2014. március 28., péntek

Egy álom véget ért














Végtelen történet


Emlékek erről a házról

Hát eljött ez a nap is.
Holnap költözünk.
Önmagunk árnyékai vagyunk a fáradságtól. Három hét alatt lett teljesen felújítva a másik ház. Teljes körű fűtés, villany, víz szerelés , festés, falazás, burkolás, parkettázás. Mindezt két lakásban kellett tenni. Sajnos a mázolásra már nem volt idő. Legalább  nyáron sem fogunk tétlenkedni! :o)))
Natinak és segítőjének sikerült kitakarítaniuk a munkálatok utáni rettenetet. Nekünk pedig nem kis feladatot jelentett  régi  házunknak a nagytakarítása. Kész van ez is és az új is. Hála a segítő szorgos kezeknek és az én örök maximalizmusomnak. Azt a házat borzalmasan elhanyagolt, koszos állapotban vettük át. Talán emiatt, vagy azért, mert túl büszke vagyok és szerettem volna álmaim otthonát gyönyörű állapotban itt hagyni nagytakarítva adjuk át az.otthonunkat az új tulajdonosnak. Még mindig belesajdul a szívem a gondolatba, hogy egy gyönyörű korszaknak vége van. Joggal mondhatjuk, hogy egy szép időszak kapujában állunk . Kár búsulni, mert minden rendben lesz! Igyekszem bízni ebben. Mindenki mindent megtett a sikerért. Ép ezért feltételezhetjük, hogy sikerülni fog mindaz, amit elterveztünk. Most fáradtak vagyunk és még egy utolsó nagy megmérettetés vár ránk holnap.
Életem legboldogabb időszaka zárul most le. Mégis azt mondom nyitottnak kell maradni és felkészültnek az élet új kihívásainak fogadására. Különben menthetetlenül bedarálódunk a végtelen történet nagy semmijébe.

"Vannak emberek, akik soha nem jutnak el Fantáziába, és vannak, akiknek sikerül, viszont örökre ott maradnak. És akadnak egyesek, akik eljutnak Fantáziába és vissza is térnek onnan. Úgy, mint te. És ezek hoznak gyógyulást mindkét világnak."
Michael  Ende:  A végtelen történet

Néhány napig nem lesz netünk. Amint tudok jelentkezem.
Aggódni nem kell miattunk, hisz rossz pénz nem vész el.
Vigyázzatok magatokra!
Majd jövök.


2014. március 27., csütörtök

Nati



Különleges kapcsolat a mienk. Egy évben születtünk 3 nap különbséggel. Hiába a majdnem egy időben érkezés, még sem vagyunk hasonlóak. Ő nyugodt, halk és kedves. Én tüzes vagyok, rohanó és gyakran morcos. l0 éves korunk óta vagyunk barátok. Nevetni mindketten szeretünk, ha együtt vagyunk kisüt körülöttünk és bennünk a nap. Életünk kacskaringós útjai néha külön váltak, majd újra találkoztak. Azonban mindig lehetett tudni, hogy ha baj van , azonnal ott terem a másik. Nem hagyja egyikünk sem, hogy, elessen és megüsse magát az ép megbotló barát! Kettőnk közül mindenben ő az, aki mindig mindenkor  igazi támasza tud lenni a másiknak. Nem a mai kor embere. Szemernyi önzés sincs benne.
Most amikor hihetetlenül igyekszem legyőzni önmagamat és a démonaimat ő az aki varázsütésre mellettem terem és segít visszatalálni a helyes útra. Ő jelenleg a lábam , a kezem a derekam. Én már képtelen vagyok mozdulni, ezért helyettem teszi mindazt amire én már nem vagyok képes. Szép, tiszta otthont varázsol nekünk.
Közben felhív és mosolyog , vigasztal, könnyebbé teszi a tehetetlenségből adódó düh elviselését. A haragomat, ami önmagam ellen irányul  legyőzi  és tereli  a jó irányba.
Elvisel és szeret olyankor is, amikor én már nem tudom ezt megtenni magammal.
Nem szent, csak majdnem. :o)))
Ha az lenne nem tudna szeretni, mert nem tudná milyen fájdalmasan nehéz és mégis gyönyörű az élet. A szentek tökéletesek, mártírok és nem életszerűek. Márpedig Nati minden oldalát megjárta az életnek. Nagyon sok fájdalom és nehézség jutott neki. Talán ezért képes annyira örülni és becsülni a jó dolgokat, mert neki sose adták csak úgy ingyen . Mindig megdolgozott mindenért.
A legnehezebb az amikor valamiben nem értünk egyet. Természeténél fogva az ilyen pillanatokban elcsendesedik. Míg én pörölnék, kiabálnék és addig nem hagynám békén, ameddig mindent meg nem beszélünk. Olyankor csendesen elballag és vissza se néz. Türelmesen megvárja míg megoldódnak bennünk és körülöttünk a gondok.
Iszonyatosan irigylem ezért, ugyanakkor megőrjít ezzel a higgadt viselkedésével.
Olyanok vagyunk, mint a Jing  és a Jang. Természetesen ő a fehér és én vagyok a fekete.  
Ez a bejegyzés most a háláról, a szeretetről és az összetartozásról szólt.
Akinek túl sok volt a jóból, annak azt kívánom legyen egyszer egy ilyen tökéletesen tökéletlen igaz barátja, aki úgy tudja őt szeretni és elfogadni ahogy van!
A változtatás igénye nélkül!
Mi így szeretjük egymást immár 44 éve.
Szerencsések vagyunk.

2014. március 25., kedd

A tökéletességről




"A tökéletes virág nagyon ritka. Van, aki egy életen át keresi, s az élete nem hiábavaló."

"Nincs tökéletes virág, mert minden virág tökéletes."
Utolsó szamuráj film/

Ha néha úgy érzed nem vagy tökéletes gondolj erre az idézetre. Hisz mi emberek is magunkban hordozzuk a tökéletességet.
Ha fáradt vagy és nem tudsz hinni magadban, akkor idézz fel a napodban megélt szép pillanatokat!
Mire lecsukod a szemed érezni fogod, a saját szépséged belső erejét. Nem nagy ügy, csak végtelenül kellemes.

2014. március 24., hétfő

Finisben otthon, itthon, mindenhol.


Nem volt időm mostanában beszámolót írni. Most egy gyors helyzetjelentést azonban megejtek.
Szóval az összes helyiség kb. 90 százalékos készültségű. Igazából egészen kellemesen néznek ki. Annasónál nem ilyen rózsás a helyzet. A konyhája még a feje tetején áll a szobájában pedig a laminált parketta vár sorára. A fürdőszoba az ami sajnos nem halad jól. Kicsi lányom a barátaira bízta a kivitelezést. Betudható ez a jóhiszeműségének és a tapasztalatlanságának. Sajnos a munkálatok állnak és a barátságuk rogyadozik a konfliktusaik következményeként. Azt gondolom ez is a felnőttévállás egyik megállója. Vannak csalódások amiktől bármennyire szeretnénk megóvni a gyermekeinket nem tudjuk megtenni. Ezzel a tanulási folyamattal sincs baj. Most van itt az ideje ennek a leckének. Szorítok nekik, hogy továbbra is  higgyenek egymásban úgy, hogy közben önmagukat se veszítsék el!
Zozó megint beteg. Kezd aggasztani, mert nem normális, hogy két havonta lázas. Voltunk lázambulancián, de akár el se mentünk volna, mert két hónap várólista után, mikor végre elmehettünk nem igazán vizsgálták ki rendesen. A költözés után addig megyek vele orvostól orvosig, ameddig ki nem derül a baj okozója! Bár anyai meglátásom szerint legyengült az immunrendszere a túlzott munkahelyi és pszichés terhelés miatt. Egy hegyet előbb elhordok, minthogy őt meggyőzhetném arról, hogy kímélje jobban magát!
Kire ütött ez a gyerek? Nem is tudom. :o)))
Eseménytelennek nem mondható életünket Zorka is színesebbé teszi. A héten kétszer meglógott. Így elérte, hogy abszolút főszereplőjévé váljon a napunknak. Autós üldözéssel értük útól. Ő jó mókának vette az egészet és versenyre hívta apát, hogy ki a gyorsabb? A kocsi vagy ő? Végül sikerült hazahozni őnagyságát.
Csak mosolygok azon, hogy két hét múlva választások lesznek és mi mennyire nem veszünk részt az ezzel járó izgalmakban. Lehet, hogy felelősségteljesebbnek illene lennünk, vagy jobb állampolgárnak? Most oly távolinak érezzük az ezzel járó kérdéseket. Építjük amit tudunk, azaz a saját és a gyerekeink életét. Erre legalább valós rálátásunk van és a saját becsületkasszánkkal játszunk nem pedig másokéval.
Valahol belül nyomaszt az indoklásom. Nem is értek egyet teljesen magammal, de elfogyott a rendszerváltás óta bennem lévő hit, energia és remény is, hogy valaha jobbra fordulnak kis hazánkban a dolgok.
 Nem marad más lehetősség, mint a saját feladatainkban  maximumon teljesíteni. Azokért mi vagyunk a felelősek. Legalább biztos, hogy a feladataink a mi hatáskörünkbe tartoznak és a lelkiismeretünk szerint tehetjük a dolgunkat. Kinek milyen tenni való jutott úgy éli! Ennyi politizálásra van most időm. Belül nyilván érdekel, hogy mi lesz az országunk és a benne élők sorsa, de azt hiszem semmilyen ráhatásunk nincs a változások előmozdítására.
Meg is lep a saját hozzáállásom, mert igazi világmegváltó alkat vagyok. Nem szoktam ennyire sztoikusra venni a körülöttem történő eseményeket.
Maradok inkább a saját kaptafámnál és igyekszem a család cipő készletét rendben tartani. Azért legalább tudom, hogy én vagyok a felelős.
Teszem a dolgom s még picit reménykedem abban, hogy valakik legalább tudnak azért tenni valamit, hogy egyszer élhetőbb és jobb legyen az ország, ahol élünk!

2014. március 20., csütörtök

A tavasz első napja


Szeretném érezni azt az örömöt amit a megújulás ad. Talán a fáradság, talán a kiábrándultság teszi. hogy nem  érzem.  Annak azonban örülök, hogy még tudom, hogy ma öröm nap van. Ráadásul felidézhetem az ilyenkor megszokott kedves érzéseimet és emlékezhetek arra az örömre, amit máskor kiváltanak belőlem az első igazi tavaszi napok.
Sőt, ha jól meggondolom még örülni is tudok annak, hogy ma süt a nap simogatón melenget és mosolyt csal az arcomra a kertben kinyílt nárcisz.
Apró öröm is öröm. Meg kell becsülni! Segít a túlélésben.
Mert én egy igazi küzdő típus vagyok. Tehát aggodalomra semmi ok. Ezt is, ha lehet mosolyogva fogom végig csinálni. 
Süt hét ágra a nap. 
Ez a fontos. Olyan vagyok, mint Scarlett . A túlélésben hiszek. Ez a célom, reményem és hitem. 
Most megyek és harcolok tovább azért, hogy mindez igazzá váljon!

Scarlett O'Hara: Isten a tanúm, Isten a tanúm, hogy nem bánnak el velem! Túl fogom élni ezt, és amikor véget ér soha többé nem leszek éhes! Se én, se a családtagjaim! És ha kell hazudok, csalok, lopok, ölök. Isten a tanúm, hogy soha többé nem leszek éhes!

/ Drága Flóra most biztosan mosolyog  magában és azt mondja
- Hiába no. Ilyen egy igazi nyilas. Nem adja fel hanem küzd az utolsó leheletéig! /

2014. március 19., szerda

Ilyen volt......és ilyen a bábozódás közben

Majd egyszer, ha netán elkészülünk el sem fogjuk hinni, hogy ilyen volt a házikó.
Szemelvények a rettenet birodalmából.
Részletek Anka lakásából.
Gyenge idegzetűek ne nézzék!









Alakul a mi részünk is.





A hírhedten nehéz nappali ami most ép nem kívánt színű lett.



A festőnk ilyennek látja a drappot.
:o)))
Holnap kijavítjuk ezt a malőrt.


2014. március 17., hétfő

KÖNYVEK



Ma hála a barátság szentségének megmentettek.
A barátom bedobozolta nekem a könyveinket. 
Embertelen meló volt.
Még a nézésébe is elfáradtam.
Huhhhh.
Köszönetet és szeretetet érezek a szívemben. 
Nem tudom meddig tartható, hogy ennyi könyvünk legyen?  Megfogadtam, hogy a következő költözésnél elajándékozom mindet!
Most csak az egyharmadát adtam oda. Legközelebb nem ússzák meg. Különben én halok bele, mert annyian vannak, hogy agyon nyomnak a puszta létezésükkel is. A tartalmukról már nem is beszélek.
Jó lenne néha elölről kezdeni mindent!  Érdekes feladat lenne kipróbálni, hogy mit tennék, ha újra születhetnék?  Ráadásul ugyanilyen handicappel  indulnék az életbe.
A mostani életemben nem féltem, mert fogalmam sem volt, hogy mi vár rám. A következőben, ha megmaradna erről az életemről némi emlékfoszlány szintén nem félnék, mert már tudnám, hogy milyen nagy adománya volt ez a másság az életemnek.
Sokat merengtem azon, hogy vajon akkor is ezeket az utakat járnám- e be?
Azt hiszem igen. 
Csak kevesebb könyvvel mennék, mert végre talán okosabb lennék! Tudnám azt is, hogy csak a minőség számít a mennyiség semmi másra nem jó mint arra, hogy a hiúságunkat hizlalja.
Annyi, de annyi feleslegességet hurcolunk magunkkal
MAGUNKBAN.



2014. március 16., vasárnap

Buddha és az ő energiái



Hát most minden összejött. Lázasságom nem akar javulni. Emiatt a közérzetem sem mondható túl jónak. Persze nem én lennék én, ha ezt külső ráhatások nélkül tudomásul venném. Csak úgy egyszerűen. Makacsul ragaszkodtam ahhoz, hogy tovább tegyem a dolgomat. Persze úgy nehéz ezt tenni, ha az embernek jártányi ereje sincsen. Naná, hogy összegabalyodott a lábam és hatalmasat estem a kertben.  A ruhaszárítónak annyi lett.  A " pille " súlyomtól teljesen meghajolt. A tiszta ruhákat pedig újra kellett mosni. A fejemet nem ártana egy jobbra kicserélni, mert a mostani kicsit ütött, kopott lett.
Ha ez nem lenne elég tegnap az öcsém leesett a létráról . Emiatt és a benyakalt alkohol miatt, ma nem jött dolgozni. Kedvesre marad az egész gépészet, ami egyedül nem fog menni.  A gyerekeknek megígérték a barátaik, hogy ma mennek segíteni az ő részüket csinálni. Naná, hogy senki sem ment. Reggel úgy éreztük, mintha a rossz hírek tornádója minden sikerünket összedöntenék.
Szóval az állapotok siralmasak, az optimizmus fogyóban, a hittel pedig hadilábon állok.
Mire valók a jó barátok, ha nem arra, hogy ilyen esetben segítenek a romeltakarításban. Szóval ma rajtam kívül mindenki erőt sugárzó és jó kedvre derítő volt. Így estére valamennyire összeszedtem magamat és holnaptól újra harcra készen szállok ringbe. Ha addig élünk is megcsináljuk ezt a fránya házat!
Remélem az orkán erejű szélvihar kint is és bent is alábbhagy!
Ha pedig valakit zavar eme önlelkesítő beszéd az nézze el nekem most, mert kénytelen vagyok ezzel a módszerrel felspanolni az energiáimat.
A pozitív gondolkodás ereje.
Különben is ma Buddha nap van. Azaz a pozitív gondolatok energiája megsokszorozódik. Hát akkor hajrá!
Mindenki gondoljon valami szépre!
Reméljük beválik!

2014. március 14., péntek

Forog a kerék


Most aztán minden mozgásban van körülöttünk. A házba megérkeztek a kőművesek szétverték azt a keveset is ami még egyben volt. Öcsém és Kedves bőszen hajlítgatják a csöveket és újabb lukakat vésnek a falba. Borzalmas látvány ez az egész. Luk hátán luk. Persze van előrelépés is. Az új radíátorok már a helyükön vannak a lebontandó falak estére leomlanak. Az újakból pedig egy már a helyén is van. Ma szégyellhetem magamat, mert én nem igazán jeleskedtem a dolgaim elvégzésével. Ugyanis vesemedence és epe gyulladást kaptam megint egyszerre. Hihetetlenül fáj mindenem. Nem kell hozzá nagy tudomány hogy kitaláljam miért pont ez a két szerv mondta fel a szolgálatot. Undorodom az egész kalamajkától ezt már az epém sem bírta tolerálni. Mivel nem vagyok képes a sok magamba zárt méreggel mit kezdeni, így a vese is besokalt. Szóval tekergőzöm a fájdalomtól. Mégis ma sok öröm is ért. Hála a korai tavasznak még láthatom az itteni kertet teljes pompában. Ráadásnak pedig ott lesz a másik kert is picinyke örömökkel. Rengeteg gyöngyvirág van, páfrányok, nárciszok és jácintok. Igaz az utóbbi kettőt már én ültettem, de mosolyog tőlük az ottani kertecske is. Ráadásnak pedig hortenzia bokorból van három is. Így  nagyapa emlék virága is ott lehet velünk. Ép  ma találtam ki, hogy a ház szellemének őrizőit visszük majd magunkkal. Gnómocskát és Szepikém gyönyörű szikla darabját. Maminti padja is oda kerül és a kedvenc teázós székek is jönnek velünk.
Zorának és Sütinek sincs kifogása az új otthon ellen. Egyértelműen látszik, hogy nekik mindegy hol vagyunk, csak legyünk együtt!
Anka is mára kicsit beteg lett. Hála Istennek még nem vészes a helyzet.
Zozi jól van. Legalább miatta nem kell aggódnunk.
Szóval minden megy, mint a karikacsapás. Még két hét feszített iram. Majd jöhet a lassulás.
Kipakolni már nem kell gyorsan!
Ahogy elnézem nem is lesz rá erőnk.
Nagyon nem merem bevállalni ezt a színt , csak valamiért vonz.
Szerintetek nagyon durva lenne egy lazac színű nappali drapp kővel és cseresznye színű bútorokkal?


2014. március 12., szerda

Most akkor jöhet a mese


Mivel mostanában az időnk nagy részét a házzal kapcsolatos teendők töltik ki, így kevesebb idő marad a családi mesélésekre.
Szóval arról nyilván nem számolhatok be, hogy a lányok mennyit nőttek.Pedig mégis ez történik velünk, csak kicsit másként. Anka tanít  most már felsősöket is. Két kézműves szakkört vezet. Plusz két kínai gyereket oktat angolul és próbálja megtanítani nekik a magyar nyelvet is. Közben mint a Tóték csak dobozolunk minden éjszaka én nappal is.
Zozi másként tör új babérokra. Ő kedvet kapott a Sztahanovista mozgalomra. Azaz szinte éjjel- nappal dolgozik. A saját munkája mellett a választások előkészítésének feladatait is elvállalta. Mivel nem lakik itthon, így megússza a kupival járó fejfájást. Helyette a hétvégi főzést  csinálja,  így segít be a családi feladatokba. Kedvesem és az Öcsém napra nap rombolnak, hogy később legyen mit felépíteniük. Mondhatnám, hogy jó móka. Igazi pasi buli. Sajnos nem így van. Hulla fáradtan jönnek haza késő esténként és alig állnak a lábukon.
Nekem alig van dolgom :o)
Három háztartásra főzök , dolgozom, és közben unaloműzésként összepakolom a házat. Fogalmam sincs, hogy hova rejtettünk el eddig ennyi holmit, de mi tagadás megtettük. Néha egészen komikus helyzeteket teremtek  dobozolás közben. Ugyanis nem ritkán a doboz amibe pakolok nagyobb mint én. Így nem marad más lehetőség,  bebújok a doboz aljára, ha ép ott kell eligazítani a kívánt beletett darabot. :o)))
Még az a szerencse , hogy nem lát ilyenkor senki. Ennél már csak az a jobb móka, amikor egy- egy elkészült dobozt a helyére szeretnék vinni! Mit vinni? Vonszolom, húzom, lököm, ahol érem. Szegény Isten most biztosan nincs jóban velem, mert biza előfordul az is, hogy a számra veszem feleslegesen a nevét. Sőt mi több. Néha szidom őt , mint a bokrot. Olyan Tevjésen ahogy kell!
Jól elcsevegünk az Öreggel.
)
Míg az egyik ház napról- napra egyre fakóbb, addig a másik ház egyre romosabb. Lehetetlen helyzet kezd körvonalazódni körülöttünk és bennünk. Az álom otthon pedig olyan messze van tőlünk, mint Makó Jeruzsálemtől.
Az egyetlen Istennek tetsző dolog tán az, hogy most aztán éjjel nappal dolgozunk.
Persze vannak kivételesen jó napjaink is. Ilyenkor mindenki egy kicsit elengedi magát. Az egyik ilyen napon a lányok valami reklámfilm forgatásra mentek castingolni. Naná, hogy a szivárvány projekt benne volt a forgatásban. Nagyon élvezték.
Büszke anyai szívem nem bírja ki, hogy ne mutassam meg őket.




A libbenés művészete



Katalin blogjában ma igazi csodára lelhetünk. A függöny lebbenésekről írt és hozott csodás képeket. Több sem kell a magamfajtának  beindult az álmodozós énem és felidéződtek bennem ennek kapcsán szebbnél szebb képek és zenék. A libbenés élménye adta az ihletet mindegyik asszociációhoz. 
Ma ezek a képek tették csodálatossá a napomat. 
Szép napot Nektek is!

)

ilyen lebbenés a halál jelenléte



Az élet színpompás pillanatai




2014. március 11., kedd

Tavaszi hegyek hangulatai


Napok óta látom, hogy itt a tavasz. Ezzel semmi újat nem mondtam tudom.Mégis annyira jó legalább leírni azt, hogy érzem a jelenlétét. Feltölt még akkor is, ha most nincs lehetőség az ilyenkor hagyományos kirándulásainkra. Igaz a Mátra most más lett mióta Vén barátunk elment. A hegy olyan maradt mint amilyennek ismerjük, de a hangulat az megváltozott arra felé. Hiányzik onnan öreg barátunk szelleme, hangja,  életigenlő természete. Valahogy csendesebb lett minden mióta  ő nincs ott.
Majd kell keresnünk egy úgy nagy kedvenc helyet! Fiatal koromban a Börzsönyben találtam meg a tavasz legszebb pillanatait.  Ifjúságom szerelmi sétáit a Pilis varázsolta hangulatossá.Kedvessel a Mecsekben éltük át a legszebb szerelmet. Szépen sorban bejártuk a magyar táj hegységeit. Minden korszakunknak meg voltak a maga hegyei. A Bakony és Sopron  még várat magára. Lehet, hogy ők az életünk alkonyának lesznek tanúi.
Bár  több gyönyörű hegy is van még nálunk, de én ezt a kettőt szeretném még mindenképp megismerni. Úgy érzem ők vonzanak a leginkább.
Az Alpok és a Kárpátok szintén kedvesek nekem, de megmaradnak elérhetetlen szerelemnek. Öreg vagyok már hozzájuk.  Fiatal koromban mindkettőt többször megcsodáltam, de a szívem az itthoni lankákhoz kötődik igazán

2014. március 9., vasárnap

Ma



Kiábrándító nap lett a nagyreményű holnapból. Rengeteget idegeskedtem, átverve éreztem magamat és minden összeesküdött ellenem. Mégis amikor leültem az új leendő otthonunkban és magamra maradtam a gondolataimmal, éreztem hogy mostantól valami egészen új dolog kezdődik. 
Szabad lettem.
Mint anya mindent megtettem a gyerekeimért. Nem biztos, hogy helyesen cselekedtem, de a legjobb tudásom és szívem szerint végeztem a dolgomat. A kudarc benne rejlett és még fog is, a lehetőségek végtelen tárházában. Azonban ezután nincs több- mi lett volna ha?- érzés. Jó lelkiismerettel azt mondom, hogy minden úgy lesz ahogy lennie kell! Nincs több elvárásom anyaként magamtól. 
Ezentúl jogom van  feleségnek, barátnak és szerető önmagamnak lenni. A gyerekeinknek pedig joguk van a saját útjukat járni, kihasználni, vagy akár elmenni a lehetőségeik mellett. Megtehetik, hogy önmaguk döntsék el, hogy olyan emberré váljanak, amilyenné akarnak. A talentumot a születésükkor megkapták, a használatuk minőségéhez a feltételeket most biztosítottuk. Élni azonban mindezekkel nekik kell! A megtett út ezentúl az ő felelősségük. 
Nekem pedig  nincs más dolgom, mint olyannak szeretni őket, amilyenek. A nevelésük befejeződött. Már önállóan tudnak repülni. 
Ha minden jól megy, talán még én is szárnyalhatok kicsit, de már nem a fiókáimmal, hanem egyedül, vagy párban. Ahogy jól esik.
Még kicsit sírok, mert félek a bizonytalanságtól, az ismeretlentől, a jövőtől. A könnyeim mégsem a fájdalomról szólnak. Inkább olyanok, mint az aranyeső. Beragyogják az arcomat.
 Hála könnyek.
Megnéztem ismét ma este Ha eljön Joe Black c. filmet. Megérintett ahogy mindig. Most először éreztem azt meg, hogy én is kész vagyok . Végre a teljesség érzésével a szívemben mehetek el, ha itt lesz az időm.
Ez az igazi szabadság.

"Szakítok a hagyománnyal, és elmondom a kívánságom. Éljetek oly boldogan, ahogyan én. Egy reggel ébredjetek azzal, hogy "nem kívánhatok többet."
 (Ha eljön Joe Black)

2014. március 7., péntek

Jó nap a Holnap


Mi tagadás megtanultam mostanában csodálni a nagy ellenséget a holnapot. Magamfajta nyilas jegy szülöttjének a holnap rosszabb, mint egy ellenség. Az én igaz barátaim a MOST, AZONNAL, RÖGTÖN!
A MINDJÁRT, HOLNAP, KICSIT KÉSŐBB, MAJD szavakra kihegyezett a fülem és azonnal lecsapok rájuk tagadva létezésük jogosultságát.  Változnak az idők és velük együtt én is. Így lehetséges az a csoda, hogy barátságba keveredtem a Holnappal. Kiderült, hogy akkor is van nap. Ráadásul reggellel indul, amikor végre még nem szakad szét a derekam,, a lábam is képes arra, hogy a cammogás helyett frissen lépdeljen, a fejem reggelente az esti viszonyokhoz képest  maga a Kánaán. Reggel még felfogja a közölt információkat, nem fáj és képes az összpontosításra is. Egyszóval a Holnap meg én jóba lettünk, mert a Holnap birtokolja a legklasszabb dolgoka, mint a REMÉNYT, LEHETŐSSÉGET,  CSODÁT.
:o)))
Hát nézzük milyen csemegéket tartogat számunkra ez a nap?

Reggel  lazítós közös kávézás Egyetlenemmel. Persze hajnalban, mert ki korán kell..... hihihi, mostanában mindig korán kelünk.
Utána összekapjuk magunkat és irány a ház. Holnap jön el az a pillanat, amikor egymáséi leszünk. Sok minden dől el ezekben a meghatározó pillanatokban. Nem lesz ott a régi gazdi csak a ház meg mi. Mint egy kutya jól körbeszaglászom a ház minden zugát. Végre a  csupasz valódi arcát mutatja majd felém. Elhatároztam, hogy megmutatom neki azt az énemet, aki barátkozni akar. Eddig úgy is csak a kételkedő, kötekedő lényemet mutattam be neki. Csoda, ha szégyenlős lett? Naná, hogy nem.
Az igazat megvallva kíváncsi vagyok leplek nélküli arcára.
Ma azon gondolkoztam , hogy miért kezelem úgy a házakat, mintha nők lennének? Nyilván lehetne okoskodni és kitalálni frappáns válaszokat,  azt gondolom, hogy felesleges. A lényeg nem változik. A házak lehetőséggel teli asszonyok és rajtunk múlik , hogy milyen kedvesek, gyöngédek, jó hangulatúak lesznek!
Ha kellő időt szánunk a kiismerésükre idővel a szégyenlős rejtőzködő nőből, doromboló puha melegséget árasztó macskanővé változnak.
Freud biztosan kitalálná, hogy miért viselkedek a házakkal úgy, mintha férfi lennék? Talán a belső énem lehet, hogy nem is igazi nő? Milyen muris és furcsa így szemlélni ezt a dolgot.
Egy szónak is száz a vége holnaptól a miénk lesz a szégyenlős hölgy és végre kiderül, hogy mit rejtegetett eddig előlünk!
Az már csak hab a tortán, hogy holnap nőnap lesz!
Tehát a legalkalmasabb nap az ismerkedésre a bemutatkozásra. Kíváncsian várom. Hétfőtől pedig új ruhát kap a kicsike. Olyat ami talán a legjobban áll majd neki. Így nagyon fontos lesz a holnapi nap. Mértéket már vettem róla a ruhája színei is ott lapulnak bennem. Azonban a fazon az a holnapi naptól függ majd. Szeretném, ha csinosan, üdén, élnénk majd együtt!

2014. március 5., szerda

Mérleg nyelve


Érdekes időszaka ez az életemnek. Miközben lázasan pakolok a múlt darabkái apránként a kezembe kerülnek. Az iratok szortírozása közben  tényekkel kell szembesülni. Jó és rossz döntésekkel, melyeket megsárgult papírok igazolnak. Időutazás a szortírozásuk. Születési és halálozási anyakönyvek, keresztlevelek, bizonyítványok. Ezeknek  méltó kísérői a  fiókok mélyén lapuló fényképalbumok, gyermek rajzok, családi versek. Régebben Kedves verseket írt. A lányok ezeket időnként előadták iskolai versmondó versenyeken, sőt néha egészen messzire jutottak velük. Oklevelek sokasága juttatja eszembe egy- egy verseny emlékét. A papa versíró vénáját a lányok örökölték, így nem volt meglepetés , hogy ők is írásra adták a fejüket. Számtalan lelki csatájukat így enyhítették. Most ahogy olvasgattam ezeket a verseket felélénkültek bennem  kamaszkoruk heves útkeresései. 
Könnyeimmel küzdöttem amint Zozi első évnyitójának a képeit nézegettem. Parányi  csöppség volt és biza törékenységéről árulkodnak a könnyei is. Rémülten nézte a hatalmas iskola épületét. Annyira elveszett volt és úgy kapaszkodott a kezünkbe. Szeretett volna visszafelé menni és nem vágyott az előtte álló jövő megtapasztalására. Érdekes, hogy a két lány közül mindig ő volt az érdeklődőbb és mégsem szeretett tanulni. Öntörvényűségének sajnos nem kedveztek az iskola kötött szabályai. 
Kezembe kerültek fiatalkorom emlékei és bármennyire szerettem volna hasonlóságot találni az én útkeresésem és Zozi  harcai között, nem sikerült. Pedig az ember lánya azt hitte, hogy a hasonlatos külső meghatározza majd a bejárt utat is. Nagyon nem így történt. Sokat gondolkoztam ezen. Majd arra az eredményre jutottam, hogy anya kemény szigorúsága, mint nevelési módszer eredményesebb volt ebben az esetben, mint a mi megengedő megegyezésre törekvő nevelésünk.
Azon is sokat merengtem, hogy mitől van az a kettősség bennem, ahogy a neveimet nem engedem el. Dolgozni a lánykori nevemen dolgozom, de ha olyannal beszélek akivel a személyiségem belső énje a fontosabb, akkor még mindig a lánykori nevemet használom. Mintha a házassággal nem sikerült volna elérnem a teljes önzetlen egybeolvadást. Ragaszkodom a belső énemhez. Szükségem van arra, hogy érezzem, hogy valahol még én is vagyok. A párom neve a közösségünket szimbolizálja, de olyan, mintha ezzel a közösség vállalással el kellene tüntetni azt, amik eredetileg voltunk. Márpedig emiatt szeretett meg minket a párunk, így valahogy érthetetlen, hogy miért akarunk annyira úgy tenni, mintha eltűnne belőlünk az amitől olyanok vagyunk, mint amilyenek. A nevünk tükrözi a személyiségünket is.
Lehet, hogy ezt a gondolatmenetet most nem tudtam írásban jól kifejteni, de remélem valamennyi  mondandó, azért érthető belőle!
Egy biztos a költözés felébresztette bennem ezeket a szunnyadó vívódásokat.
A mérleg nyelve egyensúlyt mutat a serpenyőben, a múlt és a jelen között.

2014. március 2., vasárnap

Apró jó dolgokról


Annyi minden nagy dolog történik mostanában velünk, hogy az apró dolgokkal most sokkal kellemesebb törődni.
Ilyen apróság az is, hogy miközben anyagért mentünk egy textil üzletbe a bolt vezető nem kis meglepetésemre emlékezett a nevemre, sőt arra is, hogy majd egy éve milyen színű anyagot kerestünk. Akkor nem kaptunk. Most hála istennek igen. Így az ágyakat nem kell kidobni, hanem házi kárpitosom azaz a Kedves áthúzta őket. Minimális befektetéssel két új kihúzható sarokkanapénk lett. Miközben leszabták a kért kelmét finom kávét kaptunk és fantasztikusan szép és sokoldalú gyűjteményű porcelán babákban gyönyörködhettünk.  Három az egyben babakiállítás, jó csevegés, és vásárlás.
Tegnap búcsú patin voltunk az itteni barátaink rendezték a kedvünkért. Rég sikerült ilyen jól a bulizás.
Az ételek mennyeikek voltak, mindenféle hidegtálakat készítettünk. A kenyerek pazarul különlegesek , hisz volt chilis, hagymás, kukoricás és burgonyás. A társaság pedig kedvesen önfeledt. Jól esett ez most a fáradt léleknek.
Ez a kép most olyan akár a lelkem. kicsit pimasz, kicsit rejtőzködő. Valahol azt olvastam, hogy minden fotón legelőször a testekre figyelünk. Mindegy hogy mi a mondanivalója egyébként a képnek. Ennek a képnek sok értelmezése lehet. Ráadásul az élő test rajta egy barátomat juttatta az eszembe. Pont ilyen az ő testtartása, az eltávolodásban  kirajzolódó erre jártam emlékfoszlányt idéző felsejlés. Mennyi minden emlék villanhat fel bennünk egy kép látványa kapcsán.
Na és mai nap legkedvesebb pillanatai azok voltak, amikor egy köszöntés kapcsán kialakult beszélgetésben évek óta vágyott dicsérő, kedves szavakat kaptam nagyra becsült kollégától . S mi több szakmai párbeszédünkben az illető  őszinte elismeréssel beszélt velem. Rá nem igazán jellemzőek a kedves szavak. Sokat változott ő is és én is. Ő lényegesen keményebb volt mindig, mint én. Rám pedig pont ellenkezőleg hatottak az elmúlt évek.Most valahol középen tartunk önmagunkhoz képest, így végre találkoztak az útjaink. Megtépázott lelkemnek simogatóak voltak az apró, kedves események.
A nap ma kint és bent egyaránt ragyogott.
Természetesen történtek velem ma is meglehetősen kellemetlen dolgok , mint manapság oly gyakran.  Mégis végre sikerült ezeket a negatív életeseményeket  felülírniuk a mindennapokban szinte észrevétlenül jelenlevő apró kedvességeknek.