2014. november 30., vasárnap

Törött szárnyú angyal




Nyálkás nyúlós reggelre ébredtünk. Olyan igazi ágyban marasztaló nap ígérkezett. Az agyam minden sejtjében követelte a lustálkodást. Mégsem engedtem a csábításnak, hisz izgalmas zsúfolt nap várt ránk. Szerettük volna megnézni az oly sokat emlegetett ludakat . Így felszedelőzködtünk és nekivágtunk az útnak. A kocsiban csendesek voltunk. Lekötöttek minket a gondolataink a bágyadt fáradság ott kucorgott a zsigereinkben. Aláfestő zenének Coltrém bársonyos hangja duruzsolt úgy ahogy a parázs szokott a kandallóban. Lassan magunk mögött hagytuk a várost és csendesen suhantak el mellettünk az út széli fák. A táj szürke és lehangoló volt. Illet a belső világomhoz. Érthetetlen hogy mi hajtott erre az útra. Miért volt annyira fontos látni a ludakat? Bár harminchatezer lúd röptét nézni nem akármilyen látvány. Így haladtunk Tata felé. Szeretem ezt a várost. Gyönyörű a fekvése és az öreg tó különösen kedves nekem. Szóval elmentünk , megnéztük, de nem igazán ért útól a katarzis. Túl sok volt az ember a vásár miatt. Én pedig igazából most nem kívántam őket. Akkor jogos a kérdés, hogy miért a vásár idején mentünk? Mikor kitaláltuk jó ötletnek tűnt. Ráadásul az idén már nincs több szabadnapunk. Sok a teendő milliónyi program és kevés a lendület. Összehasonlítva az eddigi adventi időszakaimat most valami más van. Olyan vagyok , mint egy törött szárnyú angyal. Aztán estére megérkezett az égi csoda is, ami megerősített eme hitemben.
Hazafele jövet betértünk adventi koszorút venni egy régóta kiszemelt üzletbe. Ha arra mentünk gyakran nézegettem a kocsi ablakából a hangulatos kirakatot. Tegnap végre megálltunk ott és bementünk. Olyan volt mint egy tizenkilencedik századból idecsöppent csoda bolt. Bent a finom illatos virágok színkavalkádja összeillett a  kedves tárgyakkal. A két idősödő kisasszony klasszikus gömbölydedsége mesebelivé tette a kicsi üzlet hangulatát. Kuncorásztak közben a kezük egy pillanatra sem állt meg, olyan  bájosak voltak. Csipke hópihék szálltak az üzletben. Manók vigyázták a békét és az angyalok csilingeltek, ha figyeltél rájuk. Természetesen leültem kicsit közéjük. Lassan felengedett bennem a szorongás és a fáradtság. Robi pedig minden szépséget jól megnézett magának. Olyan izgatott volt akár egy kisgyerek. Örömmel jött újságolni, hogy a kertben van egy igazi kis tó, amiben mozdulatlan aranyhalak vannak. Mondtam neki, hogy már elvermelték magukat, azért nem mozognak.
A hölgyektől kaptunk illatos rózsa teát mézzel. Ilyen bolt nincs is több. A kisasszonykák pedig meséltek, csicseregtek kedvesen. A vevőkről , arról, hogy milyen szép időszak ez az életükben, mert ilyenkor a betérő emberek többet mosolyognak. Jó volt hallgatni őket. Lélekmelegedő állomása volt ez a napunknak. Majd egyszer csak Robi talált a kerti áruk közt egy törött szárnyú angyalt. Behozta és azonnal éreztem, hogy rám várt. Kérdésünkre, hogy megvehetjük- e azt mondták hogy Nem.
Ez az angyal nem eladó. Ez az angyal  rám várt. így természetes, hogy vihetem haza, Hisz az enyém. Biztosan álmodom. Gondoltam . De nem. A hölgyek átöleltek egészen  megmelengették a szívemet. Végül nyolckor nem volt mese . Menni kellett! Magunkkal hoztuk az angyalt, a csipke hópihéket, fagyöngyöt hogy legyen mialatt megcsókolni egymást, a rózsa illatát és a hitet , hogy érdemes élni. Ma a  hit gyertyáját gyújtjuk meg este. Együtt lesz a család apraja nagyja és ott lesz velünk a törött szárnyú angyal. Aki titokban megsúgta nekem, hogy így törött szárnnyal is érdemes élni, mert szerethetünk és minket is szeretnek. Tegnap este akarva akaratlan Hitet kaptam ajándékba. Talán azért, hogy ma tovább adjam Nektek, a gyerekeinknek és magunknak, hogy érdemes még akkor is élni, amikor nagyon nehéz.


2014. november 25., kedd

Habzsidőzsi


Adventre készülődve elmaradhatatlan gondolat a spórolás. Mindenre és mindenkire jusson mindenből elegendő. De mire is kell jutnia? Hát ölelésre, jó szóra, odafigyelésre, szeretetre, Ha jól sejtem ezek ingyen vannak. Tehát a legfontosabbakra biztos, hogy jut elég.
Aztán ott van az ajándékozás őrület. Hát erre kell spórolni! Talán ezt is lehet kicsit ötletesen. Nekem az idei ötletem az, hogy senkinek sem veszek direkt ajándékot. Egymást kapjuk ajándékba. Méghozzá úgy, hogy mindenki egy közös programot kap tőlem. Már ezen a hétvégén indul a varázslás. Ugyanis  elmegyünk a tatai vásárba. Ami önmagában nem lenne akkora kunszt, de ha 36 ezer lúd röptében gyönyörködhetünk, akkor az már nem akármilyen klassz program. Anna imádott Párizsába mehet. A család apraja nagyja segíti ebben, így végre teljesül az álma. Zozót Sopronba visszük és onnan csak egy ugrás Bécs és az ő feledhetetlen fényei. Ő erre vágyik. Kedvesem Scrabble-t kap és sok- sok közös játékban töltött időt. Én két nap csatangolást kapok Kedvessel a Vörösmarthy téri vásárba és egy Kaláka koncertet.
Amire viszont valóban spórolni kell az a két ünnep közötti vendégjárás. Rengeteg süti és sok sok finomság lesz. Sajnos nem adják ingyen. De olyan jó együtt lenni a szeretteinkkel és közben finomságosakat enni, inni. habzsidőzsisen élni. Legalább karácsonykor.Imádom megtervezni a menűsorokat és nézni, hogy mennyire ízlik a többieknek . Ráadásul ahogy öregszem nem tagadom, hogy egyre több morgással készülődöm, mert sok az itt fáj ott fáj nyűg a testemben. Mégis azt mondom megéri. Annyira jóóó ez a készülődés.
Na és akkor még nem is meséltem a pattogatott kukoricás filmezésekről. Jaj ezek a nagy kedvenceim.

Ilyenkor közösen megnézünk egy filmet és utána megbeszéljük. A kicsikkel mesét nézünk az idén diavetítés lesz a A kis fenyőfáról, így mindenki talál kedvére való programot. Nekik a film alatt egy tálba frissen pucolt mandarin és narancsot készítek. A különösen édesszájúaknak pedig karamellizált dióval és forró csokival kedveskedem.
Szóval a nagytakarítás, ablakpuceva már kész. Jöhetnek a szerelmetes ünnepek. Már nagyon várom őket.

2014. november 23., vasárnap

Padok szerelmese


Beethoven padja

A képen lévő pad akár Beethoven padja is lehetne, hisz a géniusz úgyis hallott belül minden hangot. Tehát neki kiválóan alkalmas lett volna ez a darab munkapadnak. :)
Ha még valaki nem tudta rólam , akkor itt az ideje, hogy elmeséljem. Imádom a padokat. Igazából a világ legkedvesebb bútorai ők. Lehet csak úgy csendesen ülni rajta és elmélázni az élet dolgain. Vagy fáradtan, pakkokkal megrakottan lerogyni és várni míg visszatér karunkba az erő . Hihetetlenül finom dolog egy jó könyvvel lecsücsülni és olvasni egy pont jó napon. Aztán ott van az a nem mindennapi élmény amikor valakire várunk és ha kedves szívünknek az illető, akkor ameddig nem jő mindenféle álmodozással múlatjuk a várakozási időt. Egy igazi romantikus pad remekül alkalmas az első csók színhelyének. Érdekes módon a padok a fiatalok és az idősek kedvenc bútora. A középkorúak észre sem veszik, hogy van, mert egyszerűen elrohannak mellette. Itt a városban sok hajléktalan ágyként használja őket. Legalább nem fáznak fel. Részemről azokat a padokat szeretem a legjobban amik mesélnek nekünk. Minden padnak meg van a maga meséje. Érdemes leülni és meghallgatni! Régebben írtam a padok meséi címmel egy novella sorozatot. A sok költözés alatt valamikor elveszett. Talán megtalálta valaki és most ő mesél belőle!
Mikor kicsi voltam anya nem tudott mellém ülni a homokozóba és a padra vittem a vödörben homokot így játszottunk.  Mikor vége volt a játéknak Anya összelapátoltatta velem a homokot és visszavittem a homokozóba. Mennyit nevettünk . A köztársaság téren volt egy nagy platán alatt a kedvenc padunk. Már kivágták rég a fát és a padot is elvitték. Az emléke azonban örökre megmaradt.
Annának a lakása elé tettük a régi Maminti-lakból a kedvenc padunkat. Jövet menet itt csücsülünk le egy kis kellemes dumcsira, vagy egy finom kávézásra. Az én otthonaim elengedhetetlen kelléke a pad. Annyira imádom őket, hogy az valami csuda.


Maminti padja

2014. november 21., péntek

Boldogság kergető


Manapság egészen közel kerültem a boldogsághoz. Látom ott repked tarka szárnyú pillangóként az orrom előtt és én mégsem tudom megfogni. Tán nem is kell, hisz a boldogság is szabadon mutatja meg az  igazi színeit. Ha megragadjuk a lepkét, akkor az ujjunkra tapad a finom színpor. Nem marad utána  más, mint egy kopott megtört  vergődő valami, amiről már senki sem tudja, hogy miért is kergette oly nagyon. Most még csak ott tartunk, hogy az orrunk előtt repked. Hihetetlenül könnyed és álomszép. A család szó eleinte nem más mint egy illúzió, aztán a megtett úttól válik valódivá.
A lányok új szokásokat alakítanak ki. Zozó egyre többet van itthon. Anna mindennap gyakrabban ül le egy közös reggelire, vagy csak úgy, mert olyan jó együtt. Robi  megkezdte a szokásos éjjel-nappal dolgozását. Ha végre itthon van, akkor boldogan elnyúl és élvezi a körülötte nyüzsgő életet.Végre jobban vagyok. Van erőm a mindennapokra.
Eltettem a téli sütikhez a megpucolt diót. A kamra polcai feltöltve várják a téli sütés -főzés napjait. Ma megérkezett a csodás illatú és színű pirospaprika. Jöhet a karácsonyi halászlé és káposzta. A gyerekek álma is teljesül. Párizsba mennek Luca napját ünnepelni.  A sors iróniája, hogy mi is ezen a napon mondtuk egymásnak ki , hogy örökre. Ki hitte volna, hogy sikerül megtartani az akkori ígéretet ?
Most rajtuk a sor. Ők kergetik az álmaikat egy lepkehálóval. Remélem megtanulják, hogy már akkor is az övék , ha együtt látták meg és együtt mennek utána! Mindig csak ép annyira megközelítve, hogy össze ne törjék!
Ábris szépen nődögél. Lassan mindene meg lesz. A szobája a párizsi út alatt készül el. Ez lesz a karácsonyi ajándékunk a fiataloknak és az unokánknak.
A mi álmunk pillangója a család. Lassan beérjük reptében , mert megtanultuk, hogy mi kell ahhoz, hogy szabadon szárnyaljon. Sose lesz teljesen a miénk. Mégis mire megtanulunk eggyé válni vele, már el is inalt az élet. Észrevétlenül pillangóvá leszünk és a gyerekeink kezében lesz a hálónk. Álmainkat átadtuk nekik és színeink az ő pillangójuk alapszínét adják majd. A rajzolatot ők álmodják majd rá és a színeket az ő személyiségük színei teszik egyedivé.

2014. november 17., hétfő

Fények, árnyak, vallomások




Ha lassan is, de  kicsit enyhül a betegség . Végre vannak olyan pózok, helyzetek amikor nem gyűr maga alá a  fájdalom. Értékelem is.
Szombaton Zozó meghívott minket ebédre. A pici lakásban négyen pont elfértünk. Meleg színek, hangulatos New York képek , pislákoló mécsesek adták meg az együttlét alaphangulatának szépségét. Az ebéd fenségesre sikeredett. Apa mellénye öt számmal nagyobbra duzzadt a büszkeségtől. Az ő kicsi lánya lám lám milyen nagy lány már. Igazi házitündér lett belőle.A csoda mégsem a díszletben volt hanem a családunkban. Egyszer régen amikor megálmodtam, hogy milyen is egy igazi család valami ilyesmit képzeltem el. Csak azt nem tudtam, hogy ezek a gyönyörű álmok csak egy nagyon röpke pillanatra lehetnek a miénk. A valóságban nem ilyen meseszép az élet. A hétköznapok szürkesége nyomasztó tud lenni és néha elviselhetetlen. Pici lányunk azonban elővette a varázspálcáját és varázsolt nekünk egy csodás családi napot. Olyat, amiben nyoma sincs semmi rossznak, szomorúnak. Még  a zenét is tökéletesen eltalálta. Dzsessz szólt andalítón , Végre békésen beszélgettünk. Mostanában valahogy nem igazán sikerült egymásra hangolódnunk. Az új családtag nem  szeretne beilleszkedni a családunkba. Sok a nézeteltérés és az ezzel járó szomorka. Nem ilyennek képzeltem el a boldog nagycsaládi életet. Talán pont emiatt volt annyira nagy öröm a közös ebéd. Valahogy összezártunk és megnyugodtunk egymás szeretetében. Bennem kicsit alább hagyott az érzés, ami egy idő óta folyamatosan szorongat, hogy elrontottam valamit a nevelésükben. Ahogy ott nyüzsögtek körülöttünk a lányaink, szépek, kedvesek, csodával teltek voltak. Pont olyanok, mint egy megelevenedett családi mesekönyv álomszereplői.Idill volt, béke és összhang. Végre megint Maminti voltam, Zozó Csingling, Anna királylány, Apa pedig Geppetto mester, aki szeretetével életet teremt. Estére kicsit elfáradtunk és visszazökkentünk a saját életünkbe. Csak mikurkát másként. Boldogabban, elégedettebben és örömtelibben.
Vasárnap pedig nekiláttunk az adventi előkészületeknek. Egyáltalán nem meglepő, hogy nem tetszett már a drapp, barna, világoskék kompozíció. Hirtelen túl hidegnek éreztem. Már nem akaródzott a téli hideg nyugalmat a szobába varázsolni. Helyette meleg bársonyos zöldek, pirosak, bordók lettek. Sok sok mécsest gyújtottunk. A ház  összes rejtett zugaiban pislákolt egy- egy pici fény. Szükségünk van a fényre, otthonosságot teremtő erőre.



                                                            Melegedős sarkunk ilyen lett.

2014. november 14., péntek

Váltások, változások, készülődések.



Elkezdődött.
Nem jövök rá, hogy pontosan mi indítja el bennem a változást, de minden évben valami belső kényszertől vezérelve beindul a gépezet. Most azt hiszem Nati indította el a folyamatot. Tegnap végre szakítottunk magunknak egy kis összebújós, melegedős traccspartira együttlétre szánt alkalmat. Itt volt az ideje, hogy meséljünk egymásnak egy kicsit. Két barátnőnél ez időről időre nélkülözhetetlen. Kevés ember van akinek olyan magától értetődő az, hogy mit miért teszek és olyan ember még kevesebb van aki a szívemig lát és érzi minden rezdülésemet. Szóval tegnap csak úgy dőlt belőlem a szó. Sajnos most nem szép történeteket meséltem, hanem keseregtem, panaszkodtam, kipakoltam  mindent ami a szívemet nyomta.

Ingrid Stöstrand
DÉLUTÁN NÉHA

Délután néha a háztető
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.

Az egész együttlétünk messzeség-színű volt. Most erre vágytunk. Reggelre pedig újjáéledve ébredtem. Mint mindig most is megtörtént a csoda. Látni kezdtem a feladatokat. Előszedtem az adventi dobozokat végignéztem az elmúlt évek adventi képeit és elkezdtem az idei színek tervezését.Tört fehérek, drappok, barnák némi világoskék gyöngyház fényű gömbökkel díszítve lesznek az idei advent meghatározó színei .A tél hangulatát behozom a nappaliba. Szeretném hogy álmot, békét, nyugalmat hozzanak el nekünk! A fenyő meleg zöldje így hangsúlyosabb lesz. Ez a  zöld jelzi majd számunkra a közeledő tavasz megújulását.

2014. november 9., vasárnap

Mindenféle



Szinte hihetetlen, hogy novemberben kintre lehet teregetni a ruhát. Elképedve tapasztalom, hogy az áprilisi napokat idézi a novemberi hőmérséklet. Ráadásul a madáretetőknek hála most még nálunk is elidőznek a madarak egy röpke ebédidőre. Cinkék, rigók és gerlék tették tiszteletüket az ebéd meghívásunkra. Jobban szeretek ameddig csak lehet kintre teregetni. Más illata lesz a ruhának, ha a szabadban szárad.Szóval tavaszt megigéző tapsütésben örömmel telt a mai nap. Ennek örömére no meg azért, mert végre jobban vagyok mindenféle ínycsiklandó ételekkel kedveskedtem a családnak, Orja leves volt a nyitány majd kínait főztem Zozinak, hisz ő azt szereti, Annának csirkemellet és vörösboros párolt lila káposztát, Nekünk pedig liba rizottót. Nasinak aszalt gyümölcsös gyümölcskenyér sok dióval és vanília pudinggal. Az eszem iszom igazából azért volt, mert a lányoknak így egy hétre való kaját csomagolhattam. Nincs idejük a háztartásra. Nekem pedig nagy öröm a főzés és a családi ebéd. Mostanában ritka kincs hogy négyesben ehetünk.  Csicseregtek és sokat nevettek ép úgy, mint kicsi korukban. Záróakkordként pedig társasoztunk. Naná hogy pszicho társassal. A játékban mindenki megcsillogtathatta az emberismeretét és a szarkasztikus humorát is., ráadásul csak akkor leszel te a nyerő, ha az önismereti részekben valós képet mutatsz.
Most hogy elmentek egy kicsit vásárolni. Addig én is szusszanhatok egyet. Mindenki azt teszi ami neki kedves. A hölgyek vásárolnak én pedig blogolok kicsit. Majd ha végeztem, akkor beszedem a ruhákat és megköszönöm ezt a napot. Ritka kincs, hogy ennyi szépséget kapjunk egyetlen napba sűrítve. Hálás vagyok érte.


2014. november 7., péntek

Sziluettek



Kicsit nyűgösködve indul ez a reggel. Unom már a fekvést . Az itt fáj meg amott, egyenesen az agyamra megy. Próbálom megtalálni napjaim romjai közt a kincseket, de valahogy most nem megy. Olvasok mindenfélét.  Sándor Erzsi könyvét:Anyám ha látná c. Sinyának mindig is fanyar humora volt és ezáltal a legfájdalmasabb témákról is úgy mesél, hogy szarkazmusával mosolyt tud csalni az emberek arcára. Fia Tomi látón született és szemideg sorvadás miatt fokozatosan megvakult. Közösen megtett útjukról szól ez a könyv .Erzsinek két gyereke van.  Tomi az akiben több az életigenlés. Nem véletlenül, hisz édesanyja minden erejével azon volt, hogy fia maradéktalanul boldog legyen és örökre lássa a világot. Látja, éli, élvezi. Ma ő az, aki anyában tartja a lelket, amikor fáradt és néha kicsit szomorú.Persze csak néha, mert amúgy folyamatosan nyüzsög és teszi nem is akárhogyan a dolgát.
A másik könyv amit olvasok az is fantasztikusan jó. Tóth Krisztina : Pillanatragasztó c. novellás kötete. Fantasztikus séta. Az író szeleteket mutat az olvasónak az elmúlt húszon év sorsaiból. Összességében kicsit depresszív, de annyira kedves és finom humorú, mint azok az évek, amikről szól. Fordulatai egyszerűen elvarázsolnak és mosolyt csalnak az arcomra. Imádom ezt a könyvét.Krisztina leginkább a  versesköteteiről volt ismert a Síró ponyva c kötete nagy kedvencem.Azonban ez a novellás kötete minden eddigi írásánál kedvesebb nekem.
Itt a városban már nem is tudom, hogy köd van- e vagy szmog, de általános jelenséggé vált a sejtelmes puha szürkület látványa. A szobából nézve kellemes. Lassan készülődni illene az adventre, de  jelenleg sem erőm, se kedvem nincs hozzá. A fényeit azonban megidézem. Állandóan égnek a gyertyák és a mécsesek. Az oly kedves teáim íze kissé áporodottá váltak a számban. Hisz a legfinomabb ízek is unalmasak lehetnek, ha csak azok vesznek körül. Persze változatosság mindig van. Mert a gyógyteák gazdag borzalom világa megszínesítik a tea projektet. Csemegének pedig egy kis aloe kivonatot kapok, no meg olyan bizarr kotyvaszokat, amik állítólag segíthetnek. Csak ne lennének ennyire elviselhetetlen ízűek, szagúak és állagúak! Választék az van. Magam dönthetem el, hjogy melyiket iszom először.  Ó borzalom anyja miért költöztél be hozzánk?
Ez van . Kár morfondírozni rajta.
Ahogy kinézek az ablakon homályból lassan rajzolódnak ki az elhaladó emberek körvonalai. Novemberi szürkeség fátyolként ereszkedik le ránk.
Egy kis hangulatjavító muzsikát hallgatok a látvány mellé. Jót tesz
.

2014. november 6., csütörtök

Supervizor



"
szupervízió a leghatékonyabb szakmai személyiségfejlesztő módszer a szociális, pedagógiai, profit és nonprofit területen. Célja a hivatásbeli személyiség kompetencia fejlesztése." 
Wikipédia

Mivel megfeneklettem úgy a magán szférámban, mint a munkámban, így törvényszerűnek láttam a segítség kérést. Nem volt mit tenni felhívtam egy szupervizor kollégát. Gondoltam időszerű a kontroll pontok kihelyezése.  Jót tesz az ilyen beszélgetés a hivatásgondozásnak is és a saját mentális állapot  javulásának is. Az ilyen beszélgetéseken mindig szembesül az ember azzal, hogy mennyire gyarlón  csúszik meg . Hiába minden odafigyelés a szubjektív személyi oldal néha kitör a korlátai közül és olyankor magával sodor olyan dolgokat is amiket nem szabad. Tehát nem árt, ha időről időre belső vizsgálatot tartunk. / Ez most országosan is nagy divat. Vizsgálódni./ Na mindegy. Szóval nagyon élveztem a megszokott hang jelenlétét. Csipkelődő megjegyzéseit amikkel nem durván jelezte, hogy"látlak csibész". Keveseknek adatik meg az a tehetség, hogy ki nem mondott gondolatainkat előbb megérzik, mint mi magunk. Ő egy ilyen ember. Élvezem a szellemi frissességét és azt ahogy magával ragadja a vele szemben ülő embert. Sokkal többször kellene elbeszélgetni, de mindig megakadályozza ezt az időhiány , illetve a bátorság hiánya. Nem könnyű szembenézni azzal, hogy gyarlók vagyunk és nem keveset hibázunk. A szakmai kérdéseken túl egészen felvillanyozott  közös hullámhossz megélése.
Tudnám, hogy csinálja azt, hogy az energiáival ennyire jól bánik. Ugyanis a szakmában ép olyan jól teljesít, mint az életben. Jelen van mindenütt.,
Ez a jelenlét az ami most igazán hiányzik nekem. Olyan érzés mintha csak félig lennék mindenütt.
A tegnapi beszélgetésben ennek az okait boncolgattuk. Éjjel persze még mindig ezen gondolkoztam, így az alvás csak másodlagos funkciót kapott. Még sem sajnálom az átvirrasztott éjszakát. Reggelre sokkal tisztábban és üdébben keltem, mint azt mostanában teszem.
Minden  szakmában fontosnak tartanám az ilyen emberek jelenlétét.

2014. november 5., szerda

Nevek,ablakok, történések



Zárva vannak az ablakok, ajtók és valahol mélyen jó magam is bent rekedtem. Bármennyire igyekeztem talpon maradni . Nem sikerült. Csúfos vereséget szenvedtem, aminek leginkább a testem látja kárát. Kicsit sem lepett meg az, hogy szinte terror támadást intézet ellenem ez a rusnya test. Kiterített, leterített szó szerint. Kiterített úgy, hogy három hétre odaszegezett mozdulatlanságba görnyesztve az ágyba. leterített , hisz képtelen vagyok tovább harcolni, hiába is szeretnék. Az egész test erről mesél. Görcsök, gyulladások. Elfojtott dühöm megtestesülései. Haragszom magamra, mert képtelen vagyok nem harcolni. Pedig most erre lenne szükség! Belátni azt, hogy vannak dolgok amiket nem változtathatok meg. Ráadásul azt sem ártana tudomásul vennem, hogy a világ bűneiért nem egy személyben vagyok én a felelős. Sőt vannak olyan dolgok amiknek a megoldásához időre, türelemre van szükség. Szóval és tettel most tehetetlen vagyok és ezt nehezen viselem.
Elbújtam a csukott ablakok mögé és vergődve várom, hogy mikor nyílnak végre ki.
Hátul a szívem mélyén tudom, hogy nekem kell kinyitni őket, de valami  még sem engedi, hogy így tegyek. Leginkább a mélyen zsigerekben gyökerező dacosságom akadályoz a jobb belátásra térésemben. Olyan mintha saját magamon akarnám leverni az összes kudarcot ami az elmúlt két évben ért.
Vannak jó dolgaim is. A barátaink teljes odaadással mellém álltak. Próbálnak szerényen, türelmesen nógatni, ösztönözni a megbocsájtásra. Ráadásul Kedves is minden gyógyító szeretetével mellettem áll. Lányaink is igyekeznek végre kicsit felnőni.   Derekasan teszik a dolgukat, több kevesebb sikerrel. Zozó  sokat van most itthon. Anka pedig a maga módján szintén igyekszik felnőni. Kénytelen is, hisz Pocak Benő elég jól ösztönzi erre. Benőnek mára már van igazi neve. Ábris Szilveszter lesz. :o) Boldog vagyok, hogy Ábrahám nevét kapja a kicsi. Aranyosan zajlott a névválasztás szertartása. A gyerekek és mi is mindennap listát írtunk a tetsző nevekről. Ez azt eredményezte, hogy a túlkínálat káoszba torkolt. Leginkább a gyermek apjának nem tetszett semmi. Látván, hogy ez padhelyzetet teremt azt javasoltam nekik, hogy keressenek egy olyan egyedi nevet ami kellemes élményt ébreszt mindkettőjükben és az apa önimádatát is vegyék figyelembe azzal, hogy a második névnek kapja meg a kicsi az ő nevét.Mivel a vezetékneve nagyon gyakori, ezért szerettek volna kicsit egyedi hangzású keresztnevet választani. Végül megtalálták a legmegfelelőbbet. Ankának annyit mondtam, hogy minden névnél figyeljen a baba belső hangjára. Ha jól figyel, akkor a kicsi megsúgja majd, hogy neki melyik tetszik. Azt gondolom, hogy a gyerekek tudják, hogy nekik mi a jó.
Szóval ezen a feladaton is túl vagyunk.
Mindennap teszünk egy apró lépést. Még az sem baj, ha nem mindig tudjuk pontosan, hogy merre megyünk. Előbb utóbb úgyis megtaláljuk a helyes irányt.
Amint odaérünk vége lesz majd a testi bajoknak.
Addig pedig mondogatom magamnak, hogy csitt, türelem, csak csendesen!

2014. november 1., szombat

emlékezés napja


Generációk adják át egymásnak az életet. A régiek helyébe új emberek születnek. Itt marad nekünk az emlékezés öröme, melynek adtunk az évben egy napot az életünkben. Ez a halottak napja.
Valahogy számomra  keveset ad az, hogy egyetlen napba sűrítsem a szeretteimmel kapcsolatos emlékezéseimet. Így csak egy fölösleges manírnak tartom.hogy így ünnepeljek.
Vagy őrizzük őket minden pillanatunkban  , vagy az egész nem más, mint egy mesterkélt kirakat.
Kérdés, hogy kit hülyítünk vele?
Magunkat?
Családunk élő megmaradt tagjait?
Sikeresen azt hiszem senkit sem sikerül.
A virágosoknak azonban megélhetést ad tehát, ha így vesszük, legalább valakit mégis csak táplál.

Elődeink, szeretteink emlékezete sokkal mélyebben kódolódik. A sejtjeinkben, a szívünkben, a jövőnkben. Abban, hogy mit tanultuk tőlük és hogyan adjuk tovább?!
Erre azonban egyetlen nap nem elég!

http://vimeo.com/65288793