2014. február 25., kedd

Hoptedrá



Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek 
szeressétek a gyermekeimet. 

Ha messze voltak tőlem, azalatt 
eddig is rátok bíztam sorsukat. 

Énhozzám mindig csak jók voltatok, 
szeressétek őket, ha meghalok. 

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, 
szeressétek a gyermekeimet. 

Te, homokos, köves, aszfaltos út, 
vezesd okosan a lányt, a fiút. 

Csókold helyettem, szél, az arcukat, 
fű, kő, légy párna a fejük alatt. 

Kínáld őket gyümölccsel, almafa, 
tanítsd őket csillagos éjszaka. 

Tanítsd, melengesd te is, drága nap, 
csempészd zsebükbe titkos aranyad. 

S ti mind, élő és holt anyagok, 
tanítsátok őket, felhők, sasok, 

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák, 
vigyázz reájuk, hatalmas világ. 

Az ember gonosz, benne nem bízom, 
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom. 

Igaz rokon, hozzátok fordulok, 
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; 

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek: 
szeressétek, akiket szeretek.

Nincs idő a megállásra. Beköszöntöttek az ünnepek. Nálunk ez a fő műsoridő. Mindenkinek van valami szolid megemlékezni valója.Gyerekeknek, rokonoknak , barátoknak. Nem unatkozunk. Valami egészen új dolog az az érzés, hogy attól rettegek, hogy elfelejtek valamit, vagy ami rosszabb valakit. Ezer fele rohanok. Kapkodok és ki tudja ép hol vagyok? Mert én lassan már abban sem vagyok biztos, hogy fiú vagyok, vagy lány. Persze ez adja meg az élet ízét, fűszerét.

A rohanás a lihegés , az ölelés, majd új helyre érkezés, ölelés, tovább száguldás, nincs szusszanás, újabb állomás, egy csók, csak úgy futólag, mert nincs idő többre , de kell az érintés, a jó, az élő szó, így megint úton vagyok, most máshová futok, közben emlékezem, mert még tudok, élvezem, hogy mindez megadatott és akkor csörög a telefon , felveszem, még itt vagyok, vagy ki tudja hol, ismét rohanok, újra csörög az az átkozott telefon, keveset beszélek, mert megint szaladok, most a tortáért, mert torta kell, gyertya fénnyel sziporkázó csillagfénnyel, *hoptedrával, sok gyümölccsel, az úristenit a végén még lemaradok , valamiről, valamitől, valakiről, mégis itt maradok.
Tehát megyek tovább és ölelem azt, akit tudok. 
Ma csak az övé vagyok!
Boldog Születésnapot!

*hoptedrá  - gyermekkorában az ismeretlen eredetű ételek elnevezése volt


2014. február 24., hétfő

Hét színű boldogság

színes virág

Egy barátom felvilágosított , hogy manapság már a szivárvánnyal is  óvatosan kell bánni. Ugyanis egy bizonyos csoport /melegek/ a zászlajukra tűzték jelképnek. Ők az emberi faj színességét akarták érzékeltetni az általuk választott szimbólummal. Igazuk is van. Köztük szép számmal találkozhatunk színes egyéniségekkel. Kedvelem őket pont amiatt, hogy annyira sokrétűek.
Ettől függetlenül  nekem a szivárványról biza semmi más nem fog eszembe jutni ezentúl sem, mint a zápor utáni napsütés. Imádom, ahogy egyik pillanatban még azt hisszük, hogy a szürke égbolt sose fog kitisztulni. Kis idő sem kell és lőn csoda  ott mosolyog ránk az égi horizonton a nap. Majd játékos kedvében ecsetével gyönyörű színeket fest eső utáni  égboltra.
Az élet is hasonlóan működik. Egyik pillanatban még a gondoknak se szeri, se száma. Az ember lánya elveszik a szürkeség labirintusában, majd szinte varázsütésre megváltoznak a körülmények és a nagy rosszkedvet, felváltja ezernyi apró szivárványos fénysugár.
Félre téve a szóvirágokat.
Napról napra egyre világosabban kirajzolódik számunkra a teendőink listája. Könnyebb úgy erősnek lenni, ha az ember lánya pontosan tudja, hogy milyen súlyt kell felemelnie és a célegyenesbe jutni vele. Végre vannak konkrét elvégzendő feladatok . A hozzárendelt mesterek is készen állnak a munka elvégzésére .Végre azt is tudom, hogy mit szeretnék pontosan és azt is, hogy mi mindenre van szükségünk a céljaink eléréséhez.. A munka a maga sokszínű feladataival olyan, akár a szivárvány. Ha minden alkotóelemét a helyes sorrendet betartva tesszük a megfelelő helyre , akkor végeredményként megkaphatjuk a szivárványt, azaz az hétszínű boldogságot.
Erről jut eszembe már gyerekkoromban sejthettem valamit a színekről, mert a kedvenc mesém
Katajevtől: .A hétszínvirág

Napok óta próbálgatom megtalálni a helyes arányt a blogom külsejében. Most végre azt hiszem sikerült.
Letisztult egyszerű külső. Ez illik a mostani énemhez. Aztán megint belém bújik a kisördög és játszom, kísérletezem tovább.
:o)))

2014. február 21., péntek

Kódolt érzelmi zsarolás


Fogalmam sincs, hogy honnan veszik le az információkat, személyes adatokat, a különböző cégek, szervezetek.Sajnos megszerzik, az már egyszer biztos. Mindenhova beférkőznek, majd kellő összefogással felhasználják a lopott információt és önös érdekeikre használják. Ok . Ezt már akár megszokhattuk az évek alatt, hogy így működik a rendszer. Mégis ki nem állhatom, amint a szívemet, az érzéseimet felhasználják arra, hogy  kifosszák a pénztárcámat. Felmegy a vérnyomásom, amikor beteg gyerekekre hivatkozva gyűjtenek. Közben gondosan elültetik az emberben a bűntudat magvait. Jó érzésű halandó magától is ad ezekre a célokra a kijelölt urnákba, kórházakban, vagy bármilyen  gondozó helyeken. Meg vannak a hivatalos elérési utak az adományozásra, a  jó cselekedek gyakorlására . Természetesen önkéntes alapon.
Árvízkor a média számtalan helyen hirdeti a számlaszámokat és bárki megteheti, hogy magától gondoskodjon a rászorulókról. De ez  a személyes telefonálósdi ez nem korrekt. Eleve arra épül, hogy bűntudatot ébresszen a hívott félben. Emlékeztetik arra,  hogy kutyakötelessége segíteni! Ha nem teszi ezt , hát nem, de aludjon jól ezek után lelkiismerete szerint. Kódolják a mondataikkal, hogy rosszul érezze magát az illető, mert elmulasztotta a kötelességét. Emberségesség gyakorlását.
Biztosan csak paranoia, hogy tegnap a gyerekem születéséről a vele járó izgalmakról írtam és lőn csoda, ma két telefonhívásom is volt, hogy koraszülött osztály kér pici babáknak segítséget, adományt. Naná, hogy azonnal felidéződtek bennem a régi emlékek, amikor mi is ilyen helyzetben voltunk. Kódolt a reflex, hogy segíteni kell!
Miért van olyan érzésem, hogy átverésnek vagyok kitéve?
Miért szorult össze a szívem , amint  a lélegeztetőt , az inkubátort, az infúziós pumpa szavakat meghallottam?
Majd valami belső düh megszólalt bennem és daccá gyűrődött. Mégsem voltam elég karakán hogy egyenesen azt mondjam , hogy NEM ADOK!
Helyette mentegetőztem és halogatva a döntést, csak annyit mondtam, majd legközelebb.
Pedig tudom, hogy legközelebb sem engedek az érzelmi zsarolásnak!
Mégis egész nap ott bujkál a lelkemben az a rossz érzés, hogy segítenem kellett volna, még sem tettem.
Fenntartom a jogot arra, hogy dönthessek!
A szabad akarat gyakorlásának joga meg kell, hogy maradjon nekünk. Olyan kincs ez, amitől ha hagyom magamat megfosztani különböző érzelmi manipulációk által, akkor bármikor eszköze lehetek a rendszernek és bármire használhatóvá válok.
Csak egy telefon.-  mondhatnánk semmiség.
Én másként mondom.
Ez egy vészcsengő csörgés. Te döntesz, hogy miként akarod hallani.

2014. február 20., csütörtök

Jeles napok



Vannak jeles napok az életünkben , amiket nem mindig becsülünk meg. A mai az egy ilyen nap. Zozi 24 évvel ezelőtt reggel 9 óra 10- kor megszületett. Szerettem volna ma felidézni magamban azokat a perceket az öröm könnyeit, az aggódás óráit. Az egészet újra átélni, de egyszerűen bármikor leültem az elmaradhatatlan teával a kezemben nem jutottam semeddig az emlékezésben. Szemem telis tele lett könnyekkel. Nem az emlék csalogatta ki őket, hanem a jelen miatti aggodalom. Még sose volt ilyen, hogy ne lenne kedvem ünnepelni! Most pedig bárhogy igyekszem, bizony nincs hangulatom a társalgáshoz. Ebből is semmi mást nem sikerült profitálnom, mint egy jó nagy adag önmarcangolást.
-Miszerint anya az ilyen, akinek nincs kedve a gyerekét ünnepelni?
Ajándékról gálánsan gondoskodtam, tortáról is,  lovagiasságáról "híres" apájának a virágot is megemlítettem. Csak jó hangulatot nem kapni. Az is lehet, hogy nem jó helyen kerestem.
Bosszant a kudarc. Önzőnek érzem magam. De attól még nem lesz semmi sem jobb.
Pedig gyönyörűen haladunk. A sors fintora, hogy ez bánt talán a legjobban. Látom ahogy közeleg a vég és én még sehol sem tartok az elengedéssel. Ebben a házban él a lelkem és most olyan, mintha kitaszított lennék. Hontalan.
A kertben nyílnak a törpe íriszek , a krókuszok és még mindig szépek a hóvirágok. A japánbirs bokornak is duzzadnak a virág rügyei. Egy aranyeső ágat pedig behoztam a szobánkba, mert szeretném látni a mosolygós napfényt idéző virágait. A fű színe bársonyos,  életvidám harsogó zöld. Ránézek és hemperegni támad kedvem benne.
Pillanatok választanak el minket, hogy a tavasz átvegye végérvényesen a téltől a stafétabotot.
A kertek készen állnak a változásra.
Csak én állok teszetoszán, a múlt álmait kergetve  egyedül a kert tövében.

2014. február 18., kedd

A nagy visszatérés


Soha semmi sem véletlen. A napokban háztűznézőben voltunk a barátainknál. Új otthonukat avattuk fel. Na hol is lehet vajon ez az otthon? Hááááát! :o))))
Természetesen a mi új otthonunk közelében.
Naná hogy nem véletlen egybeesésről van szó. Ahogy mennek az évek, egyre nagyobb nyűgöt jelent a távolság. Mivel mindkettőnk családja olyan, hogy szinte nincs is, így a barátainkkal ápolunk olyan szoros kapcsolatot, mintha a családunk lenne. 
Ők három évre leköltöztek Balatonalmádiba és nagyon megviselt mindannyiunkat a távolság. Ezért döntöttek úgy, hogy visszaköltöznek Budapestre. Az asszony gyereke ebben a kerületben él, a régi szülői házban. Természetes választás volt részükről ez a kerület. Nekünk pedig Anka munkahelye és a barátaink közelsége szólt emellett a terület mellett. Adta magát az ötlet, hogy ott keresünk új otthont a családunk számára.
Fantasztikus élmény volt látni, hogy miből mi lett. Ők is egy régi házat vettek és újítottak fel. Persze lényegesen jobb ízléssel, kreatívabb gondolkozással és több pénzzel láttak hozzá a munkához, mint ami nekünk adatott. Legalább van kitől tanulni. Fantasztikus ötletgazdagságukból lehet példát venni és belülről építkezni
Az eredmény önmagáért beszél. Modern, világos, szép, polgári hangulatú otthont varázsoltak az ütött, kopott öreg házból. Na és a környék igazán mesés. Öreg dupla platánsor szegélyezi a hozzájuk vezető utat. Nyáron akár szerelmesek útjának is lehetne hívni. A környék nyugodt. Az egyetlen "gondjuk" a szomszédban élő három kakas, akik még éjjel kettőkor is szolgálatban vannak és bőszen kukorékolnak. Mondtam nekik, ha ez annyira zavarja őket, cseréljünk. A mi lakásunk előtt egy hatsávos főút zajong. Minden valószínűség szerint kevésbé zavaró hanghatásokkal lát el majd minket, mint őket a három kakas. Nem is értem miért van az, hogy nem akaródzott tovább panaszkodniuk a lármás tyúkudvarra? Ebből is látszik, hogy mindig minden mennyire viszonylagos. Magamat azóta azzal vigasztalom, hogy egy autószerelő műhely, vagy egy repülőtér mellett is lakhatnánk. Na az talán zajosabb lenne, mint az a hely ahova költözünk. Különben is eddig túl csendes helyen laktunk. Elkényelmesedett az ingerküszöbünk. Itt volt az ideje kicsit gyakorolni a rugalmasságot! Most kipróbálhatjuk, hogy mennyit bírunk alkalmazkodni a világhoz , ami mindennek nevezhető csak csendesnek nem.
Az élővilágban csak az marad fen, aki képes alkalmazkodni. Örök harcban állunk a változásokkal. Az öregség lényege is abban van, hogy elveszítjük a rugalmasságunkat. Valahol azt olvastam, hogy az agyunk több száz évre elegendő készlettel van stafírungozva A testünk pedig nem más, mint  az agyunk által vezérelt ellátórendszer. Ha az agy nem jól működik a test sem képes ellátni a feladatait. Azt hiszem növelhető lenne az életkor , ha a szellem rugalmasságát karbantartanánk! Persze ez csak egy utópia. Mégis annyira jó hinni benne.
Mindezt figyelembe véve talán jó ötlet lesz visszatérni az élet sűrűjébe, a változások forgatagába. Túlzottan elkényelmesedtünk ezen a csodás helyen.
Az életemet Budapest egyik legforgalmasabb központi helyén kezdtem a Szent István körúton. A befejezése lehet, hogy majd hasonló zajos helyszínen fog megtörténni! Ki tudja?
Én csak teszem a dolgomat és rendületlenül próbálom a határaimat feszegetni, azaz mozgásban maradni.

2014. február 17., hétfő

Locsogás csak úgy.



Egyfolytában esik az eső. Hallgatom az ereszről lefolyó víz csobogását, a cseppek halk zuhanását, és végre hagyom hogy egy kicsit locsogjak. Fölösleges lenne bárkit azzal untatnom, hogy mennyire macerásak mostanság a napjaink, mert rossz híreket bárhol, bármikor beszerezhetünk, ha netán még nem lenne mérgezésünk tőlük. Annál nehezebb dolgunk van akkor, ha pozitív dolgokra vágyunk. Ilyenkor érdekes módon akár órákig böngészhetjük az újságokat, a netet, vagy biza hosszasan merenghetünk azon, hogy az ismeretségi körünkben hol találunk egy boldog embert? Akár a fehér holló, olyan ritka manapság ez az embertípus.  Részemről nem túl kedves módszerrel védekezem a negatív dolgok ellen. Magamban kitettem a megtelt táblát. Ami abban nyilvánul meg, hogy semmilyen kellemetlen dologra nem vagyok nyitott . Ráadásul az sem zavar, hogy ez nem fair részemről, mert az energiaáramlás így egyoldalú. Naná, hogy erre is találtam magamnak mentséget. o)))
Elneveztem akkumulátor feltöltési időnek. Ugyanis teljesen kimerültek  az energia tartalékaim. Igyekszem távol tartani magamat minden bántó embertől, fájdalmas dologtól. Még ennél is nehezebben kivitelezhető, hogy   a választási  kampányról sem szeretnék befogadni semmilyen információt. Mondanom sem kell, hogy ezáltal meglehetősen kevés emberrel tartok mostanság napi kapcsolatot. Nem bírok el több fájdalmat. Emiatt kénytelen vagyok megszűrni a bejövő ingereket.
Mesélek egy icipicit a lányokról.
Anka  most boldog. Örömmel készülődik az első önálló otthon megteremtéséhez. Végre kicsit megfontoltabb és jó látni ahogy párjával jövőt terveznek. Zozi ellenállása is csökkent az új házzal szemben. Ugyanis  saját birodalma lesz, ami New York ihletésű. Apró lépésekben engedi magához egyre közelebb az új otthont.Kamaszos allűrjei kicsit alább hagytak. Lázadása enyhül, úgy a világgal, mint velünk szemben. Kedves  kicsit kevesebbet dolgozik, többet mosolyog és állandóan különböző tervek fölé görnyed. Mér , radíroz, újra mér, lassan a kezéhez nő a ceruza és a mérőszalag. Sokszor fél éjszakán át keresi a legmegfelelőbb megoldásokat. Csak az a baj, hogy azt hiszi, a szárnyalásában követni tudom. :o))))
Olyan embernek rajzol és magyaráz, akinek semmi , de semmi térlátása nincs. Hihetetlenül feltudom húzni őt eme hiányosságommal. Aztán persze édes bosszú következik, mert neki meg a színekhez nincs érzéke. Így én drapériákkal csempe mintákkal fal szín mintákkal megyek oda hozzá, hogy megmutassam az új kreációkat. Mosolyogtató, ahogy a kék, zöld árnyalatok számára szinte egy színűek. Eleinte dühösek voltunk amiért a társunk nem azt látja, amit mi. Mostanra elfogadóvá váltunk és különböző trükkökkel igyekszünk közelebb jutni a megoldáshoz.Ő maketteket készít nekem, ami legalább három dimenzióssá teszi a térérzékelést. Én pedig gyümölcsök, zöldségek és  virágok segítségével igyekszem megmutatni neki az elképzelt színvilágot.
Természetesen mindemellett igyekszünk továbbra is a tőlünk megszokott módon barátokkal és gyerekekkel élni a mindennapok ünnepeit. Mert születésnapok, évfordulók, névnapok továbbra is vannak. Bár mi tagadás, tettem némi enyhe próbát az elnapolásukra. A többség szava győzött, így ünnepelünk.:o)
Mostanság bőven van mit.
Zozi és Anna  a napokban öregedtek egy picurkát. Sőt a keresztgyerekeink is. Volt torta , játék, móka, finom ételek és sok kacagás. Minden jó dolog, ami egy igazi finálé tartozéka lehet.
Mert nálunk ez az idő a jutalomjáték ideje.

2014. február 13., csütörtök

Tanulj meg fiacskám komédiázni!



 Az első igazi nekem süt a nap érzés végre valahára megérkezett. Imádoooom. :o)))
Nagyot játszottam a kutyákkal a kertben. Minden zegzugot bejártunk és felfedeztük újra a nyíló hóvirágokat a legújabb frissen zöldellő fűcsomókat, a téli jázmin utolsó virágait. Majd leültünk Szepi mellé és elmeséltük neki, hogy hamarosan elmegyünk, de visszük magunkkal őt is a szívünkben és a neki szánt sziklaemlékkel együtt. Majd kicsit megpihentem a ház sarkánál és süttettem az arcomat a langyos-meleg napsugarakkal. Február közepén szokatlan ez a szívmelengető elő tavasz. Azt hiszem a feljebbvalónk érzi, hogy szüksége van a magyaroknak egy kis kényeztetésre, vidám nevetésre. Virágos jókedvem támadt. Végre elérte a szívemet a fény és rögtön jobb kedvem lett. Millió tervet eszeltem ki . Rövid és hosszútávra egyaránt.
Ma megveszem a konyhába a burkolatot. Este pedig bevásárolok. Így a holnapi Bálint napot jó dolgokkal tölthetjük majd, mert lesz rá időnk. Terveim szerint ebédelni megyünk egy már- már kultikus helyre a Kádár étkezdébe . Anno ilyen éttermekben mulatozott Jávor, Csortos és a régi művészek. Remélem lesz Kedvesnek igazi pacalpörkölt! Nekem pedig egy jó vadas , zsemlegombóccal olyan Mama ízűen elkészítve! Annyira vágyom rá! A Kádár valódi szocreál hely a Klauzál téren.Piros kockás abrosszal , házi ízű ételekkel, oda illő becsületes vendéglátósokkal. Olyanokkal, akik még kedvesen beszélgetnek a vendégekkel és megtisztelik őket a bizalmukkal. Ugyanis a fizetés becsületkasszásan bediktálással megy. A hely szelleméhez tartoznak a környéken élő hamisítatlan hangulatú magyar emberek , akik mosolyogva beszélgetnek egy- egy tál finom  étel mellett.. Ha minden jól megy, akkor egy rom- kocsma is belefér majd a programba. Sör helyett málnaszörppel és hamisítatlan harmonika zenével, vagy egy cigikarcos hangú bárzongoristával. Majd estére irány az éjszakai Budapest, a maga szépséges fényeivel, hangulatos romantikát sugárzó épületeivel és a sötéten hömpölygő Dunával. Ragaszkodom ahhoz, hogy ezt a napot a magunkénak tudjuk. Kell a feltöltődés, mielőtt egy nagyot és merészet ugrunk a mélybe!


2014. február 7., péntek

???



Mai napra csak egy kérdést tennék fel.
Szerintetek létezik önzetlen szeretet?
Ha igen,
-Légyszíves írjátok meg!- az élményeteket vele kapcsolatban.
Hátha több hitet nyernék általatok!
Jézus szeretete biztos , hogy teljesen önzetlen volt?
- Mi van ha, mártíromságával az apja érdekeit és a hitét akarta szolgálni?
Gondolataimat Flóra blog-jában folytatott beszélgetések indították el.
Érdemes elolvasni az utolsó bejegyzését!


2014. február 6., csütörtök

Humorérzék



Eddig azt gondoltam, hogy a humorérzék az egy veleszületett rendellenesség, vagy pont az ellenkezője földöntúli képesség, amit az Istenek adományoznak nekünk. Manapság azonban kezdem másként gondolni ezt a dolgot. Ugyanis ha így van, akkor eme tulajdonság bennünk van , vagy alapból nincs. Eddig azt hittem nem lehet elveszíteni útközben, akár egy bőröndöt.
Mostanáig volt ilyen tulajdonságom. Az égiektől kaptam útravalóul. A nagy pakolászás közben azon kaptam magam, hogy szőrén szálán eltűnt az én nagy nagy humorérzékem. :o)))
Lehet az is hogy egyszerűen bedobozoltam ezt is valamelyik törékeny dobozba, azzal a felirattal, hogy
 VIGYÁZZ  RÁ!!!!
 A lényeg az, hogy most sehol sem találom. Egyszerűen nincs meg. Benéztem a lelkem zugaiba. Minden sarokba, ajtó mögé, lélek mögé, még sem lelem.
Pedig e nélkül a tulajdonság nélkül istibizi meghalok. Szükségem van rá, mint a levegőre, a vízre, a simogatásra. Már- már odáig süllyedtem a minap, hogy elkezdtem sajnálni magamat, ami a mostani élethelyzetemben megengedhetetlen és megbocsájthatatlan luxus.
Egy szó mint száz a kedvenc tulajdonságaim egyikének nyoma veszett.
Sokat gondolkoztam, hogy akkor hogyan tovább?
Végül úgy döntöttem, hogy amíg elő nem kerül , addig csak és kizárólag a jó dolgokra összpontosítok. A rosszakat egyszerűen kikerülöm, vagy megpróbálom a látókörömön kívülre helyezni. Csak így leszek képes túlélni a rám váró nehéz időket. Mindenesetre kihirdettem itthon hogy nagyon kell vigyázni a dobozokra, mert egy sem tűnhet el! Ugyanis valamelyik doboz mélyén ott lapul a családunk legnagyobb kincse a túlélés záloga, a Mami humorérzéke.

2014. február 5., szerda

Érdekességek az erőspaprikáról


  •  Nemrégiben fényt derítettek arra, hogy az erős paprikát fogyasztók körében a daganatos betegségek okozta halálozási arány a férfiak és nők körében is jóval alacsonyabb, mint azon országokban, ahol kisebb a fogyasztása, ismertette a World Health Organization (WHO). A paprikának azonban emellett számos más jótékony hatása is van…
A tudósok arra is rájöttek, ha valaki a kapszaicint tartalmazó erős paprikát is fogyaszt valamilyen formában reggelire vagy ebédre, akkor az illető aznap kevesebbet eszik étkezések közben, étkezés után. A kísérletekben részt vevő emberek, akik reggelihez erős paprikát fogyasztották, kevesebbet ettek, mint más napokon. Akik például ebédkor előételnek erős paprikával fűszerezett ételt fogyasztottak, az ebédből már kevesebbet fogyasztottak, s utána is kevesebbet ettek. A paprika tehát étvágycsökkentő, ráadásul növeli az elégetett kalóriák számát, ennek oka a kapszaicin tartalom, mely olyan termogén szer, ami növeli az anyagcserét, fokozza a kalória és zsírégetést. Nem véletlenül tartalmaz számos modern zsírégető kapszaicint.
Óriási meglepetésre az erős paprikáról a közhiedelemmel ellentétben az is kiderült, hogy a gyomorfekélytől szenvedőkre is jótékony hatással van, ha csípős ételeket fogyasztanak. A paprika kapszaicin tartalma növeli a vérellátást a gyomor nyálkahártyájában, így természetes úton segít és regenerálja azt. A vérkeringést mindenhol, belső szervektől a bőr felszínéig, az egész testben fokozza. A Duke Egyetem tanulmánya szerint a kapszaicin a belek gyulladásos betegségeinek gyógymódját jelentheti. A chili pedig megvédi a gyomrot az aszpirin hatásaitól. Antibakteriális tulajdonságai miatt a kapszaicin hatásos arcüreggyulladás esetén, emellett nátha esetén enyhíti az orrdugulást és hasznos lehet allergiaproblémák enyhítésében is.
A szív és érrendszeri problémák enyhítésében is nagy szerepe van, csökkenti a koleszterin-, és triglicerid- szinteket, valamint képes feloldani a fibrint, amely a vérrögök kialakulásáért felelős. A szervezetben kialakuló tumorok sokszor fibrin védőbevonattal alakulnak ki, így ennek feloldása a tumorokat kiszolgáltatott állapotba hozza. Az olyan étkezési kultúrákban ahol gyakrabban fogyasztanak csípős paprikát, sokkal alacsonyabb a szívroham és az agyvérzés előfordulási aránya.
Tehát nagy előnyben van, aki szereti a csípős paprikát, mert nemcsak az ételeket varázsolja ízletesebbé számára, hanem fogyasztásával az egyik leghatékonyabb rákölő is a szervezetébe jut, s mindeközben még fogyaszt is!

2014. február 4., kedd

Tisztán, Egyszerűen, Tetszetősen.


Ma sok szempontból nehéz napom volt. Dühöngtem , füstölögtem és teljesen becsavarodtam a saját világom labirintusába. Majd jött három ember és segített rajtam.
Az egyik Stali mami,
 a másik Superwomennatwork  ,itt,
a harmadik egy kedves banki ügyintéző, akit Hajninak hívnak. A három ember három egymástól különálló területen segített  rajtam, azzal, hogy ontották magukból az odafigyelést, és a pozitív energiát.
Köszönet érte.
Elszégyelltem magamat azért, mert hagytam legyűrni az erőmet a negatív gondolataimmal.
Végül úgy döntöttem, hogy stornózom a mai döntéseimet és a három ember energiáit magamba szívva erőt gyűjtök. Ennek eredményeképpen észrevettem, hogy kint süt a nap.
Sétáltam egyet az enyém még kertben. :o)))
Ráadásul egy tiszta papírra leskicceltem a holnapi teendőket.
Este még kiadom magamból azokat a feladatokat, amik nyomasztanak és holnaptól új napot, új erővel kezdek.

Tisztán, egyszerűen, tetszetősen.

2014. február 2., vasárnap

Lecke egy kutyától



Bőven akad tennivalónk mostanság. Nem kezdek bele a ház maceráiba, mert aki valaha csinált ilyet az emlékszik az élményre. Aki még nem, annak nem venném el a kedvét a  szaftos rémtörténeteimmel.
Inkább másról mesélek. A héten volt egy aranyos felismerése a  Kedvesemnek.
Vásárolni voltunk és egy kutyákat segítő egyesület simogató napot tartott az áruházban. Eleinte nem akartam megsimogatni a kutyusokat, mert úgy gondoltam nagyon fárasztó nekik ennyi ember babusgatását elviselni. Majd a gazdijuk elmesélte, hogy a két kutya felváltva teljesít szolgálatot. Amikor megunja valamelyik az emberek túláradó szeretetnyilvánítását elmegy a pihenőhelyükre. Akkor a másik fel kell és átveszi a stafétát. Csodás, hogy még arra is hajlandóak, hogy elviseljék az emberek önámítását. Miszerint azzal ámítjuk magunkat, hogy mennyire jók vagyunk , mert szeretjük az állatokat és segítünk rajtuk. Pedig egy nagy frászt! Ők segítenek rajtunk azzal, hogy megtanítanak minket szeretni, kötődni és gondoskodni. Az egész kutya strory nem szól másról, mint a saját magányunk oldásáról . Micsoda képmutatás az egész. Kedves látván az arcomat meg azt, hogy nyúlok a pénztárcámért. halkan megkérdezte:
-Ha egy hajléktalan újságot áruló ember kér hogy adj neki pénzt, akkor bezzeg nem adsz! Most miért teszed?
-Mert a kutyák adnak is az embereknek valamit, nem pedig csak elvesznek.  Ráadásul nem italra költik. Mellesleg pedig mi tehetünk arról, hogy ilyen helyzetbe kerülnek, hogy csavarogniuk kell!
- Az emberek közül sokan szintén önhibájukon kívül kerülnek az utcára és nekik még sem segítesz!
- Igazad  van. Mindenkin egyformán kellene segítenünk! Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire álságosan viselkedtem. Szégyelltem magamat a saját ítélkezésem miatt.
A dolognak azért lett pozitívuma is.
Megfogadtam, hogy ezentúl egyenlőség lesz. Az embereknek is adok ítélkezés nélkül annyit amennyit tudok. Ha pedig nem tudok, akkor nem adok. Ahogy azt is belátom, hogy nem vehetek magamhoz minden otthontalan kutyát sem. Érdekes, hogy ettől sokkal nagyobb bűntudatom van, mint attól, hogy nem tudok mindenkin segíteni.
Kicsit furcsa, hogy erre is egy kutyának kellett rádöbbentenie, hogy mennyire felelőtlenül bánok ezekkel a dolgokkal.