2014. április 30., szerda

Az élet tenyerén



Kényeztetős kedves napok ezek a mostaniak. Ugyanis Kedvessel építkezés ürügyén végre együtt vagyunk, csak úgy kettecskén.
Zozó Rómába utazott. Anka pedig éjt nappallá téve dolgozik. Így most nyugisan a magunk tempójában haladva szépítgetjük az új otthonunkat.
Közben rácsodálkozunk még ma is egymásra és valami nagy nagy szerencse folytán még mindig boldogok vagyunk, attól, ha együtt lehetünk.
Bár teljesen meddő feladat ezzel a kerttel próbálkozni és azt hinni, hogy széppé tehetem, de én még mindig kísérletezem vele. Ma ültettem verbénát, begóniát, sárga pimpót, muskátlit és büdöskét.
Minden kaspóba cserépbe virágot ültetek. Színekkel vigasztalom magamat, mert mi tagadás, még mindig szomorkodom a "titkos kert" elvesztése miatt.
 A ház amúgy belül végre majdnem teljesen elkészült. Végre Annasó birodalma is otthonos. Sőt a "dolgozóm" is új ruhába öltözött. kellemes drappok, barnák és fehérek teszik könnyeddé a szobát. Chaplin mellé csatlakozott  egy csodás Audrey Hepburn kép. Ma pedig a kedvenc boltomban találtam egy Marlon Brando  zseniális fotót is.
Az előző házban a szecesszióé volt a főszerep. Itt úgy látom , hogy a fiatalkori énem köszön vissza.
Ma Mary Poppinssal viháncoltunk egy jót. nem kis meglepetésemre azt mondta, hogy jobban tetszik neki a mostani ház. Pedig a régit nagyon szerette ő is. A kertben már nem zengett hozsannákat ő sem. :o)))

Jutalomból, hogy ennyire tapintatos volt öreg barátosnéjával finom vacsorát kaptak a párjával. Frankfurti levessel kezdtünk, majd filézett harcsát készítettem meglepetés fólia csomagocskákban. Olivával citrommal, dijoni mustárral tejszínnel,  barbecue-val, olivával. Köretnek párolt rizst készítettem friss petrezselyemmel.   A meglepetés csomagocskák egészen lázba hozták az asztalnál ülőket. Desszert gyanánt epres joghurtos piskóta volt sok friss és zamatos eperrel, igazi tejszínnel. Italnak pezsgőt adtunk és frissen facsart narancslét. Ezennel meg volt a házszentelő buli is.
Imádok főzni , ha nem hagyományos konyha ízeit kell használnom. A főzésben a kreativitás a legjobb dolog. Az ízek és a színek milliónyi variációban használhatóak. Ettől teljesen fellelkesülök. Igaz nem csak főzni szeretek, hanem enni is.
Ráadásul  Roberto annyira szereti a különleges ételeket, hogy nincs is mást kedvem főzni neki, mert órákig tud hozsannázni egy- egy finom étel elfogyasztása után.
Ma már biztos, hogy a főztöm miatt él velem, mert a szépségemért biztosan nem engem választott volna.
:o))))

2014. április 27., vasárnap

Időutazók


                                                                         Tegnap
                                                Jobbról is és balról is a második. A két Anna


                                                                      Ma ilyenek az Annák.
                                                                      :o)))

Kezembe kerültek ezek a képek és nagyon kellemes volt általuk az emlékezés.

A fotók közt eltelt idő húsz év.
Én kétszáznak éltem meg.


A kicsik húsz évvel ezelőtt


Ma pedig ilyenek.




2014. április 25., péntek

Krumplisaláta



Napok óta készülök lelkileg a temetésre. Próbálom érezni , élni a halál közelségét. Egy ember nincs többé érzésének fájdalmát. Tőlem szokatlan módon sehogy sem sikerül átérezni nagyapa halálát.
Végső próbálkozás az volt bennem, hogy megpróbáltam olyan emlékeket keresni, amiket pozitív szép történésként őrizek a szívemben vele kapcsolatban.
Ekkor megelevenedett egy kép ahogy ülünk az asztalnál és arról mesél nekünk, hogy a krumplisaláta miért csak akkor jó, amikor ő készíti el?
Ugyanis a burgonyát hajszál vékonyan kell szeletelni megadva türelmesen a módját a munkának. Csak így érhető el, hogy a krumpli ne essen szét! A hagymával ugyanígy kell csinálni. Végül pár szem almát is jó mellé szelni. Majd jöhet a finoman ízesített ecetes cukros lé amibe egy kicsinyke olajat jó tenni. A kruplisaláta az arányok és a precizitás  érzékének mesterműve.
Miközben ezt mesélte kivételesen ellágyultak a kemény vonások az arcán. Ez volt az ő titka.  Talán erre volt a legbüszkébb.
Lehetett is, hisz türelmetlen ember hírében állt és mégis a legaprólékosabb munkában ő volt a legprecízebb. Ez volt az ő életének nagy drámája. Csak a tökéletességet tudta elviselni. Márpedig a tökéletesség Istennek a privilégiuma. Nem is volt jóban vele. Nem viselte el benne a konkurenciát.
Nagyapa hús vér ember volt a maga gyarlóságaival, türelmetlenségeivel és állandó morgásával.
Csak most értettem meg, hogy milyen iszonyatos teher lehetett neki azt elviselni, hogy még egy krumplisaláta elkészítésére sem vagyunk úgy képesek, ahogy azt ő szeretné!
Mindenki arra vágyik, hogy a gyerekei tökéletesebbek legyenek, mint ő maga. Az ember szeretné átadni minden tudását, tapasztalatát az övéinek. Papa valahogy úgy érezte, hogy neki ez nem sikerült. Sem a gyerekei sem a további lemenői nem olyanok, mint amilyennek ő vágyta őket. Mindannyian csak bosszantottuk azzal, hogy így, vagy úgy, de esendőek vagyunk, gyarlóak és végtelenül tökéletlenek.
Ha valamit kívánhatnék  hosszú útjára neki az az lenne, hogy találja meg az Istent és végre jusson neki elég az oly hőn vágyott tökéletességből! Ez a gyarló világ túlontúl próbára tette őt a slendriánságával. Nem oly korban élt, mint miben jól érezhette volna magát.
Nagyapánál igazán találó kívánság az, hogy
Nyugodjon Békében!

2014. április 22., kedd

Nyugtalanul



Mivel falánk voltam és habzsoltam, így most jogos a büntetés. Beteg lettem megint. Lázas vagyok és nyomom az ágyat. Megérdemlem a sorsomat.
Ideje lenne tanulnom ezekből a hibáimból és a mértékletességet többet gyakorolnom!
Bár az is lehet, hogy ez most igazából a kimerültségtől ennyire rossz!
Ma még meghosszabbított pihenőt tartok és igyekszem holnapra megint nekiveselkedni a dolgaimnak!
Bár  ennél kellemesebb pihenésben is volt már részem.
Lehet, hogy ez a büntetés jár miatt, hogy nem szeretem a Húsvéti ünnepeket.
Ez egy tipikusan olyan helyzet , amikor az kérdezzük, hogy mi volt  előbb?
A tyúk,  vagy a tojás?
Azért nem szeretem ezt az ünnepet, mert a féktelenségemet erősíti, vagy azért mert a böjt túl hosszú?
 A lemondással , vagy a habzsolással van a baj?
 Netán a mértéktelenséggel?
Mire jó a böjt, ha utána féktelen zabálással elrontjuk?
 Jaj annyira rossz, hogy ennek az ünnepnek számomra csak negatív kérdés felvetései vannak!
Miért nem tudok én jó keresztényként megbékélni ezzel az egésszel?
Ilyenkor végtelen önmarcangolásomban mindig felmerül bennem, hogy talán tényleg hiányzik belőlem a békesség?
Számomra a húsvét az emberek gyarlóságának az ünnepe.
Tényleg nem tudok vele megbékélni.





2014. április 20., vasárnap

Húsvét




Annyira teleettük magunkat,hogy szétrepedünk.
Volt sonka, sólet, tojás és rengeteg finomság.
Bárcsak a magamfajta nyilasok legalább néhanap egy kicsit mértékletesebbek lennének!
Megint legyőzött az evés iránti szenvedély. Csuda finom volt minden.
Kifejezetten epekímélő diétás menüvel készültem az ünnepre.
:o)))
Persze volt más program is, mint az evés. Gyerekeinkkel egy szép nyugodt napot töltöttünk el.
Nem rohantunk, hanem megpihentünk. A levegőben orgonaillat száll, az utca csendes és az emberek most családjaikkal vannak. Ritka kincs ebben a rohanó világban, hogy nem nyüzsgünk. Egymás szemébe nézve beszélgetünk. Nyitottsággal és örömmel a szívünkben. Mi ez ha nem a megváltás?
Csak mindig valami többet, jobbat várunk. Pedig a megváltás ott van bennünk. Élnünk kell a lehetőséggel és nem csak Húsvétkor!
Kívánom, hogy Kellemes és Szép Ünnepetek legyenek!

2014. április 18., péntek

Húsvétra várva


Megszelídült az időjárás délutánra. Háromkor nem sötétült el az ég. Sőt pont ellenkezőleg. kisütött a nap. Talán ez az üzenete az idei ünnepnek. Ne legyen ború , inkább szelíden a napnak nyújtsuk oda az orcánkat, hogy a fénynek kinyithassuk a belsőnket. Valami ilyesmi gondolatok foglalkoztattak ma miközben az első kiülős beszélgetős családi napunkat töltöttük el a kertben. Az elültetett virágok gyönyörűen pompáznak Még akadt pár szál gyöngyvirág amit leszedtem és most itt illatozik mellettem. Diót kellene pucolni a kelt tésztához, de nincs most kedvem. Annyira élvezem, hogy végre kicsit megpihenhettünk. Viccelődés közben elhangzott  a gyerekek szájából hogy húsz év múlva már rutinosabban készülnek majd az ünnepre. Nem tehetek róla de könnybe lábadt a szemem a gondolatra. Húsz év múlva nem sok esélyünk van arra, hogy láthassuk még őket és a leendő gyerekeiket. Pedig milyen jó lenne!
Nagyapának négy gyereke volt. Tizenhárom unokája, tizenhét dédunokája és bizony már az ükunoka is úton van. Igen ő megélhette, hogy lássa a családja boldogságát. A mai fiataloknak pedig eszük ágában sincs idejében gondoskodni a családalapításról.
Végül ennek is meg van a maga szépsége. Így lehetett meg az, hogy szép ráérősen átcsacsogtuk a padon ülve az egész délutánt. Nem rohangált körülöttünk a kutyákon kívül az aprónép és ettől valahogy időtlenné vált a napunk.
Ez adta  meg annak a lehetőségét, hogy elmélázzunk és rádöbbenjünk arra, hogy több ezer év alatt sem változott meg ennek az időszaknak a hangulata. Vannak most is háborúk, ellenségeskedések, árulások és még mindig ott tartunk, hogy vágyakozva várunk valamire. Ki- ki arra, ami neki a legfontosabb.
Mint kiderült én hosszú szelíd életet várok, ami meghozza számomra a belső szelídséget és békét.
Adventkor a születésre készülődünk és várjuk a megváltó érkezését. Most böjtölünk és ugyanannak a megváltónak a halálára várunk.
Az emberek lételeme a várakozás.
A felelősséget áthárítjuk a megváltóra. Mi pedig várjuk a csodát. Egy a lényeg nem magunk tesszük széppé, jóvá a saját életünket. Mástól várjuk azt!
Micsoda képmutatás ez az egész!



2014. április 16., szerda

Az elengedés fájdalma




20 évvel ezelőtt húsvétkor halt meg az Édesanyám. Az idei Húsvét Nagyapa halálával érkezett.
Talán ideje lenne elgondolkoznom a megbocsájtáson!
Mi más értelme lenne különben a haláluknak pont ezen az ünnepen?
Anyámat szerettem, de nem volt könnyű asszony. A halála sem volt az. A mai napig gyötrődöm miatta.
Nagyapa sose bocsájtotta meg nekem, amiért a fia egy törpe nővel él.
Én pedig nem voltam képes megbocsájtani nekik a sok fájdalmat amit az eltelt  évek alatt adtak.
Mikor megnéztem ezt a filmet elgondolkoztam azon, hogy megengedhetem- e magamnak továbbra is, hogy haraggal és fájdalommal a szívemben éljek, gondolkodjak Róluk és magamról?
Ez a film sok szép gondolatot indított el bennem. Remélem , hogy végre eljutok a megbocsájtás élményéhez!
Meg kell tenni!
Különben újra és újra átélem majd a szomorúságot, keserűséget. Az elengedés hiánya miatti szorongást.
A megbékélés nem adomány.
Az munka, mit önmagunkért és a jövőnkért végzünk.

Nagyapa



Tegnap minden tudatosság nélkül megnéztem Jack Lemmonnal a Dad c. filmet.
Elgondolkodtam, időutaztam, szerettem, emlékeztem.
Papára, aki már nagyon rég elment.
Nagyapára aki tegnap még velünk volt.
Ma reggel csörög a telefon. Roberto csendesen mondja:
Hajnalban meghalt az Apám.
Csendesen elment.
Hajnalban megébredtem valamiért nagyon nyugtalan voltam.
Talán ép akkor mondott nekünk Istenhozzádot a  Nagyapa.
Nincs fájdalom bennünk, mert  Mama már várta őt.
Emlékképek vannak és  történetek. Miket róluk mesélünk majd, hogy tovább  itt maradjanak velünk.


2014. április 15., kedd

Felvillanyozva



Ezeket a napokat kellene szaporítani. Ma minden csodás volt. Talán csak a nap indításával volt némi gubanc. Ugyanis hajnalban meglehetősen nagy kínokra ébredtem. Szinte kúszva közelítettem meg a fájdalomtól a fürdőt. Így történhetett az meg, hogy elfelejtkeztem a lépcsőről így pofára esve landoltam a fürdő kövén. Először csak halkan nyöszörögve fohászkodtam egy kis segítségért, majd egyre hangosabban, végül kiabálva ébresztettem a páromat, aki mit sem sejtett arról, hogy én nem mellette vagyok. Egy uszály vontató is kevésnek bizonyult volna az felhúzásomhoz. A tehetetlenségi erő megsokszorozódott a testemben. Börleszkbe illő jelenet volt, ahogy végül feltápászkodtunk. Mi tagadás  komika vérem nem jeleskedett az éjjel. Így csak kínvigyorra futotta.
Aztán valahogy ágyba kerültem és halk nyögdécseléssel igyekeztem túlélni önmagam romjait. Végül hamar kivilágosodott és onnantól kezdve már nem érdekelt semmi ami az éjszakára emlékeztetett.
Ma igazán jó napom volt. Pót apukámmal lehettem végre egy kicsit. Közben főztem . Majd ameddig ő aluszkált addig dolgoztam, mert néha azt is kell!
 Utána jött az igazi meglepetés. Zozó meglepetés jövetele felvillanyozta a napomat. Hozott szegény alultáplált családjának csokoládét. Anyai szívemnek kedveskedve gyönyörű rózsát. Micsoda kényeztetés. Ilyenkor teljesen belebozsdul a lelkem az örömködésbe.
Majd megérkezett Annasó és Apa is. A lányok moziba mentek mi pedig végre kártyázhattunk egy nagyot.
Egészen olyan volt minden, mint a Maminti- lakban.
Tegnap elültettem a zsályát, rozmaringot, lestyánt, zellert. kakukkfüvet és petrezselymet. Zorka mára jó kutyához hűen kigyomlálta a veteményt és behozta megmutatni, hogy ő milyen szorgalmasan próbál segíteni. Kínomban mi mást tehettem mint nevetve mondtam neki, hogy ha ezt így folytatja nem tudok majd finomat főzni a családnak. Akkor pedig először mi halunk éhen, majd gazdi nélkül ő is. Szóval jobban tenné, ha nem segítene tovább, mert ha késleltetve is, de ő is elszenvedi  a traumát.
Zajlik végre az élet. Ráadásnak még mindig szerelők járnak hozzánk. Hol egy kazánt szerelnek, mert kilukad, hol a radiátorral történik valami, hol az ablak esik a huzat áldozatául. mert még nem ismerjük az itteni széljárást. :o)))
Süti és Zorka még mindig kicsit bizonytalanok. Nem találják az ismerős illatokat, a gerléket, akiket Zora annyira szeretett felrebbenteni. Sőt hiába kiabálnak a haverjaiknak, az utca zaja elnyomja a hangjukat.
Játszópajtások híján most egymással és velünk játszanak többet. Így gyakran arra leszek figyelmes, hogy a kutyák is és mi is, a földön hempergünk.
Tökéletesen azt képet hozzuk, amit rólunk elképzelnek az emberek. A bolond család idilli mása vagyunk.

2014. április 13., vasárnap

Tavaszi áramlás



"Csepp, csepp, csepereg, 
villan, csattan, megered;
záporfüggöny, zuhatag -
fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment - jót esett:
Fűnek, fának jólesett."

Kicsit későn veszem észre , hogy itt a tavasz, de végre valahára hozzám is elérkezett a megújulás érzés.
Minden évben a téli nagy csendesség után egyszercsak zenélni kezd minden. Reggel madárcsicsergés, majd a napfény játszik és gurgulázón kacag a friss szél kergetőzésében. Hallani vélem ahogy a gyöngyvirágok csilingelnek kis csengettyűikkel. Még az esőcseppek is muzsikálva esnek le az égből.
Muzsikál körülöttem és bennem az egész világ. Tegnap filmklubban voltunk a barátainkkal. Végre az élet visszatér a maga szépséges útjára. Jó érezni , hogy a régi megszokott dolgaink újjáéledve ismét örömöt hoznak az életünkbe.
A filmklubban egyik nagy kedvencem filmjét vetítették.Woody Allentől a Holly Woody történetet. A film kellemesen szórakoztató volt. Woody szokásához hűen szarkasztikus humorral szőte a maga filmes meséjét. Kellemetlenkedhetnénk, hogy ó már megint ugyanaz a séma. Én mégis annyira jólesően nyugtáztam, hogy igen a tőle megszokott és kedvelt sémákat kaptuk. Némi iróniával átszőve és természetesen szerénységnek még a közelében sem járt. Ugyanakkor bájosan esendő figurája eszünkbe juttatta a nagy elődöket  Stant és Pant, vagy akár Chaplint. Talán egy ici-picit túlzás volt Beethovennel párhuzamba állítania a saját karakterét. A filmben egy rendezőt játszik aki a forgatás alatt megvakul és persze titokban akarja tartani mindezt. Azzal védekezik, hogy Beethoven is tudott süketen komponálni, akkor ő miért ne rendezhetne filmet vakon? Szórakoztató volt és könnyed. Nekünk pedig  pont erre volt szükségünk.
A héten már sikerült Dümmörögni is  kicsit. Így az élet valóban minden szinten muzsikál  bennem és körülöttem.
Ráadásul parányi kis kertünket telis-tele ültettük virágokkal. 
Egészen muris autótülkölés közepette virágos kertben járni. Kicsit olyan élmény, mint az Egy amerikai Párizsban c. zene.


2014. április 11., péntek

Pillanatképek





Ennyi telik tőlem, ha fotózni szeretnék. Nem vagyok ebben a témában még kicsit sem jó. Talán arra azért alkalmasak ezek a képek, hogy valamennyit megmutassanak a jelen pillanataiból.  Sajnos közel sem sikerül visszaadni azokat az enteriör hangulatokat amiket szerettem volna.
Vannak közöttünk igazán jó fotósok. Ők szebben mutatták volna be az új otthonunkat.
A lényeg azonban talán így is látható.
Zorka, a kedves finom teák, Chaplin  és természetesen az imádott könyvek.
Ennek a háznak a védő szelleme Chaplin lesz.
Katalinnak hála pontosan lehet idézni őt.

""Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását.
Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.
Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal.
Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET."

2014. április 9., szerda

Új idők, új színek, új hangulatok.

10 nappal ezelőtt minden cókmókunkkal együtt beköltöztünk. Elképesztő, hogy az évek alatt észrevétlenül mennyi holmi gyűlt össze. Két 7 tonnás autó volt csurig pakolva. Fogalmam sincs  hova rejtettünk ennyi mindent, de tény hogy elborítottak minket a dobozok és zsákok . Ráadásul a törékeny dolgokat előre elhoztuk, ami szintén  katasztrofális mennyiségű szépséget jelentett. Lőn csoda mostanra végeztünk az elrendezkedéssel. Az eredmény igazán kellemes. Tágas belső terek kedves, megnyugtató otthonérzést nyújtanak. A kertnek valóban annyi, mert kicsi és zajos. Mégis valahol azt hiszem jól fogjuk magunkat itt érezni. Szeretnék most  szépet írni az itteni életünkről, de még nincs meg hozzá a kellő energia és belső béke. Azonban tárgyilagosan eltudom mesélni a jelen állapotokat.
Kezdem a nagy kedvenccel, a fürdőszobával. Olyan mint egy polgári hangulatú  fürdő. Méreteit tekintve nagyra sikeredett. Színei meleg föld színek . Két ablakán beragyog a napfény. A természetes köveket idéző csempék harmonikusan illenek a kovácsoltvas kiegészítőkhöz. Ráadásul az egyik ablak a kertre néz. A reggeli mélázásoknak kiváló teret ad  a sok zöld növény látványa. Ha ez nem lenne elég a belső térben is sok növényt helyeztem el. Jót tesz a relaxálásnak. Mécsesek, gyertyák teszik még oldottabbá az itt eltöltött időt. A hálószobának nap sárga fala van. Jól kiemeli  melegségét a konyak vörös bútorok és az  óarany színű drapériák. .Mivel a fürdőszoba a hálóból nyílik,  igazán kellemes így az élet. Még olyankor is, amikor alig tudok menni.
/ Most sajnos ép ilyen napok vannak. A gerincem teljesen felmondta a szolgálatot és minden ponton begyulladt./
A háló másik oldalán helyezkedik el a gardrób szoba, ami napfényes és  tágas. A  lágy vonalú fenyő bútorokkal egyszerűen gyöngéd, kényeztető hatást kelt. Naná hogy ebbe a szobába is tettem egy kis pihenő sarkot. Hintaszékkel és olvasólámpával. Ha Kedves alszik itt majd igazán jókat lehet a közelségében olvasgatni.
Az előszobából nyílik a konyha. Modern és világos. Semmi túl díszítettség nincs benne. Csak kényelem és sok- sok tea. Ráadásnak családi együttlétekre alkalmas  csacsogásra invitáló étkező sarok van.  Meghatározó színvilág itt is a konyak és a drapp. A reggeli ragyogást biztosító napfény energiája a plusz életörömöt biztosítja.
Az előszoba sok elágazó része zegzugossá teszi a házat. Talán pont emiatt tetszett meg ez a ház. Bár igaz ami igaz, ennek a háznak így is bőven akad szépséghibája.
A konyhával szemben kialakítottuk a kamrát, így nem kell sokat gyalogolni főzés közben, ha valamire gyorsan szükség van. A nappali kellemesen tágas. A drapp falak szépen harmonizálnak a fehéres drapp nagy kőlapokkal. Az étkező asztal tekintélyes teret foglal magának el. A könyvek örömömre elfértek  a nekik szánt falon.  Jutott  még hely egy kényelmes sarok garnitúrának is. A szoba hangulatát a nyárt és tavaszt ábrázoló Muha faliképek adják meg. Na és nem utolsó sorban főszerepet kapott itt is a rengeteg bögre és porcelán a tálaló szekrény díszeiként.


A dolgozó szobám méltón tükrözi a házzal való ambivalens viszonyomat. Ez egyben  Zozi szobája is. Vigyáztam arra, hogy a lányom robbanékony természete összhangban tudjon lenni a dolgozószoba kívánalmaival. Emiatt alakult ki az, hogy lángoló vörös szőnyegek és kiegészítők dobják fel a fehér szoba energiáját.  A falon egy hatalmas fekete-fehér nonfiguratív Chaplin kép adja meg a stílusát ennek a szobának. A fotelek  fenyő vázúak és fehér textil borításúak. A szobában még egy fehér kanapé és sok könyv található. Oliver King fekete- fehér portréja vörös képkeretben igazán impozáns hatást kelt. A mécsesek virágkaspók vörösek. A rengeteg zöld növény pedig oldja a vörös és fehér által keltett  éber hatást.  Mostanában azt tapasztalom, hogy munka közben, ha nincs kellő inger körülöttem én is és a velem lévő ember is hajlamos az elkalandozásra. Úgy éreztem, hogy a vörös szín a készenléti állapotot segíti. A sok zöld növény a harmóniát biztosítja.
 Chaplin jelenléte  az esendő kisember győzni akarását jelképezi, mert minden elesettség mellett igenis képes az ember önmaga és a sorsa felett győzedelmeskedni!
A dolgozószoba és Zozi mottója ez kell hogy legyen!