ajándékot!
Erőt, tudást, akaratot,
Fehér lelket, patyolatot!
Adjon néktek békességet,
Szorgalmat, jó egészséget!
Igaz társat, hű barátot,
Tiszta házat, jó kabátot!
Jó kabátban jó nagy szívet,
Jó nagy szívben igaz hitet!
Igaz hitben igaz élet!
...Adjon Isten boldog évet!
Törőcsik Julianna

2014. december 29., hétfő

2014- A magyar valóság éve


                                                Így beszélgettünk egymással 2014.- ben.



                                        Ennyire csodálkoztunk azon, hogy még mindig élünk.


Annyi eső esett, hogy az esernyő hozzánőtt a tenyerünkhöz.



                                         Rengeteg gyerek éhezik Magyarországon és
                                         ez elől a tény elől már nem bújhatunk el.


 

Fagyos hangulat volt a munkahelyeken.
Sokan veszítették el a munkájukat és aki nem 
az sem lehet biztos a jövőben.


Megszűnt az élet a nyavalygó blogon.
Stali  mama végleg itt hagyott minket.



Minden rossz ellenére a családok tovább gyarapodtak. 





                                                            A mi ajándékunk most épp ilyen.
                                                            Ábris pocaklakó 6 hónaposan.


Olyan érzékenyek lettünk, hogy üvegszívünk lett.
Bármelyik pillanatban összetörhet.



Koldusok és éhezők országa lettünk.
Rengetegen veszítették el az otthonukat


Kivert macskaként kóborlunk a világban.




2014. december 28., vasárnap

Hűvos tökéletesség


Megérkezett a hó és vele a téli álom szaga is. Ólommá nehezedtek a tagjaim és a kinti fehérség a békesség érzését hozta el a szívünknek.
Elég volt az ünnepből. A fények a pompa halványulni látszik. Nyomában a teltség érzés marad.
Vágyom az eljövendő napok lassulására. Minden szépség ellenére ebből a mostani karácsonyból hiányzott az otthon melege. Elegánsan hűvös szép ünnep volt. Kicsit olyan, mintha a Hókirálynő palotájában lettünk volna. Részemről most Káilként éltem át az ünnepet. Valamiért dermedt maradt a szívem és a gyertyák és mécsesek fénye sem olvasztotta fel a fagyos érzést.
Nem tudtam miért nem sikerült oldottabbnak lennem. Pedig az ételek ízletesek voltak, az italok zamatosak a fények sejtelmesek. Szóval minden jelen volt amitől akár ünnepi hangulatba is lehettem volna. De nem voltam. Mint egy ezer karú Shiva csak főztem, takarítottam, tálaltam, majd ettünk és elpakoltunk, majd megint tálaltam , még mindig főztem és ez így ment egészen a mai napig. Illetve volt benne egy nap pihenő. Dümmörgővel karácsonyoztunk tegnap. Végre megértettem, hogy mi is volt a baj. Hiányzott a kandallóban duruzsoló tűz hangja, a kertben eleséget kereső madarak látványa, a biztonság és otthon érzése. Végül  nála megtaláltam mindezt. Meleg gyapjú takaróba csavartuk a derekunkat és úgy ültünk a tűz mellé. Körülöttünk az a fajta rendetlenség ami az otthonosság érzéshez szükséges. Természetesen állatsereglet vett körül minket. Gerbeau kutya  és fia Fickó. No és a tejfeles szájú Csupor cica tették teljessé a társaságot.Ahogy egymás mellett ültünk éreztem, hogy még soha semmikor sem voltam ennyire hontalan. Túl nagy volt a kontraszt. Tavaly még nekem is volt otthonom. Meleg színekkel duruzsoló kályhával, élénk fenyőzöld bukszusokkal  és a kertben vidáman bóklászó Zorával, a friss hóban tollukat tisztogató madarakkal. Megöli ez az új ház a szívünket. Zorka olyan kövér, hogy lassan mint a labda gurulni fog. Jó magam hasonlókép nézek ki. Talán nem véletlen az sem, hogy az idei fánk tiszta fehér ruhába jégcsapokkal díszített volt. Hűvös eleganciája tiszteletet parancsolt, de megdermesztette azokat, akik csak egy szempillantást is vetettek rá. Tökéletességet árasztott ez a fa és ez a sterilség elhozta a makulátlanul kivitelezett ürességet a számunkra. 
Nagy örömmel konstatálom, hogy túléltük ezt a karácsonyt. Megnyertük a csatát még akkor is, ha  lassan belepusztultunk a győzelembe.
A túlélés  lehetősségét Fanni naplójának olvasása sokban fogja segíteni. A Jézuska elhozta nekem. Gondolom nem véletlenül. Kaptam még jáspisból egy pici orrszarvút és rózsakőből készített karkötőt. Csupa szívmelegséget hozó ajándék.

“Nincsenek véletlenek, minden a gondolataidban gyökerezik – abban, hogy mit akarsz, és mit tudsz meglátni egy fordulat mögött.” (Tatiosz)

2014. december 26., péntek

2014. december 22., hétfő

Jókívánság




Minden kedves barátomnak, ismerősnek és ismeretlen ismerősnek Áldott ünnepeket  és minden mennyiségben adható és kapható szeretetet kívánok!



"De én igazából nem is az ajándékokra vagyok a legkíváncsibb, mert tudom, hogy nekem egy robinhud nyilat és tizenkét igazi tollas nyílveszőt, és levehető páncélos vitézeket hoz majd az Angyal, és lehet, hogy ég egy olyan bobi-kést is, amilyen old shátterhándnak van, hanem arra vagyok a legkíváncsibb, hogy hogy néz ki az Angyal. Tavaly, amikor beköltözött a nagyszobába, belestem a kulcslyukon, és megláttam az Angyal szárnyát, vagyis nem az egészet, hanem csak egypár nagy kék tollat belőle, de az Angyal megérezte, hogy nézem, és huss, elszállt. Idén csináltam magamnak egy periszkópot vécépapír gurigából és két borotválkozó tükörből, és azzal fogok belesni a nagyszobába, úgy, hogy kidugom a mi ablakunkon, mert hogyha felmászok a székre és egy kicsit kihajolok, akkor pont elér e periszkóp nagyszoba ablakáig, és ha jól csinálom, és a tükrök nem párásodnak be, akkor lehet, hogy tényleg és igazából meglátom majd az Angyalt."

Dragomán György: Majdnem minden, amit a karácsonyról tudok

2014. december 21., vasárnap

Boldogságot érdemlőn





Ma igazán kegyes hozzánk az Isten. Advent örömmel teli vasárnapján sok mindennel kedveskedik nekünk. Gyönyörűségesen süt a nap, így a kedvünk is sokkal jobb. Tevékenyen kezdhetjük a napot. Egy gyors függöny mosás és már illatozik is minden. Majd egy finom bableves és szilvás derelye teszi fejedelmivé az ebédet. Utána irány a temető . Várnak minket Anyáék. Visszafelé Zozit is felvesszük, mert este az utolsó gyertyát az öröm gyertyáját együtt gyújtjuk meg. Egy kis kellemes beszélgetéssel zárjuk majd az adventi készülődést, szükségünk van a szeretetet megerősítő lélekápolásra. Ma este remélem boldogan fejezzük be ezt a napot, mert
Megérdemeljük a boldogságot!
Napi mottóm ma ez.
Most pedig megyek tevékenykedni, hogy mindenre legyen időm.
Szép napot kívánok mindenkinek!

2014. december 19., péntek

Karácsonyi lista



Ki ne kapott volna már agyvérzést a saját, vagy a szerettei karácsonyi listájának teljesítésétől?
Részemről évről évre arra törekszem, hogy csökkentsem a listán szereplő tételek számát. Ennek egyenes következménye az is, hogy az ünnepi előkészületekkel töltendő időt is igyekszem minimalizálni, vagy legalább a teljesíthetőségét  reálissá tenni. Mondanom sem kell, hogy ez a vendégek számának drasztikus csökkenéséhez vezetett. Szóval spórolunk. Főleg energiát. Mivel azzal állunk a legrosszabbul. Ennek idei hozadéka az, hogy a megszokott karácsonyi ebéd és vacsora- vendégeink kissé megfogyatkoztak. Így a menüsor és a mennyiség is sokkal szerényebb lesz. Egyszer ezt is ki lehet próbálni! :o)
Ráadásul az ajándékozás is más értelmet kapott. Rendbontóan az egymásra szánt idő kap most főszerepet és nem az ajándékok. Persze így is bőven túllőttem a lányoknál a megengedett ajándék mennyiségen. Na mindegy is, hisz ameddig itt vagyok, addig tudom csak őket kényeztetni. Utána pedig mély nosztalgiával lesz mire emlékezniük. Ez is egy fajta örökség. A szeretet és a kényeztetés képessége az, mit rájuk hagyok.
Tehát a kaja kérdés a listámon kipipálva és az ajándékozás is. Na akkor mi van még? A díszítést már advent ürügyén elkészítettük, tehát ezt is kipipálhatom. Kivéve a fa díszítést, de azt a gyerekeink csinálják. Ma még egy utolsó nagymosás az ünnepi terítők, szalvéták és némi dekorok felfrissítése a cél. Tehát mindjárt ez is meg van. A karácsonyi kaja bevásárlást is ma megcsináltam, így már csak a kenyeret kell majd akkor megvenni!
A listám legelső helyén szereplő cím:
Szeretteinknek írni egy két megemlékező sort.
Ez még folyamatban van. Mindennap haladok egy kicsit, mert egy két név mellé kerül az oly hőn áhított teljesítve jelzés.
Fájdalmas de elengedhetetlen szokásom, hogy szenteste napján kimegyünk a temetőbe. Ezt most kissé előrébb hozom, mert már nem bírok egy nap alatt mindent. Így vasárnap megyünk Anyáékhoz, életem első nagy szerelméhez , a Mamáékhoz és lassan feledésbe merülő rokonokhoz.. Vettem nekik is pici fenyőt apró fényes égőkkel és sok sok mécsest is viszek.. Egy fehér angyalt is viszek nekik . Ő lesz Ábris angyala. Szombaton elvisszük a máltaiakhoz a szeretet csomagjainkat. Remélve, hogy a megfelelő helyre kerülnek majd! Ami nekünk semmiség az másoknak fontos lehet. Néhány meleg pulcsi, takaró, élelmiszer egy- két könyv. Néha olyan kicsiny dolgokkal lehet széppé tenni a napot. Semmiből sem állt egyberakni ezeket az apró dolgokat. Ráadásul tudom, hogy régebben ennél sokkal többet tettem ilyenkor. Emiatt bánt a lelkiismeret, de be kell látnom, hogy ma ennyi telik tőlem, tőlünk. Ami fáj az az, hogy a lányok mindebből semmit sem vettek át a saját karácsonyi listájukba. Igyekszem tiszteletben tartani, hogy az ő listájukat az ő igényeikhez alakítják majd, ami nem feltétlenül összehasonlítható az elődök igényeivel.  Hiszem, hogy idővel beérnek majd és akkor önzetlenebbek lesznek és figyelmesebbek mások iránt!
Szóval még egy két nagy nekirugaszkodás vár ránk és lassan a listánk végére érünk. Ahogy az év is a végéhez közeledik már. Jövőre új célok , új listák lesznek és új dicsőséges kipipálások.

2014. december 18., csütörtök

Jézusom öregszünk



Életemben először nem várom a karácsonyt. Ez a ház energiavámpír. Kiszívja belőlem az erőt és nem marad más helyette, mint lustaság, fáradt rezignáltság. Idén először nem megyünk színházba az ünnepek alatt. Leszavazta a család. Drágák a jegyek és különben is fáradt mindenki. Még a kutyák is csak egész nap alszanak. Máskor alig várják a reggeli ajtó nyitást. Csaholva örömködve futnak egy nagyot. Most bezzeg meghívót küldök nekik, hogy szíveskedjenek feltápászkodni, de eszük ágában sincs. Helyette a fotelekben lustálkodnak velem együtt. :o)
Pedig munka lenne bőven. Mégis azt mondom magamnak , hogy még ráér.
A levegő annyira nyirkos, hogy szegény asztmás tüdőm fuldoklik tőle.
Na de félre bánat félre bú azért vannak jó dolgok is.
Zozó el sem hiszem, de felnőtt. Elhúzódó kamaszkorának vége van. Csodás felelősséggel teli érett nő lett belőle. Elmaradtak a viták, a sorozatos kellemetlen szócsaták. Helyette egy  figyelmes, kedves hölgy lesi minden kívánságunkat, annyira, hogy komolyan zavarba jövök tőle.
Anka bezzeg, ha lehetne visszafele tekerné az idő kerekét. Komoly rémülettel néz a jövőbe. Látom rajta, hogy nagyon fél a rá váró feladatoktól. Ráadásul most először nem bátorítjuk azzal, hogy majd ha nem megy, akkor mi megcsináljuk, átvállaljuk a nehézségeket. Itt az idő. Fel kell neki is nőnie! Ábris az ő gyermeke, az ő felelőssége. Végzetes hiba lenne ezt figyelmen kívül hagyni.
Érdekes, hogy mennyire nehezen veszi tudomásul  a változásokat.  Míg mi alig vártuk anno, hogy gyermekünk legyen, úgy a mai fiatalok igyekeznek ezt az időt minél jobban kitolni. Ugyanis egyáltalán nincs kedvük felelősséget vállalni másokért és magukért sem. Aggaszt ezt a jelenség és bizony naponta teszem fel magamnak a kérdést, hogy hol rontottam el? Kényelmes lenne azt hinni, hogy majd belenőnek a feladatba. Egyelőre nem ez az irány.
Szóval a karácsony gyorsvonat sebességgel közeleg, mi pedig még mindig a fotelben lustálkodunk a kutyákkal készülődés helyett. :o)))
A napok manapság csendesebbek, mint ahogy azt eddig megszoktuk. Nyilván semmi különös oka nincs, csak az az egyszerű tény hogy öregszünk és napról napra unalmasabbak leszünk.
Persze azért az még mindig belefér ebbe a képbe, hogy szerelmesedem. Egy hangba, egy elképzelt ölelésbe, egy régi emlékbe, egy álom pasiba, aki csak a saját fantáziám szülötte, egy igaziba, aki mi lett volna ha...., egy okosba, egy mesehősbe, szóval mindegy kibe, csak úgy. Szeretem a szerelmet érzésbe az olyan jó.  Öregen a halál előtt egy pillanattal  még érdemes megdobogtatni azt az öreg szívet, Egy mindent átható ölelés jár nekünk.  Mielőtt a halál csókja egy utolsó borzongató bizsergéssel átrepít minket oda, a másvilágba.
Az örök csend  birodalmába.

2014. december 13., szombat

Az ő szerelme


"A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt jelenti, karácsony van."
Csernus Imre

Hát nézzük csak mitől különleges annyira ez a mai nap?
29 évvel ezelőtt ezen a napon találkoztunk Robival és döntöttük el, hogy együtt szebb az élet. Szerelmünk gyümölcse Anna Fanni ma lett menyasszony Párizsban. Ha minden igaz az Eiffel torony lábánál történt meg a nagy eset, hogy Fannyból Márta lett.


Attól is különleges, hogy Luca napja van.
Ráadásul csak egy picinykét babonás is vagyok így éjfélkor  jó szorosan megfogom a párom kezét / biztos ami biztos/ A jó előre megvásárolt fagyöngy alatt kap egy puszit és utána végre vége lesz ennek a felettébb különleges napnak.
Én pedig megkönnyebbülök, hogy a világ érdekes módon ugyanúgy folytatja mindennapjait. A föld is forog tovább és ha az Isten is úgy akarja a következő Luca napig a párom velem marad és talán én is  itt rontom tovább a levegőt ezen a planétán . Egy biztos . Engem az Ő szerelme tart még ma is életben.
A szerelem  örök marad és ennél szebb közhely a világon nincs, a Lucák és az én nagy örömömre.


2014. december 12., péntek

Beszédes tárgyak



Reggel óta itt ülök. Néha felállok. Majd megint leülök. Elvileg dolgozom. Gondolataimat nehéz kordában tartanom. Csak annyi időre vagyok erre képes, amíg az ülések tartanak. Majd visszaülök a helyemre és ismét elkalandozom.
Nézem az asztalomon elhelyezkedő limlomokat. Szinte az egész napom kuszaságát adják vissza az itt látható tárgyak.A fő helyet a számítógép foglalja el bitang nagy teret követel magának. Jelezve a méretével is, hogy nagy kamu a lélek. Felesleges hablaty, mert ami ma igazán számít az nem más, mint  az, hogy Ő általa juthatunk az éltető információhoz, társadalmi kapcsolataink fenntartásához. Billentyűk kopogása pillanatok törtrésze alatt pusztítja el a dendrit nyúlványaimat és eszi meg a myelinjeimet. Na ennyire rossz a helyzet. Kész. Nincs tovább. Szakzsargon mögé menekítem az érzelmeimet.
Szóval az asztalon még ott van a reggeli kávés csésze . A sebtében elfogyasztott ebéd tányérjára száradt ételdarabok látványa. Az elmaradhatatlan teás bögre. Némi gyógyszer egy asztma spray.Tollak a tartóban és összevissza szana meg szét szóródva az asztalon. Mappák, telistele papírokkal. Még tartja magát a szülinapi kedvenc rózsa. Igaz kissé megkopott a szépsége és üdesége, ahogy az enyém is. Telefonok, mert a nélkülözhetetlenség illúziójához ez is hozzátartozik. Néhány Cd amikkel most dolgoznom kellene. Esettanulmányok felvételeit illene elemeznem, ahelyett, hogy nyavalyogva blogot írnék. Fényképezőgép amivel nem szeretek és nem is nagyon tudok fotózni. Két kedves képeslap mellettük Ábris babus fotója. Néhány újság mert a betűmánia az a papír illatát is igényli.Hangszóró, amiből időnként a hangulatomnak megfelelő dallamok csendülnek fel. Na és az elmaradhatatlan számlák, kimutatások és emlékeztető cetlik. Teljes a káosz.
Ahogy elnézem ezt az asztalt minden tárgy árulkodik valamiről . Mesélnek rólam, persze csak ha engedem.  Most olyanom van, hogy engedem, hisz elvileg egyedül vagyok. Micsoda blikfang ez is. Hisz a virtuális világban sosem vagyunk egyedül.
Hétköznapi értelemben a dolgozó sarok szigorúan privát szféra. Ide nem ülhet le akárki. Talán még nekem se kellene! :o)))
Hát ennyi.
Egy korty keserűség , egy idevetett irka, a fahéjjas illatú advent idején. Fauszt jót röhög a markába. ma ő győzött. Mint már oly sokszor, úgy most is a tudás álarca mögé rejtette torz vigyorát.


2014. december 9., kedd

Kishercegem

Ábris 23  hetesen.



Ma végre találkozhattunk Ábrissal. Fantasztikus élményben volt részünk. Azon kaptam magam, hogy alig látok a könnyeimtől. De nem ám valami romantikus érzelgősségből, hanem a megkönnyebbüléstől. A saját szememmel láthattam, hogy a feje pont akkora amekkorának lennie kell. Végtelen fájdalomként hasított belém a sok sok évvel ezelőtti kép, amikor Zozi képein felfedeztem, hogy a buksija mennyire nagyra nőtt. Aztán az is egy csoda ahogy Ábris folyamatosan cumizza az ujjacskáját a Mamája pocijában pont úgy ahogy anno Annaso tette. Zozó érdekes módon nem csinálta ezt. Később a születése után sem.
Lenyűgöző volt az az időutazás, ami a múltat a jelennel összekötötte.
A csoda pedig tovább folytatódik. Leánykérés Luca napján Párizsban lesz. Remélem a költői helyszín varázslata a kapcsolatuk meséjére pozitív hatást gyakorol majd. Bár, minek tagadjam Kedvesnek és nekem 29 évvel ezelőtt ugyanezen a napon a kaposvári színház épülete és díszletei  álomittas színhely volt. Az idén a gyerekek Párizsban ígérnek egymásnak hűséget, szerelmet, boldogságot. Mi pedig a hálószobánk ajtajában a fagyöngy alatt újítjuk meg a szerelmi fogadalmunkat. Valamiért azt hiszem, hogy a mi helyszínünk sokkal meghittebb, szerelmetesebb,  mint a festői Párizs.
Eltelt 29 év, de a szerelem még ma is örök. Az unoka utódként születendő Kisherceg  igazi csoda ajándék mindannyiunknak. A kis pasi még meg sem született, de már most megríkatja és elbűvöli a körülötte élő női szíveket. Ráadásul mindezt egy törpe nő utódaként teszi . Úgy tűnik, hogy a szerelem varázslata még ennyi év elteltével is csodás gyerekeket képes teremteni. Hercegek és hercegnők, törpék és óriások mind mind egy mesében szerepelnek.
Higgyétek el az ilyen történetekből születtek évszázadokon át a tündérmesék.

Ezt a verset pedig nagymamaként ma kaptam. Egyértelmű igazolása ez annak, hogy tündérek és mesék még ma is vannak.
Hálával tartozom az életnek azért, hogy ennyire sok szépséggel kényeztetett.

Születésnapodra
Kicsi gyermek voltál, de már felnőtt lettél.
Az élet bajos gondjaiból szinte mindet legyőztél.
Te angyalnak születtél, vagy ezt csak én látom?
Két szemedben mindig a megértés ragyog.

Légy mindig vidám, légy mindig kedves,
Maradj meg nekem, csak nekem ilyennek.
Légy mindig őszinte, légy mindig szerelmes,
A bánat az életedet messze elkerülje.

Bár lehet, hogy túl sok mindaz, amit kérek.
De a lényeg, légy nagyon boldog, ez minden.

2014. december 7., vasárnap

Remény gyertyája és a születésnap




                                                                 Együtt



Megkezdődtek a maratoni ünneplések. Végre együtt volt a család.
 Szavak helyett képekkel mesélek.
Nagyon elfogultan tudnék csak beszélni a mai nap történéseiről.
Szép és emlékezetes nap volt.



Este meggyújtottuk együtt a remény gyertyáját. Mindannyian elmeséltük, hogy mi mindenben van szükségünk az elkövetkezendő időkben a reményre és egymás segítő erejére., 


2014. december 5., péntek

Teázgatunk, beszélgetünk


Tea, tea, és még egyszer tea. Főszezonja van a bögréknek, mécseseknek, ölelős beszélgetéseknek. Ki se látszunk az ünnepekből. Így a teáskannában folyamatosan forr a víz. A csészék pedig a hangulatnak és a más- más világoknak megfelelően cserélődnek. Vannak romantikus , ölelgetős barátok . Ők az öblös, kézhez simuló bögréket  és az illóolajoktól illatozó teákat szeretik. Mellé  zamatos kekszek kínálják magukat. Mivel sok férfi barát vesz körül, így az ő ízlésükre is van figyelmem. Többen a lapszanszucsong füstölt teát kedvelik, vagy a markánsabb fekete teákat isszák szívesen.


Természetesen egyszerű vonalú szürkék, drappok és feketék az uralkodó bögre színek ilyenkor. Külön csészék várják a barátnős kucorgós beszélgetős teázgatásokat, amiknek a kedvenc bögréi amolyan vadvirágos hangulatú kecses csészék. A tea  jázmin, vagy rózsa, vagy búzavirág tea. Mondanom sem kell, hogy kandiscukorral, vagy aranyló mézzel. A fogyókúrás egészséges nádcukor messzire száműzetik, hisz ezek a beszélgetések a kényeztetésről ölelésről szólnak, nem az önsanyargatásról híresek. Sőt a bűnök bűne is gyakori vendég az asztalon a finom habos sütemény.
Észrevétlenül számadást végző időszak ez az életünkben. Ilyenkor derül ki, hogy kik azok, akikre kevesebb időt odafigyelést fordítottunk az év folyamán, mert vagy elmaradnak, vagy enyhe rosszallással jönnek el. A mellőzöttség egyre több embernek esik rosszul. Fogy az energiám, a figyelmem és az erőm. Így a régi lendület már  messze szállt és bizony sok embert bántok meg a hiányával. Az én apró ölem amibe régebben a világ belefért szűkülni látszik. Ahogy az életterem és az időm is egyre jobban elfogy. Csak ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire összementem.
A beszélgetések sem a régiek. Sok a szomorúság és a keserűség mindenkiben. Már nem visz minket a világmegváltás felé a lendület. Helyette önvádakat sorjáznak szavaink, elmulasztott tetteket és szorongást, hogy vajon eléget tettünk- e a vállalt feladatainknak?
Tetszik vagy sem, erősen érződik a hangulatunkon a magyar lét. Az elmarat barátok pedig sajnos nem ritkán a politikai nézet különbségeknek estek áldozatul. Szomorú. hogy sokan úgy érzik, hogy választaniuk kell az ideológiai hűségük és a szívük között.

Ma a a facen olvastam ezt a verset és bizony hihetetlenül illett a saját gondolataimhoz.
Ezért elhoztam.

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak…
Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra: 
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

2014. december 2., kedd

Gyerekek a szeretetről mesélnek.



Réka, 5 éves:
"A múltkor beleestem a medencébe. Rúgkapáltam, mert nem tudok még jól úszni. A tesóm is utánam esett, direkt, hogy segítsen. A papa halászott ki mindkettőnket. És aztán csak ölelt minket és úgy dörömbölt a szíve, majdnem kiugrott a vizes öltönyéből."


Bálint, 5 éves:
"A szeretet olyan, mint a piros alma, egyik fele a Sárié, a másik az enyém."

Ildikó, 8 éves:
"Az apukám állandóan csiklandoz minket a tesómmal. Néha az anyu is beszáll, és akkor sikítozik az egész család. Közösen le tudjuk győzni az apát a Csikipókkal. Olyankor érzem, hogy a szeretet is csiklandós."

Emese, 5 éves:
"Ma belecsempésztem egy szívet az anya tenyerébe. Olyan kicsit, hogy azt hittem, nem fogja tudni, mit is adtam neki. De ő csak ránézett a tenyerére és azt mondta: Nézzék csak, a Mesike szíve."